A palántáról történő termesztésnek az az előnye, hogy az állandó helyre vetéshez képet koraiságot tudunk elérni, és ezzel együtt hosszabb lesz a tenyészidő. A kiültetett palánta már egy jól fejlett növény, így a gyomokkal is jobb eséllyel veszi fel a versenyt a vízért és tápanyagokért folytatott küzdelemben. Ám ha a kiültetett palántákat sokkhatás éri a hirtelen megváltozott körülmények miatt, akkor fejlődésük megtorpan, és elvész az előny, amivel az állandó helyre vetettekhez képest rendelkeztek addig.
Nagy változás
A palánták bárhol is növekedtek eddig, az ablakpárkányon, vagy egy kertészet fóliasátrában egy biztos: kiültetéskor a korábbiaktól eltérő körülmények közé kerülnek. A leggyakoribb amivel szembesülhetünk, hogy napégés jeleit látjuk rajtuk, megfáztak, vagy fagykárt szenvednek, megjelennek a kórokozók és kártevők, illetve a vízhiány jeleit mutatják. Ezek mindegyikének hatására a megtorpan a fejlődésük, rosszabb esetben pedig annyira is károsodhatnak, hogy elpusztulnak.
Napégés
Bár a tavaszi fényerősség még nem olyan mértékű, mint nyáron, egy árnyékolt fóliasátorból kiültetett növény levelei könnyen megperzselődhetnek. Ezt edzéssel é időszakos árnyékolással előzhetjük meg. A megvásárolt palántákat ne ültessük ki egyből az új helyükre, eleinte tegyük olyan helyre, ahol a csak nap egy részében éri őket közvetlen napfény, de nem folyamatosan, és lehetőleg nem dél körül. Így hozzászoknak a közvetlen napfényhez. Érdemes ilyenkor egy kis vízmegvonást is alkalmazni, ennek köszönhetően a növény felkészül a kinti szabályozatlanabb körülményekre, és kiültetés után jobban veszi az akadályokat. Az edzés helyett ideiglenesen a kertben is árnyékolhatjuk a kiültetett palántákat, például raschel hálót feszítünk ki föléjük.
Megfázik a növény, vagy fagykárt szenved
Május közepéig még az ország egyes részein számítani lehet talajmenti fagyokra, de az éjszakai lehűlések szinte mindenhol jellemzőek. Ez egyes növényeket nem zavar (például a káposztaféléket), ám a melegigényes, palántaként mostanában kiültetett fajok, mint a paprika, paradicsom, tojásgyümölcs érzékenyek ezekre. Az éjszakai lehűlés ellen több módszerrel védekezhetünk. Egyik, hogy később, május közepe környékén ültetünk, amikor már nem jellemzőek ezek az alacsonyabb éjszakai hőmérsékletek. Másik megoldás, hogy takarással próbáljuk csökkenteni a növény közvetlen környezete körül az éjszakai lehűlést. Ez történhet agroszövettel, vagy ha nem sok növényről van szó, akkor egyedi megoldások is vannak, például PET palack alját levágjuk, és a megmaradó részt állítjuk a kiültetett palánta fölé. Ez segít az éjszakai lehűlés elleni védekezésben, ám tűző napfény és magas nappali hőmérséklet esetén túlmelegedhet a növény környezete, tehát ezt csak akkor alkalmazzuk, ha felügyelni tudjuk a palántákat, és egész nap beavatkozhatunk, amennyiben szükséges.
Vízhiány és támasztás
Cserepes, vagy tápkockás palánták ültetésénél szinte alig van gyökér sérülés, így ezeknél az átültetés nem jelent akkora megrázkódtatást, mint a szabad gyökerűek esetén. Főleg ezeknél a kiültetés után a palánták lankadhatnak, ha a gyökérsérülés miatt a gyökerek és az azok által ellátott levelek aránya megváltozik. Kiültetéskor ezért adjunk jó sok vizet a növények számára és a földet is jóltömörítsük a gyökerek köré, de így is elkezdhetnek lankadni. A karózás, vagy megtámasztás azért is előnyös, mert a szél okozta törések esélyét csökkenti, illetve ezek a segédeszközök függőleges pozícióban tartják a növényt, tehát lankadás esetén sem tudnak elfeküdni a talajon. Így amikor a növény optimális vízállapota visszaáll az sokkal egyszerűbben következik be, mintha a talajon fekvő növénynek kell újra felegyenesednie.
Kórokozók, kártevők megjelenése
A kiültetett palántákra többféle kártevő és kórokozó leselkedik és bár rengeteg növény vesz körbe ilyenkor bennünket, úgy tűnhet, hogy mindig azt támadják, amit a legjobban óvnánk. A kártevők közül általában a csigák jelennek meg először, aminek az oka, hogy ha rendszeresen öntözzük a kiültetett palántákat, akkor a nedves környezet szinte vonzza ezeket az állatokat. Az öntözővíz teremtette nedves környezet a bakteriális és gombás betegségek számára is kedvező életteret biztosít. Az utóbbiak okozta kockázat csökkentésére számos növényvédőszer áll rendelkezésre, amit olyan zöldségeknél nyugodtan használhatunk, melyek majd csak hónapok múltán teremnek. Azonban a rövid tenyészidőjűek és a levélzöldségek (hónapos retek, saláták, spenót, sóska, stb.) esetén a vegyszeres védekezés már kockázatosabb. Ezeknél a bakteriális és gombás betegségek megjelenését úgy tudjuk (kis szerencsével) elkerülni, hogy figyeljünk arra, hogy a növények ne legyenek folyamatosan vizesek. Nedvesíti a leveleket a harmat, a csapadék és az öntözés. Jó megoldás, ha kora reggel öntözünk, és nem jó, ha épphogy felszárad a harmat a levelekről, majd azokat öntözéssel újra bevizezzük.
Nem mindegy hogyan öntözünk!
Nem előnyös, ha egy nap során többször, kis vízadagokkal öntözünk. Egyrészt ezzel megint csak többször nedvesítjük a leveleket esélyt adva a kórokozók támadásának, másrészt a kis vízadagok csak a talaj felszínét nedvesítik be, ami miatt a palánták gyökerei erre a részre fognak koncentrálódni, mert megszokják, hogy itt nedves a talaj. Így azonban, ha valamiért kihagyjuk az öntözést pár alkalommal, azzal nagy károkat okozunk. A ritkábban adagolt nagyobb vízadagos öntözés a leveleket sem nedvesítik oly gyakran, és így mélyebbre hatol a víz a talajban, amit a növények gyökere is „követ”. Ezzel a módszerrel szárazabb időszakban sem lesz baja a növényeknek, hiszen gyökereiket mélyebbre koncentrálja, és ott később szárad ki a talaj, mint a felszínen.
