A politikai és piaci helyzettől függetlenül óriási benyomások és kihívások érik a növénytermesztést, nemcsak Magyarországon, de globálisan is. Az emberiség számára jelenleg a legnagyobb problémát a népességnövekedés és a klímaváltozás jelenti. Ezen kihívások leküzdésére két út áll rendelkezésre: a termőterületek növelése, vagy a termelés intenzivitásának növelése. Felmerül azonban a kérdés, hogy mekkora terhelést jelent a rendelkezésre álló erőforrások tekintetében ez az intenzívebb növénytermesztés?
Az intenzifikációt úgy kell megvalósítani, hogy se a termőföld, se a vízkészlet és vízi élővilág, se a levegő ne sérüljön a folyamat során
- jelentette ki Keszthelyi Sándor.
Az emberiség népességszámát illetően egy óriási mértékű robbanás következett be az elmúlt évszázadokban, amely lehetővé tette, hogy az ember nagy mennyiségben, saját szükségletei feletti mértékben tudjon növényt termeszteni, illetve ehhez kapcsolódó állati terméket létrehozni. Ezt a nagy megugrást amúgy nem közvetlenül mezőgazdasági fejlesztések generálták, a szén felhasználása az emberiség létszámát megkétszerezte, az olajok közhasználatba vétele pedig meghatszorozta. 2017-ben, amikor 7,5 milliárd embert számlált a Föld lakossága, a bolygó eltartó-kapacitásának 1,7-szeresét, ökológiai kapacitásának 1,6-1,7-szeresét használta fel. Napjainkra már 8 milliárd ember él a bolygón, de számítások szerint ez a növekedés a 10 milliárdot elérve meg fog torpanni. Keszthelyi Sándor szerint azonban ezt a számot sem fogjuk elérni, mivel a Föld a túlszaporodással szemben védekezni fog: egyes feltételezések szerint a koronavírus is ilyen intő jel volt, de a korábban érintetlen esőerdők megbolygatásával további, az emberekre is veszélyes patogének bukkanhatnak fel. A szakember a népességnövekedés kapcsán beszélt arról is, hogy minden, tömegszaporodásra képes faj esetében be szokott következni egy tetőpont, amelyet egy összeomlás követ.
Az emberiségnél ez nem kihalást jelent, hanem olyan, a természeti erőforrásokhoz, a vízhez és az élelemhez köthető krízishelyzetek, amelyek egyébként már a világ több pontján is megfigyelhetőek
- mutatott rá Keszthelyi Sándor.
A növénytermesztésre komolyabb befolyást gyakorló másik nagy hatás, a klímaváltozás. Sokáig tagadtuk azt, hogy ehhez köze lenne az emberi tevékenységnek, de az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2013-ban kimondta, hogy az emberiség felelős a globális éghajlatváltozásért - emlékeztetett Keszthelyi Sándor. Magyarországon az utóbbi időben egy 1,1 Celsius-fokos éves átlaghőmérséklet-növekedést regisztráltak, ami nem tűnik olyan jelentősnek, de már az 1 Celsius-fokos növekedés is több száz kilométerrel eltolja bizonyos növénykultúrák termesztési határait az északi-déli irányban. Ez abban érhető tetten, hogy Magyarország lassan kikerül a cukorrépa és a burgonya optimális termesztési övezetéből, ugyanakkor elképzelhető, hogy a közeljövőben hazánkban lehetséges lesz majd a narancs és a citrom termesztése is.
Keszthelyi Sándor felidézte, hogy a Föld teljes szárazföldi területe közel 13 milliárd hektár, ennek mintegy 37%-a számít mezőgazdaságilag művelhető területnek, aminek pedig közel a 10%-a szántó. Magyarország egyediségét az adja, hogy a rendelkezésre álló földterületek közel 50%-án szántóföldi növénytermesztést lehet realizálni. A megművelhető területek mértéke azonban, nemcsak hazánkban, de világszerte folyamatosan csökken. Így, ha abba az emberiség az irányba gondolkodna, hogy a termőterület növelésével fokozza az élelmiszer-termelést, az hosszútávon a talajok romlása, illetve az esőerdők és zöldfelületek pusztulása miatt fenntarthatatlanná válna.
Nem a területeket kell növelni, hanem az egységnyi területen előállítható növényi termény mennyiségét
- tette le a voksát az intenzifikáció mellett Keszthelyi Sándor.
A szakember szerint a növénytermesztési ágazatban egyre több kultúra termesztése vált intenzívebbé: így például a repcéé, a cukorrépáé vagy épp a kukoricáé. Ezért rendkívül fontos az új technológiai fejlesztések, gépek, növényvédő szerek, vetőmagok és növénynemesítési eljárások átültetése a gyakorlatba. Keszthelyi Sándor szerint a 20. század és az emberiség fejlődésének egyik legnagyobb innovációja a beltenyésztéses hibridek köztenyésztésbe történő bevonása volt. Keszthelyi Sándor végezetül kiemelte, hogy azt nevezzük fenntarthatóságnak, amikor a termelési feltételeket változatlan mértékben adjuk át az utódgenerációnak, mert ha nem így teszünk, akkor azzal számukra leszűkítjük a rendelkezésre álló termelési erőforrásokat.
