A tritikálé olyan növény, amelyet általában gyengébb talajokban, az extenzívebb agroökológiai viszonyoknak megfelelően termesztenek. A víz- és tápanyag igénye kevés, gyökerei mélyre nyúlnak, és a fenntartható gazdálkodás keretébe nagyon jól be lehet illeszteni. Ez persze nem jelenti azt, hogy jobb viszonyok között ne lehetne termeszteni, és ha ilyen körülmények közé kerül, a tritikálé meghálálja azt. Általánosságban azt lehet elmondani, hogy a tritikálé ott jól teljesít, ahol a búza már nem, vagy nem az elvárások szerint terem meg – magyarázta Bóna Lajos. A szakember beszélt arról is, hogy Magyarországon az utóbbi években a statisztikák alapján csökkenés volt megfigyelhető a növény termőterületében, de ennél jóval árnyaltabb a kép. A tritikálénak van ugyanis egy speciális felhasználási területe: sokan silókukorica helyett zöldtakarmánynak, biomasszának termelik. Az őszi vetésű növényt ezért tavasszal sok helyütt lekaszálják, és utána vetnek mást, ezért a statisztikákban ezek a területek nem jelennek meg. Bóna Lajos szerint a tritikálé termesztése Magyarországon stagnál, de erről nincsenek biztos adatok. A tritikálé nemesítő beszélt arról is, hogy egész Európában hasonló a helyzet a termesztést illetően.
A hőhullámok és a silókukorica ellehetetlenülése miatt egyre gyakoribb, hogy a gazdák tritikálét és rozsot vetnek. Világszerte 4 millió hektárról vannak adatok, de valójában a jelentős felületű kettős termesztés miatt, 7-8 millió hektár körül lehet a növény teljes termőterülete
- árulta el Bóna Lajos.
A szakember az Agrárszektornak elmondta, hogy a növény nemesítése során elsődlegesen a stabil és magas hozamra fókuszálnak, de az utóbbi időben bevezettek egy új irányt, az inputanyag-felhasználás tekintetében. Így az előrehaladott generációkban a nemesítési szelekciót jelenleg két szinten, alacsonyabb és magasabb inputon is végzik. A termőképesség tekintetében pedig vagy a szemtermésre szelektálnak, vagy pedig a biomassza-hozamra, amikor a gazda zöldtakarmányozás céljából, a kérődzők számára termeli a tritikálét. Műtrágya-felhasználás és növényvédelem terén elmondható, hogy a tritikálé kifejezetten költségtakarékos - a mostani adottságokhoz jól illő, ökológiailag és ökonómiailag is megfelelő növény. Bóna Lajos beszélt arról is, hogy nemesítés során a beltartalmi paraméterek erősítése is felmerül: a tritikálé fehérjetartalma nagy érték, erre is intenzíven szelektálnak, de a takarmányozás kapcsán az emészthető fehérjetartalom javítását is érdemes megemlíteni. A beltartalom és a minőség kapcsán a szakember elmondta, hogy az ezerszemtömeg és hektolitertömeg növelésével is lehet növelni a termést és egyúttal a minőséget is.
A tritikálénak természetesen vannak betegségei is, de mivel alapvetően egészségesebb növény, mint a búza, ezért a betegségek nem nagyon jelennek meg rajta, így az egyszerűbb növényvédelemnél nem igényel többet. A kórokozói és a kártevői többé-kevésbé ugyanazok, mint a búzának, erre a nemesítés során oda kell figyelni, de mivel a tritikálé genomjában a búza mellett a rozs génjei is ott vannak, mely tény nagyobb ellenállóképességet eredményez, mint a búzáé
- magyarázta Bóna Lajos.
A tritikáléban rejlő potenciált illetően a nemesítő elmondta, hogy ez a növény nem csodafegyver. Ahogy Bóna Lajos fogalmazott, víz nélkül nem él meg semmi, és ha olyan szárazság van, mint amilyet idén tapasztalhattunk, akkor a tritikálé is meg tudja adni magát, az viszont nem mindegy, hogy mikor. Ebben a növényben természetesen nagy lehetőségek rejlenek, de soha nem fogja leváltani a búzát, mint az emberiség egyik elsődleges gabonanövényét. A termőterülete azonban egészen biztosan növekedni fog, az idei év után ez nem lehet kétséges.
Ami most nagyon fellendült, az a tritikálé zöld biomasszaként való hasznosítása. A gyengébb területekre eleve ezt a növényt vetik, és szemestakarmánynak is használják. Bóna Lajos elmondta, hogy a tritikálé emberi élelmiszer-alapanyagként való hasznosítása egy külön világ. Ebben Szeged jár az élen, ahol már két évtizede dolgoznak azért, hogy előrelépés legyen az emberi felhasználás terén. A rengeteg elvégzett kísérlet eredményeképpen kijött, hogy a tritikálé elsősorban őrlemény-keverékek formájában kerülhet be a táplálkozásunkba, és a búzához, tönkölyhöz adagolt 10-20-30%-os őrlemények voltak a legsikeresebbek. Ha ezeket keverik hozzá a liszthez, akkor abból nagyon jó kenyerek és pékipari termékek jöhetnek létre - magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy ez a fajta felhasználás azért is lenne előnyös az emberiségnek, mert hozzájárulna az élelmezés diverzifikálásához. Ez a jövőbeli felhasználás egyik területe is lehet, de mivel ez még viszonylag új terület, nincs a köztudatban.
Ezzel kapcsolatban viszont érdemes megjegyezni, hogy a tritikálé feldolgozásához állítani kell majd a malmokon, ugyanis ennek lágyabb konstitúciójú szemei vannak, amit nem lehet ugyanazzal a malmi állással őrölni, mint a búzát. Ez azonban nem jelenthet problémát, mivel a körzeti és helyi igények kielégítésére egyre jobban terjednek Magyarországon a kis malmok és a házi pékségek
- mutatott rá Bóna Lajos.
A szakember kifejtette, hogy a magas beltartalmi értékű termékeknek komoly konkurensei lehetnek a tritikálét is tartalmazó élelmiszerek. A rozs az utóbbi 2 évtizedben kicsit visszaszorult, de legújabban ismét kezd fellendülni, ugyanakkor sok helyen már a tritikálét használják a pékek. Bóna Lajos hangsúlyozta, hogy ezzel a növénnyel kapcsolatban a magyar kutatások világszínvonalúak voltak, és hogy a tritikálé a világon először hazánkban került be az élelmiszerkönyvbe és a magyar szabványba, bár azóta a lengyeleknél és az amerikaiaknál is bejegyezték.
A tritikálé emberi élelmezésben való felhasználása egy kitörési pont lehet, de azt nem szabad elfelejteni, hogy jelenleg olyan takarmányhiány van az összes szemes gabona terén, hogy valószínűleg inkább erre fogják felhasználni a tritikálét a következő időszakban, hiszen hazánkban 90%-ban még mindig abraktakarmányként, szemestakarmányként hasznosítják ezt a növényt, amely nemcsak önmagában, de komponensként is értékes takarmánynak számít.
