Azokon a területeken kívül, ahol nem őshonosak, a kaktuszok szinte mindig csak emberi beavatkozás révén kerülnek ki a természetbe. A veszély pedig, amit ezáltal jelentenek, nem elhanyagolandó, elszaporodásuk esetén ugyanis nagyon könnyen kiszoríthatnak más, őshonos növényeket és megnehezíthetik a területkezelést, ami a legelők és a mezőgazdasági területek elhagyására kényszerítheti a gazdákat - olvasható a Telex oldalán. A kaktuszok okozta problémát súlyosbítja, hogy védekezni sem könnyű ellenük, mivel nem nagyon vannak természetes ellenségeik idehaza. A kutatók azonban már több módszerrel is kísérleteznek.
A birkák is részt vehetnek az invazív növények terjeszkedésében
Az emberek leggyakrabban zöldhulladékként dobják ki a megunt, vagy túlszaporodott kaktuszokat: ezek azonban legyökerezhetnek a kidobás helyén, és hosszabb távon ott is maradhatnak. Olyan is van, hogy a kaktuszgyűjtők direkt ültetik ki őket, erre jó példa az a Pilisben talált, tizenhárom fajból álló telep, amit valaki azért hozott létre, hogy kísérletezzen, melyik kaktuszai bírják ki az ottani klímát, de a Szegedtől nagyjából tizenhárom kilométerre lévő Sándorfalva melletti erdőben is található ilyen ültetett, aztán elszaporodott állomány.
Az is megfigyelhető, hogy a kaktuszok maguktól szöknek ki a tanyakerítések mellett, ha bármilyen külső behatás letöri a szártagjaikat, és az kicsit arrébb gyökeret tud ereszteni. Ilyet esetről lehet beszélni Csongrád-Csanád vármegye nyugati határán fekvő Öttömösnél, ahol egy romos tanya mellett, egy kiültetésből indultak útnak a kaktuszok. A kaktuszok terjedése általában ivartalanul történik, mert moduláris felépítésük révén a letört szártagok simán legyökerezhetnek és egy teljesen új egyeddé válhatnak. Sokszor láthatóak utak mentén, gyakran járművek viszik őket tovább, és ami elsőre különösen hangzik, hogy például a birkák gyapjába ragadva is több száz métert vagy akár kilométereket is megtehetnek. Hogy a természetben maggal is történhet a szaporodásuk, azt csak tavaly bizonyították magyar tudósok.
Attól, hogy magról is tudnak szaporodni, még nem biztos, hogy ez nagyban hozzájárul a terjedésükhöz, mert azt eddig nem figyelték meg kertekben vagy a természetben, hogy a mageredetű egyedek termőképes egyeddé fejlődnének. Ezek leggyakrabban fiatal korukban elpusztulnak
- mondta dr. Kelemen András, a Szegedi Tudományegyetem ökológiai tanszékének kutatója.
Kelemen maga is részt vett a felfedezésben, ahol kiderült, hogy a maggal való terjesztést állatok végzik, a különböző tudományos cikkek szerint Európában több mint 60 állatfaj képes erre, például nagy testű növényevők, birkák, marhák, szarvasok, kutyafélék, rókák, de még a madarak is. A hazánkban vadon élő kaktuszok közül eddig körülbelül 15 fajt azonosítottak, összesen körülbelül 80 helyszínen találtak kivadult, a természetbe kikerült, aztán elszaporodott kaktuszokat, de mivel több faj is lehet egy-egy helyszínen, így már 95 ilyen populációról tudnak a kutatók.
Ezt a problémát most még meg lehet oldani
Kelemenék létre is hoztak egy Facebook-csoportot, ami előtt kevés információjuk volt a természetben megjelent úgymond kiszökött vagy kiszöktetett kaktuszokról. Húsz ilyenről tudtak, most már ugye közel százról, ami valószínűleg nem annak köszönhető, hogy az utóbbi években több kaktuszt ültettek vagy dobtak ki a természetbe, hanem hogy ezzel a „citizen science” módszerrel, sok embert bevonva, sokkal nagyobb valószínűséggel detektálhatók a populációk. A kaktuszok városi terjeszkedése is jellemző, erre Szeged is jó példa, ahol a panelházak között sétálva is találhatóak kiskertekből kiszökött, a járdák szegélyére vándorolt egyedeket, amelyek kitörtek az emberi kontroll alól. A kutatók velük még nem foglalkoznak, figyelmük egyelőre csak azokra a térségekre összpontosul, ahol lakott területen kívül jelentek meg ezek a növények.
Terjedésük elég sok veszélyt hordozhat magában. Az ökológus szerint Magyarországon is van példa arra, hogy a nagyobb kaktuszállományok mellett visszaszorulnak bizonyos védett növények, az invázióval sújtott területekről így tűnt el például a báránypirosító vagy az amúgy is ritka homoki nőszirom. Ha nagy az állomány kiterjedése, az megnehezítheti a területkezelést, például a legeltetést is. Ausztráliában a 20. század elején országrésznyi területek néptelenedtek el a sok millió hektáron megjelenő kaktuszinváziók miatt, mivel a farmerek már nem tudták az állatokat etetni, és felhagytak a legeltetéssel, elköltöztek.
Afrikában számos nevezetesség, nagyon szép sziklaalakzatok már alig közelíthetők meg, mert benőtték őket a kaktuszok. Magyarországon itt még nem tartunk, közel sem tartozik az ország legnagyobb természetvédelmi problémái közé a kaktuszok inváziós terjedése, viszont azok közé igen, amelyeket még meg lehet oldani
- sorolta dr. Kelemen András.
A szakember szerint a klímaváltozás csak közvetetten van hatással a kaktuszok nyomulására, a hazánkban terjedő medvetalpkaktusz és kötélkaktuszfajok például Észak-Amerikában egészen Kanadáig is előfordulnak, akár olyan élőhelyeken is, ahol a hőmérséklet huzamosabb ideig is -20-25 fok, így a mostani teleket pláne, de a régebbi, jellemzően hidegebbeket is jól bírták. Nem az éghajlatváltozás az elsődleges oka annak, hogy megjelentek - jelezte dr. Kelemen András, hozzátéve, hogy ez csak abban játszhat szerepet, hogy az előfordulási helyeiken egyre jobban teret nyernek az őshonos növényzet rovására. A hosszú és erős aszályokat is jobban bírják, mint az őshonos növények nagy része, ezért utóbbiak sokszor kiszorulnak, elpusztulnak, és ez megkönnyíti a kaktuszállományok terjedését.
Jöhetnek a kaktuszültetvények?
A medvetalpkaktuszok vagy más néven fügekaktuszok neve arra is utal, hogy a termésük ehető, a szakember szerint még ízletes is. Észak-Afrikában a nagyobb tövisek nélküli kaktuszokat takarmányozásra is felhasználják, ledarálják őket és birkáknak adják, és így nemcsak az élelmet, de a vizet is ebből nyerik, így gyakran nem is itatják az állatokat.
Az egyre fokozódó aszályokkal egy csomó helyen ellehetetlenül a tradicionális mezőgazdasági művelés, ezért lehet arra számítani, hogy Magyarországon ültetvényszerűen is elkezdenek majd kaktuszokat termeszteni
- jelentette ki dr. Kelemen András.
Ötven növény, ami a jövő élelmiszerévé válhat
Az ökológus úgy látja, hogy az évtized végére nagyobb számban lesznek ilyen próbálkozások. A szakértők egyébként mindenkit óva intenek attól, hogy a természetben talált, vadon nőtt kaktuszokat elkezdjék kihúzgálni, például azért, mert gyakran a föld alatt is vannak olyan szártagjaik, amiket nehéz észrevenni vagy eltávolítani, így a beszakadt részekből könnyen új növény hajthat észrevétlenül.
Irtás tekintetében néhány helyen működik a kiásás, de ahol nincsenek védendő értékek vagy ritka növények, vegyszeres kezeléssel is próbálkoztak már a nemzeti parkok munkatársai. A kaktuszok természetben előforduló ellenségei Magyarországon még nem igazán jelentek meg, kaktuszmollyal sok helyen kísérleteztek már a világon, sikerrel, de ennek hatékonysága függ az adott kaktuszfajtól, illetve a környezeti körülményektől is. Gombák közül a szürkepenész pusztíthat el bizonyos medvetalpkaktuszokat, de a teljes populációval általában az sem végez.
Ha nem a kaktusz, akkor a bambuszerdő fog mindent kiszorítani
Nagyon sok idegenhonos inváziós növény van, amely veszélyt jelent a természetre. Ezek közül a természetvédelem látókörébe már nagyjából mindegyik bekerült, de vannak olyan fajok, amikkel még nem nagyon volt érkezésük a szakembereknek foglalkozni, vagy azért, mert kevés helyen, vagy azért, mert kis számban jelentek meg. Kelemen András pár éve egy olyan trópusi-szubtrópusi fűfajt is talált, aminek még magyar neve sincs. Mint mondta, ez szeptember végén kezd virágozni, és novemberben hoz termést, a fagytűrő képessége pedig nagyon rossz. Régebben, mikor még hidegebb őszök és komoly novemberi fagyok voltak, sokkal kisebb lett volna a valószínűsége, hogy sikeresen termést érlel, de ezek a nagyon enyhe őszök és telek lehetővé tették, hogy túléljen és szaporodjon.
De a bambuszok is már a spájzban vannak, jelentősebb nagyságú állományok is nőttek már ki hazánkban, minden mást kiszorítva. A Somogy és Baranya vármegye határán lévő Zselici-dombság egyik patakvölgyében egy egészen nagy bambuszerdőt figyelt meg a kutató, de a Dunántúl több részén, Tolnában egyes domboldalakon is előfordulnak. Ezek inkább a kicsit csapadékosabb erdőklímán élnek meg - magyarázta az ökológus, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy a kaktuszok mellett a Kiskunság területén a pálmaliliom inváziója is fokozottan zajlik.
