Látits Miklós, a Magyar Lúd-és Kacsaszövetség titkára megerősítette, hogy valóban nagyon alacsony fogyasztásról beszélhetünk, főleg a liba esetében. Az egy főre jutó éves fogyasztás nem éri el az egy kilogrammot, kacsából pedig körülbelül 2-3 kilogrammot eszünk meg 365 nap alatt. De vajon mi az oka annak, hogy nem igazán nyitunk ezek felé a húsfélék felé? Nos, ennek több oka is van:
Egyrészt a csirkéből sokkal több feldolgozott, konyhakész termék van, és nem kell nagy főzési tudomány az elkészítéséhez. A víziszárnyasokra már kevésbé jellemző ez. Másrészt maga az elkészítés sem annyira egyszerű, mint a csirkénél, oda kell rájuk figyelni. Fontos kiemelni, hogy a liba sosem tartozott a hétköznapi ételek közé, mindig is ünnepi fogás volt
- fogalmazott Látits Miklós.
Meghozza az évi áttörést a Márton-nap
A szakember kérdésünkre elmondta, hogy a Márton-nap és a liba kéz a kézben járnak, de meg kell említeni azt is, hogy ehhez az emberek részéről is kell egyfajta fogékonyság.
Azt gondolom, sokkal jobb a helyzet, mint évtizedekkel ezelőtt. Van egy számottevő réteg, aki számon tartja ezt a hagyományt is, ráadásul az éttermeknek is nagy szerepe van ilyenkor. Az elmúlt 5-10 évben a libaételek az év ezen időszakában sokkal jellemzőbbek, mint korábban, köszönhetően a gasztronómiának is.
Ami pedig a fogyasztási szokásokat érinti, nem sokat változtak, az viszont megfigyelhető, hogy egyre többen keresik a konyhakész vagy félig konyhakész termékeket. A libánál viszont nem igazán jellemzőek ilyen termékek, a kacsánál azonban annál inkább, több előre elkészített, fűszerezett áruval is lehet találkozni, amihez szívesebben nyúlnak a vevők. Az említett szárnyasok esetében egyébként gyakorlatilag nem nagyon lehet importról beszélni, erősen exportorientált ágazatról van szó. Beszédes adat, hogy a megtermelt, vágott áru nagyjából 80%-a külpiacokra kerül.
Hogyan vette az akadályokat az ágazat?
Az energiaválság, a szárazság, az alapanyag-drágulások és a madárinfluenza javában sújtotta ezt az ágazatot is. Utóbbi miatt ráadásul a nyugat-európai piacon is kevés az áru. Az első három negyedévben az élő alapanyag-beszerzési árak legalább 50%-kal megugrottak a baromfi esetében, ehhez pedig még pluszban jönnek az egyéb költségnövekedések, a kereskedőknek pedig szintén emelniük kell. Mindebből kiindulva jóslásokba ugyan nem szabad kezdeni, de minimum 50%-os növekedés várható a víziszárnyasok esetében is, de az elmúlt hetekben az élő alapanyag-beszerzés során 80%-os drágulással is lehetett találkozni.
Hogyan vészelte át a szektor a nehézségeket?
Van olyan állatjóléti támogatás, melyet 2007 óta az eddigi helyzettől függetlenül folyamatosan igénybe tudtak venni a víziszárnyasokkal foglalkozó termelők, ugyanakkor ennek víziszárnyasra jutó kerete elég „szűkös”, az igényekhez képest lényegesen kevesebb. A madárinfluenza Magyarországon is végigsöpört, ami miatt számos állományt kellett felszámolni. Mint megtudtuk, ilyen esetekben korábban a forgalmi érték 100%-át megkapták a termelők, ha nem találtak valamilyen kizáró okot. A legutóbbi kártalanítási rendelet szerint azonban a forgalmi érték 60%-ról indul, amihez úgynevezett többletpontokat lehet szerezni.
A Terméktanácsnak ebben is szerepe van. Van egy audit rendszerünk, ahol a legtöbb plusz pontot lehet szerezni, és így meg lehet közelíteni a 100%-ot. Ezt úgy kell elképzelni, hogy aki tagja a Terméktanácsnak, bejelentkezik ebbe a rendszerbe, kitölt egy kérdőívet, feltölti a szükséges dokumentumokat, és azt a Terméktanács munkatársai elbírálják, az esetleges hibákat kijavíttatják. Ha tehát valaki ilyen igazolással rendelkezik, tekintélyes többletszázalékot gyűjthet be.