A kék fadongó (Xylocopa violacea) a legnagyobb európai méhfaj: egy kifejlett példány elérheti a 2,5-3 centimétert, repülés közben pedig a nyitott szárnyainak köszönhetően a 4-5 centimétert is. Bár meglehetősen félelmetesnek tűnik, egyáltalán nem veszélyes: eldöngicsél a ligetekben, teszi a dolgát, de addig nem támad, amíg az ember nem lép fel támadólag vele szemben - olvasható a Greendex oldalán. Fullánkja ugyanis van, sőt, csípése ugyanúgy okozhat allergiás reakciókat, mint a darázs- vagy a méhcsípés, de a kék fadongó közel sem annyira támadó kedvű, mint ezek. Általában elmondható, hogy csak akkor csíp, ha valaki megfogja, vagy ha a fészke közvetlen közelében tevékenykedik.

A kék fadongó magányos típus, és az olyan erdős-fás részeket kedveli, ahol bőven talál magának holtfát, vagy öreg villanyoszlopot, bár a lakkozott felületeket nem igazán kedveli. A korhadó törzsekbe hajszálvékony járatokat váj, s ide helyezi a petéket, vagy visszatér egy előző évihez fészekhez. Amint ez megvan, virágport visz a vájatokhoz, hogy a kikelő lárváknak legyen mit ennie. A lárvák ebben bölcsőben telelnek át, majd tavasszal bábozódnak be, hogy aztán nyár végén már kifejlett példányként repkedjenek. Ez a rovar rendkívül hasznos a beporzás szempontjából, éppen ezért kiemelten fontos, hogy az erdőben mindig találjon magának kidőlt, korhadt fatörzseket.