Talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyarok egyik kedvenc gyümölcse, megunhatatlan süteménytöltelék és ropogós rágcsálnivaló, ráadásul még egészséges is. Mivel szeptember vége felé jár az idő, a legtöbb magyar kertben már hasad a burok a dión, mindez azt jelzi, hogy itt az idő begyűjteni az érett, friss termést, hogy bespájzoljunk belőle a folyamatosan közeledő, hideg időszakra - olvasható a HelloVidék oldalán. A dió rendszerint szeptember végén, október elején érik, de ezt befolyásolhatják az éghajlati tényezők. Általánosan elfogadott álláspont, hogy addig nem szabad leszedni, míg a zöld burok alatt a dió héja meg nem barnul.

Országtól és szokástól függően el lehet kezdeni a diószüretet korábban is, Franciaországban például szeptember 20-án kezdik, de hagyhatjuk egészen későre is. A dióhéj barnulásának kezdetekor a dióbél víztartalma még magasabb, olaj- és energiatartalma alacsony, majd ahogy a dió zöld héja, a dió „kopácsa” elkezd kirepedni, sötétedni, úgy válik növényi zsírban, illóolajokban gazdag, érett terméssé a dió. A folyamat a dióhéj érése és a kopács repedése közt 1-4 hétig tart.

Évről évre egyre drágább a dió

Ahogy a legtöbb gyümölcsféle esetében, a diónál is szembetűnő az elmúlt évek során mért brutális áremelkedés. Habár sosem volt olcsó, tavaly 1 kg tisztított dióbél a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 4630 Ft volt. A dióbél kilós ára 2019 óta folyamatosan 4 ezer forint körül ingadozik, idén a boltokban nem ritka a 6-7 ezer forint/kilogrammos ár sem, vagyis elmondhatjuk, hogy 2022-ben a diót már tényleg „horroráron” mérik.

Friss dió, vagy érett dió?

Nem mindegy tehát, hogy friss, vagy érett diót szüretelünk-e. A friss dió héjának még nincs meg a közismert diószíne, sötétebb, nincs úgy kiszáradva. Ezt a fajtát frissen kell fogyasztani csemegedióként, remek kiegészítője sajttálaknak, borkóstolóknak, passzol hozzá a szőlő is. A friss dió tulajdonságai közé tartozik az is, hogy a gyümölcs romlandó, hamarabb el kell fogyasztani és hűtőben kell tárolni.

Tökéletesen érett dióról akkor beszélünk, amikor a zöldes színű kopácsok felrepedeztek, belőlük a dió elkezdett kipotyogni, illetve kézzel is könnyedén leválasztható a kopácsról (a diószüret pontos meghatározására egyébként számtalan nézőpont létezik, van, aki például nem várja meg a kopács hasadását, éppen előtte nyitja fel a burkot – mindez szimplán szokás kérdése). A diótermelők a tökéletesen érett diót várják, ám kereskedelmi okokból kifolyólag gyakran már korábban lerázzák a termést a fáról.

Ősi idők óta nagyra értékelt növényünk

A diófákat, mint közepes vagy nagyméretű, lombhullató fákat már az ókorban is tudatosan termesztették és nemesítették, Amerikától egészen Japánig. Az ókorban a diót az egyik legnemesebb gyümölcsként tartották számon, „Jupiter makkjának” nevezték, átvitt értelemben istennek való termést értettek rajta. Magyarország térségében kétféle dióval találkozhatunk: az egyik a világ nagyrészén is ismert közönséges dió, a másik pedig a díszfaként funkcionáló, amerikai fekete dió.

A diónak egyébként számos különféle típusa van, az egészen papírhéjútól a vastaghéjúig, de a diófajták bele, annak minősége, illóolajtartalma is eltérő, így például előfordulhat, hogy a kertünkben ültetett két diófa termésének minősége össze sem hasonlítható. Közismert hazai fajták a továbbá a kődió, a vékony kemény héjú, a fürtös dió, a cinegedió (hártyás héja alól kilóg a mag), a lószemű dió (nagytermésű fajta), illetve a vérbelű dió (pirosas bél).

A diófa minden része jól hasznosítható: nemes fájából minőségi bútorokat készítenek, a dió levelei és a kopácsok pedig gyógyászati célra hasznosíthatók, leginkább bőrfelületi gyulladások, pl. ekcéma tüneteinek csillapítására, borogatásként, lemosókén. A dió szárított héját festékanyagként hasznosították, az ókorban és a középkorban hajfestékként használták, illetve bőrárukat is festettek vele. A diót gyógyászati célokra ma is használják, kifejezetten gyakran készítenek belőle homeopátiás szereket és a természetgyógyászat hívei is kedvelik.

A diószüret menete: tévhit, hogy a diófát verni kell!

Ha van a kertünkben diófa, szeptember végefelé már érdemes figyelemmel kísérni, hogy elkezdtek-e felrepedezni a zöld burkok - amennyiben részlegesen felrepedtek, az már érettnek számít, így indulhat a szüret. Tévhit, hogy a diófa ágait verni kell, hogy lepotyogjon a dió! Ez a tevékenység kárt teszt a fa vékony ágaiban, akár még a jövőévi termés egy részét is veszélyeztethetjük vele. Verés helyett a fát rázni kell, a gyümölcsök ettől is lepotyognak.

A diót ezután mindenképpen szedjük össze, legkésőbb néhány napon belül, mert esős időben a diókon maradt kopács penészedésnek indulhat! Miután begyűjtöttük a földről a lerázott diót, tisztítsuk meg őket a kopácsoktól, mossuk át őket bővízzel, de használhatunk drótszivacsot is a makacs héjdarabok ledörzsöléséhez, majd szárítsuk ki őket száraz, szellős helyen, lehetőleg napon. A száraz diót tehetjük el szintén száraz tárolókba, célszerű ekkor is jól szellőző kosárban, papírzacskóban tartani.

Anno egészséget is jövendöltek a jó dióterméssel

A népi szimbolikában a diót gyakran karácsonyhoz kötik: a palócoknál például az ünnepek alatt közösen fogyasztotta a diót a család, ezzel egységben vették magukhoz a jó egészséget. A karácsonyi ünnepekhez nem csak egészséghozó gyümölcsként kötődik: a dióbél a héjában Jézus Krisztust szimbolizálja Szűz Mária méhében. A dió másrészről az agyat is jelképezi (a dióbél két fele az agy két féltekéje, héja a koponya), ezért úgy gondolták, hogy a diófogyasztás serkenti a szellemi egészséget is.

A diótermést jósló erővel is felruházták: a népi hiedelmek szerint, ha ősszel jó volt a diótermés, akkor a családra jó egészség várt, azonban a rossz dió betegséget jelezhetett előre. A dió mindemellett termékenységi és jóléti szimbólum: egyes országokban gyakran adják az ifjú párnak nászajándékba vagy készítenek vele gazdag ünnepi fogásokat, süteményeket. Egyházi megközelítésben a dió zöld héja a húst, a kemény magház a csontokat, a dióbél pedig az emberi lelket szimbolizálja – gyakori mondás, hogy „a hosszú, egészséges élet csonthéjba van zárva”.

Miért egészséges a diófogyasztás?

Ahogy a fentiekben említettük, a dió nem csak finom, illóolajokban gazdag csemege, hanem egészséges is: gazdag A-, B-, C- és E-vitaminokban, rendszeres fogyasztása serkenti az izmok és az idegrendszer fejlődését. A dióban található ásványianyagok (magnézium, fluor, réz, mangán, kálium) segítik a vérképzést és az immunrendszer megerősödését. A dióban található többszörösen telítetlen zsírsavak (omega-3, alfa-linolénsav) javítják az érrendszer állapotát és energizálják mentális egészségünket is.

A diólevélből főzött teát a népi gyógyászatban hatékony gyulladáscsökkentő, antibiotikus hatású szerként tartották számon: alkalmazták emésztőrendszeri panaszok ellen, fekélyek, polipok gyógyítására, sebek fertőtlenítésére és bőrápolásra is, szépészeti céllal. A hétköznapokban érdemes rendszeresíteni a diófogyasztást (ezt bevihetjük magával a dióval vagy pl. dióolajjal salátán), ám érdemes a nassolásnak korlátot szabni, hiszen még a többi olajos terméshez képest is magas a dió kalóriatartalma (654 kcal/100g).

Nem ajánlott a dió fogyasztása azoknak, akik szigorú diétát tartanak, hiszen a dió hizlaló élelmiszer, emellett azoknak sem célszerű sokat enni belőle, akiknek eredendően zsírosabb, pattanásokra, mitesszerekre hajlamosabb a bőrtípusa. A „diótúladagolás” egyébként okozhat emésztőrendszeri problémákat, rosszullétet, émelygést - mindettől függetlenül, ha valaki diós süteménnyel kínál bennünket, nem kell visszafognunk a fogyasztásunkat - ha csak nem az alakunk a tét.

Erre figyelj, hogy sokáig elálljon a dió!

A diót eltehetjük héjában, megtörve, csak a dióbelet, illetve darálva is - attól függően, hogy mikor és mihez szeretnénk felhasználni. Fontos, hogy a diót megóvjuk a nedvességtől, kibontva is érdemes szellős zsákban tartani (pl. vászonzsákban), lehetőleg fellógatva, hogy a kártevők ne tudjanak hozzáférni - évekig is eláll. A darált dióval már más a helyzet, hiszen a dióban található zsírok, illóolajok nem bírják a magas hőmérsékletet - a szobahőmérséklet sem jó számukra, ezért célszerű hűtőben tartani.

A diót alapvetően tartsuk egészben (héja nélkül, hiszen héjastól sok helyet foglal), csak akkor daráljuk le frissiben, mikor fel szeretnénk használni. Mind a darált dió, mind az egész dióbél jól fagyasztható, érdemes tehát - ha belátható időn belül nem tudjuk felhasználni - eltenni azt a fagyasztóba. A dióolaj is sokáig eltartható, ám itt is célszerű a készítményt fénytől elzárva, hűvösben tartani.

Miből és hogyan készül a diópálinka?

Nem csak az érett dió, hanem a zöld dió is felhasználható, mégpedig a pálinkaínyencek egyik nagy kedvencének, a diópálinkának a készítéséhez. A diópálinkához a dió akkor van tökéletes állapotban, amikor még nem indult be a gyümölcsben a csonthéjasodás (ezt tesztelhetjük egyszerűen úgy, hogy átszúrunk rajta egy kést) - ez az érettségi fokozat június környékén következik be.

A zöld dióból készült pálinka színe sötétbarna, a gyomorkeserűkre emlékeztet, gyakran kombinálják karácsonyi hangulatú fűszernövényekkel - pl. narancshéj, fahéj, szegfűszeg, csillagánizs. Az erjesztési folyamat hosszan tart, illetve korlátozott, hiszen zölddióból évente csak egyszer lehet párlatot lefőzni - éppen ezért ilyen értékes a belőle készített ital. Habár a diópálinka készítése bonyolult és hosszadalmas folyamat, a hobbiitalfőzés szerelmeseinek mindenképpen ajánljuk, merti igazán egyedi pálinkát készíthetünk belőle.