A Kárpát-medencében közel 730 féle hártyásszárnyú vesz részt a beporzásban, ellátva minket gyümölcsökkel és termésekkel. A rovarok megporzó tevékenysége egyaránt hasznos az ember és a természet számára, ugyanis ők a Föld leghasznosabb rovarai, nélkülük alapvetően változna meg az ökoszisztéma. A kíméletlen aszály és rendkívüli meleg pollen kiszáradáshoz vezet, de az élőhelyvesztés is rendkívül megnehezíti a vadon élő beporzó rovarok életét. Mindent a méhlegelőkről
A méhlegelő - amely a méhészet termelékenysége szempontjából alapvető fontosságú - a kora tavasztól késő őszig virágzó növények és méhek, egyéb viráglátogató rovarok összességéből áll. A rendkívül sokféle, vadon vagy termesztésben előforduló méhlegelő-növények nem egyformán értékesek a méhek számára. Vannak növények, amelyeket csak virágporért vagy csak nektárért keresnek fel a méhek, más fajok virágaiban pedig mindkettőt megtalálják. Vannak, amelyekre tömegesen szállnak, némelyeket azonban csak szükségből látogatják. A mézelő méhekhez hasonlóan, a vadon élő méheknek is szükségük van a táplálékra: a virágporra és nektárra. A méhlegelők biztosítják a vadméhek számára a szükséges tápanyagokat, miközben a nagyobb területű legelőkön a rovarok populációját is megőrizzük. Óriási ökológiai szerepe, hogy rengeteg élőlénynek nyújt lakóhelyet, illetve folyamatos virágporgyűjtési lehetőséget biztosít a rovarok számára.
A méhlegelő legalább 8 fajból álló, megfelelő fajösszetételű, beporzó rovaroknak a lehető leghosszabb ideig megfelelő táplálékot biztosító többéves növénykultúra. Méhészet szempontjából a méhlegelők megtöltésére minden olyan növény alkalmas, amely nektárt és virágport ad, illetve sokoldalúan hasznosítható. Többfunkciós területnek tekinthető, hiszen kiemelten szolgál más állatok élőhelyéül, táplálékforrásául. A mozgatatlan területek, szegélynövények, vadlegelők, vadföldek, a nagyobb területen vetett takaró- és zöldtrágyanövények, a mezőgazdasági helyes gyakorlat részévé váló köztesnövények nagy lehetőséget kínálnak minden beporzó rovar számára.
Hogyan működik?
Minden méhlegelő célja a populáció növelése a vadon élő beporzók táplálékkal való ellátásával. Fontos a növények közötti egyensúly, mert az erősebb növények átvehetik az irányítást, elnyomva a többi virágos növényeket. Ha méhlegelőt akarunk készíteni, akkor a talajt tápanyaggal lássuk el, amelyhez komposzt, vagy szervestrágya a legjobb. Ha biztosra szeretnénk menni, akkor érdemes előre bekevert, szakemberek által összeállított megkeverékre beruházni. A keverékek nagy faji összetétele garantálja, hogy a területen mindig lesznek növények, szinte folyamatos lesz a virágzás, így a feladatukat betöltik.
Ahhoz, hogy megfelelő méhlegelőt tudjunk kialakítani, fontos, hogy a területen nem alkalmazhatunk növényvédőszert, és jobb minél távolabb telepíteni a kezelt területektől a saját legelőnket. Érdemes egy pihenő helyet, úgynevezett „méhecskehotelt” kialakítani a rovarok számára, amelyben a fajok elsősorban búvó- és peterakóhelyre találhatnak. Ez a búvóhely fészkelőhelyként is szolgálhat később.
Méhlegelők telepítése
A méhlegelő magkeverékek általában minden művelésre alkalmas talajtípusra vethetők. Telepítése nem igényel tápanyagellátást, a pillangósok a levegő nitrogéntartalmát megkötik, így a nitrogénellátottság is biztosítva van. A vetési idő megválasztható, lehet kora tavaszi, nyári és nyár végi időszak is. A tavaszi telepítés a tavaszi árpa, a nyári, nyár végi telepítés a repce termesztési rendszerébe könnyen beilleszthető. Az állományt célszerű gyommentesen tartani, viszont a gyomirtás szigorúan tilos. A magyarországi jogszabályok szigorúan meghatározzák a növényvédőszer-felhasználást a virágzó növényállományban, méhekre kifejezetten veszélyes növényvédő szert felhasználni szigorúan tilos, méhekre mérsékelten veszélyes készítményt pedig csak szigorú korlátozás betartása mellett lehet alkalmazni! Vegyszeres kezelés helyett alkalmazzunk mechanikai gyomirtást! Ha szakszerűen műveljük a méhlegelőnket, akkor az akár 4-5 évig is fennmaradhat, így nem szükséges minden évben újra vetnünk az állományt.
A méhlegelőknek semmi sem szabhat határt: a kertesház kertjének sarkában, vagy a panellakás erkélyén szeretnénk a méhlegelőt létrehozni, nem kell aggódnunk, beporzó kedvenceink meg fogják találni az új kedvenc helyüket! Ha bátrabban vágnánk bele a telepítésbe és nem az előre összeállított magkeveréket választjuk, akkor az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által ajánlott „méhbarát” növények közül válogassunk:
Fa
- Szelídgesztenye - Castanea sativa - (virágzási idő) június-július
- Hársfélék - Tilia cordata/Tilia platyphyllos/Tilia tomentosa - június-július
- Evódia/Kínai mézesfa - Evodia hupehensis - július - augusztus
- Japánakác - Sophora japonica - július - augusztus
- Bugás csörgőfa - Koelreuteria paniculata – június-július
Cserje
- Nyári orgona - Buddleja - június-szeptember
- Kékszakáll - Caryopteris - augusztus-szeptember
- Sudárzsálya - Perovskia - augusztus-szeptember
Évelő
- Kasvirág - Echinacea - július - szeptember
- Levendula - Lavandula angustifolia - június - július
- Szarkaláb - Delphinium - június - szeptember
- Csillagfürt - Lupinus - május - július
- Veronika - Veronica - június - augusztus
Gyógy- és fűszernövények
- Menta - Mentha - július - szeptember
- Oregánó - Origanum - július - augusztus
- Zsálya - Salvia - június - szeptember
- Izsóp - Hyssopus - június - augusztus
- Ánizsizsóp - Agastache foeniculum - július - szeptember
Címlapkép forrása: Tóth Enikő
