Kétségtelen, hogy a poloskákért nem rajonganak sokan, vannak, akik félnek, vannak, akik undorodnak tőlük. Persze akadnak bőven olyanok is, akiket egészen egyszerűen csak irritálnak, hiszen lássuk be, valóban idegölő tud lenni, mikor ide-oda repkednek egy szobában és rászállnak mindenre, amire csak tudnak. Nem beszélve a kertekről, ahol akár komolyabb károkat is okozhatnak. Dr. Kóbor Péter, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének tudományos munkatársa lapunkkal közölte, hogy a helyzet továbbra is ugyanaz, mint az elmúlt években, lényegi változásról nem lehet beszélni.
A problémás fajok megtelepedettnek tekinthetők hazánkban, állományaik stabilak. Ha érintik is őket negatív hatások, azok mind olyanok, amik az őshonos fajok populációira is hatással vannak. Az idei évben több beszámolót hallottam arról, hogy az ázsiai márványospoloska mintha kisebb számban lenne jelen, mint korábban. Ennek két lehetséges okát látom: egyfelől a „hullámzó” hősmérsékletű tél a telelő állományokban nagyobb mértékű elhullást hozott (az állatok „felébredtek”, majd újra hibernáltak, ami tartalékaik felemésztésével járt, emiatt kevésbé sikeresen vészelték át az időszakot), másrészt a nyári aszályos meleg negatívan hathatott az utódnemzedékre - az aszály miatt szűkösebbek voltak a táplálékforrások, valamint a száraz meleg a lárvák vedlési sikerét is kedvezőtlenül befolyásolja
- vélekedett a szakember.
A családi házban élők lehetnek a fő célpontok?
Bizonyára már észrevehettük, hogy jóval több poloskával találkozhatunk kertes házakban, mint lakásokban. Kérdés, hogy ez magyarázható-e valamivel? A válasz nem bonyolult, mondhatni, logikus, hiszen ennek a megfigyelésnek az lehet az alapja, hogy egy családi házban általában több a búvóhely, ahova az állatok be tudnak húzódni kedvezőtlen időszakokban. Erre egy jó példa lehet a padlás. Ami pedig szintén fontos, hogy a családi házakhoz általában kiskert is társul - ha nem, akkor többnyire a közvetlen környezetben van ilyen -, ami bőségesebb táplálékforrásokat biztosít.
Jöhet az invázió Magyarországon?
Dr. Kóbor Péter lapunknak kifejtette, hogy az ázsiai márványospoloska és a zöld vándorpoloska problémás fajnak számít, hazánkban pedig megtelepedettnek tekinthetők. Éppen ezért ezek a fajok az invázió, tehát a betelepülést követő tömeges felszaporodás fázisán már túl vannak. Adott helyeken, ahol például bőséges a táplálékforrás, ott számíthatunk gradációra - ez abban különbözik az inváziótól, hogy már megtelepedett fajokra jellemző.
Hogyan védekezhetünk?
Magyarországon az elmúlt években egyre nagyobb kártételt jelentenek a kertekben a behurcolt új poloskafajok. Ilyenek a 2002 óta Afrikából idevetődött, és jól befészkelődött, mára mindennapossá vált zöld vándorpoloska, és a 2013 óta Ázsiából behurcolt ázsiai márványospoloska is. Ami igazán problémát okoz az az, hogy itthon egyszerűen nincsen természetes ellenségük. A hazai klíma megfelelő számukra, arról nem beszélve, hogy a kifejlett egyedek igencsak ellenálló kártevőnek számítanak.
A legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer a megelőzés. Egy jól záródó, erős szúnyogháló csodákra képes, azonban, ha bejutottak otthonunkba, nem kell őket lecsapni, egyszerűen csak rakjuk ki őket. A megelőzés a kiskerti kártétel esetén is működhet, ami ez esetben azt jelenti, hogy a levelek fonákján található tojásokat a levéllel együtt eltávolítjuk, ezzel megakadályozva az újabb nemzedék kikelését.
A rovarölő szereket viszont kerüljük: alkalmazásuk a már jelenlévő állatok ellen megoldást jelenthet, de ezek nem szelektív szerek, így a környéken jelenlevő más, sokszor hasznos ízeltlábú szervezeteket is elpusztítják. Másrészt ezek a rovarok főleg érésben lévő vagy érett terméseket részesítik előnyben, ezért a permetezés utáni kivárási idő sok esetben a termés elvesztését jelentheti!