Komoly nehézségekkel kell szembenézniük a dohánytermesztéssel foglalkozó gazdálkodóknak. Bár a dohány egyes hátrányos helyzetű térségekben egyet jelent a biztos megélhetéssel és nagyban hozzájárul a vidéki életminőség javításához, a termelők egyre nehezebben találnak megfelelő munkaerőt, ráadásul a generációváltás is komoly fejtörést okoz az ágazat szereplőinek - írta meg a Magyar Nemzet. Egyebek mellett erről is folytatott podcast beszélgetést nemrég Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke Kenyeres Sándorral, a Magyar Dohánytermelők Országos Szövetségének elnökével, amelyről az Agrárszektor is beszámolt.
A magyar dohányágazat helyzetéről beszélgettek a szakemberek
A tavasz kiemelkedő agráreseménye: Agrárium Konferencia Kecskeméten
Április 6-án rendezi meg Kecskeméten a Portfolio Csoport tavaszi Agrárium 2022 konferenciáját, amely a gazdálkodási évet megalapozó, illetve megerősítő információkat nyújt a hazai agrárgazdaság szereplőinek. A rendezvény bemutatja és részletesen kifejti azokat a legfontosabb jogszabályi, támogatási, piaci, finanszírozási, innovációs és jövedelmezőségi változásokat, amelyek döntően befolyásolhatják az agrárvállalkozások tevékenységeit. A konferencia gyakorlati útmutatással és naprakész információkkal járul hozzá ahhoz, hogy az agrárgazdasági vállalkozások eredményes gazdasági döntéseket hozhassanak. A rendezvény valamennyi üzemméretű gazdálkodónak hasznos tájékoztatást nyújt a 2022-es évet érintő legjelentősebb agrárgazdasági változásokról. Ne hagyja ki az Agrárium 2022 Konferenciát április 6-án Kecskeméten!Ahogy Kenyeres Sándor fogalmazott, amíg Magyarország uniós csatlakozásakor még hozzávetőlegesen ötezren termesztettek dohányt az országban, addig mára már alig hatszáz termelő látja el ezt a feladatot. Mint mondta, kiöregedett az ágazat, a fiatalok nem a mezőgazdaságban és nem a dohánytermesztésben látják a jövőjüket.
- fogalmazott Kenyeres Sándor.
A dohánytermesztéshez ugyanis megfelelő szakmai tudásra van szükség, ráadásul igencsak magas a beruházási igénye is, ezért is nehéz új belépőket találni a régiek helyére. Holott bőven lenne igény a magyar dohányra, a feldolgozóüzemek pedig a jelenleginél jóval nagyobb mennyiséget is felvásárolnának a hazai termelőktől. A magyar dohánynak biztos piaca van, mindkét felvásárló cég többet szeretne termeltetni - árulta el Kenyeres Sándor, hozzátéve, hogy bár az elmúlt évben az időjárás nem különösebben kedvezett a dohánytermesztésnek, az ágazatnak mennyiségben és minőségben is sikerült átlaghoz közeli évet zárnia. A felvásárlók 4510 tonna Virginia dohányt vettek át, a Burley-ből pedig - az előzetes adatok szerint - 800-850 tonna került az elsődleges feldolgozókhoz.
A szakember elmondta: a természetes szárítású Burley-t a gazdaságok 15%-ában, jellemzően a kisebb területen gazdálkodók termesztenek, a többi területen Virginia terem. Ez utóbbit főként napszámosok törik, de a gazdaságok egyre nehezebben találnak embert erre a nehéz és szaktudást igénylő munkára. Ahogy Kenyeres Sándor fogalmazott, a munkaerő mellett az egyre növekvő energiaköltségek is komoly kihívás elé állítják az ágazatot. Míg a Burley-t szabad levegőn, addig a Virginia típusú dohányt gázzal szárítják. Az ipari gáz 3-4-szeres drágulása mellett a termelőknek a műtrágyaköltségek és a munkabérek jelentős növekedését is le kell nyelniük.
- hívta fel a figyelmet Kenyeres Sándor.
Ez nem magyar jelenség, az egész Európai Unióban hasonló helyzetben vannak a termelők. A legnagyobb baj az, hogy az EU-s dohánynak a kínai, a brazil és az afrikai dohánnyal kell versenyeznie, amelyet jóval alacsonyabb költséggel tudnak előállítani. Ezen térségek legnagyobb előnye az olcsó munkaerőben rejlik. Kenyeres Sándor szerint Európában ma egy kézimunka-igényes ágazat kiegészítő támogatás nélkül nem maradhat életben. Az EU ugyanakkor 2015-ben megszüntette a dohánytermesztés támogatását, erre a tevékenységre nem fordíthatnak uniós forrást a tagállamok. Magyarország nemzeti költségvetésből biztosít forrást az ágazatnak. A dohánytermesztést ugyanis jellemzően olyan területeken folytatják, ahol más mezőgazdasági növénnyel nem érne meg foglalkozni. Az ágazat ráadásul komoly társadalompolitikai jelentőséggel bír, hiszen számos hátrányos helyzetű embernek nyújt megélhetést.
