Fentiekre tekintettel a FAO a WHO-val együttműködve "A sejtalapú élelmiszerek élelmiszerbiztonsági szempontjai" címmel kiadványt állított össze. A 134 oldalas, kiterjedt tudományos szakirodalomra épülő dokumentum célja, hogy a sejtalapú élelmiszerek élelmiszerbiztonsági vonatkozásaihoz kapcsolódó, jelenleg rendelkezésre álló információkat megossza az érintettekkel, tájékoztassa azokról a fogyasztókat. A szakértői konzultáció során a sejtalapú élelmiszer-előállítás négy szakaszában - sejtkinyerés, sejtnövekedés és -szaporítás, sejtek begyűjtése és az élelmiszer-feldolgozás - minden lehetséges veszélyforrást megvitattak - írja a NAK.
Marhahús a nyomtatóból? Megdöbbentő, hogyan készülhetnek a jövő élelmiszerei
Az eredmények azt mutatják, hogy 53 olyan potenciális veszélyforrás van, amely problémákat okozhat és negatív egészségügyi következményekhez vezethet. Ezek közé tartozik például a nehézfém, mikro- és nanoműanyag szennyeződés, az allergének - melyek ezen termékek ízét és állagát javító adalékanyagokban elfordulnak -, a kémiai szennyeződések, toxikus összetevők, valamint az antibiotikumok és prionfehérjék jelenléte. A legtöbb potenciális élelmiszerbiztonsági veszély - mint például a mikrobiológiai szennyeződések és szermaradványok jelenléte - a sejtalapú élelmiszer-előállításban nem újkeletű. Az ilyen általános élelmiszerbiztonsági veszélyekre számos kockázatcsökkentő eszköz létezik, mint például a megfelelő higiéniai feltételek biztosítása a sejttenyésztés és a gyártási folyamatok teljes szakaszában, vagy épp a kockázatelemzés és a kritikus ellenőrzési pontok (HACCP), valamint a végtermék, mint élelmiszer biztonságának értékelésére szolgáló általános elvek és módszerek alkalmazása.
A szakértők egyetértettek abban, hogy bár számos veszély már ismert a hagyományos módon előállított élelmiszereknél, a hangsúlyt azokra a speciális anyagokra, összetevőkre, potenciális allergénekre és berendezésekre kell helyezni, amelyek kiemelt szerepet játszanak a sejtalapú élelmiszer-előállításban. Különös figyelmet kell fordítani tehát a sejtek bioreaktorokban történő szaporodásának mechanizmusára, a sejttenyésztés olyan biológiai komponensek felhasználásával történő beindítására és felgyorsítására, mint a magzati szarvasmarha szérumból vagy nem állati eredetű szérumból származó növekedési faktorok és hormonok. Ezek a biológiailag aktív molekulák ugyanis megzavarhatják az anyagcserét, vagy összefüggésbe hozhatók bizonyos rákos megbetegedések kialakulásával. Ezért e termékekhez köthető potenciális rákkeltő hatások különösen súlyos következményekkel járhatnak az emberi egészségre nézve.
Tények és tévhitek: most akkor mi az igazság a húsfogyasztásról?
Az Animal Task Force és a Belga Hústudományi és Hústechnológiai Szövetség által nemrégiben Brüsszelben megtartott szimpóziumon a laboratóriumban előállított ”húsról” beszélve a szakértők kiemelték, hogy az nem jelenthet megoldást, a sejtalapú mezőgazdaságba fektetett dollármilliárdok ellenére a tenyésztett ”hús” nem lesz valódi helyettesítője a természetes húsnak. A sejtalapú ”húskészítmények” nem azonosak azokkal, amelyeket helyettesíteni hivatottak, ugyanis még mindig jelentős érzékszervi, beltartalmi és texturális különbségek vannak a természetes és az in vitro hús között. A sejtalapú élelmiszer-előállítás térnyerésével továbbá számos, az állattenyésztéshez és az állati-termékelőállításhoz kötődő társadalmi, kulturális, gazdasági és környezeti funkció - beleértve az ágazathoz kötődő ökoszisztéma-szolgáltatásokat, a melléktermékek hasznosításából származó előnyöket, valamint a vidéki lakosság megélhetéshez és helyben tartásához való hozzájárulást - elveszhet.
Megszólalt a szakember: tényleg rovarból készült ételeket fogunk enni itthon?
Továbbá, jelenleg részletes gyártási módszer leírások még nem állnak rendelkezésre, ami lehetetlenné teszi a termékjellemzők és a fenntarthatósági állítások helytállóságának megerősítését. Az Oxfordi Egyetem tanulmánya szerint a rendkívül energiaigényes bioreaktorokban történő műhús előállítás a CO2-kibocsátás tekintetében hosszú távon negatívabb környezeti következményekkel járhat, mint az állattenyésztés. Ismeretes ugyanis, hogy a CO2 bár kevésbé erős, de hosszabb élettartamú üvegházhatású gáz, mint az állattenyésztéshez köthető, a mezőgazdaság természetes szénkörforgásának részét képező metán! A legújabb számítások kimutatták, hogy ha a fokozódó többlet húsigényt 2030-ra kizárólag labor ”hússal” akarnánk kielégíteni, akkor közel 150 000 bioreaktort kellene építenünk, amelyeknek több mint kétszer akkora környezeti hatása lenne, mintha a fogyasztást természetes úton előállított hússal elégítenénk ki. Míg az előbbi megoldás megközelítőleg 352 millió tonna, addig a természetes húselőállítás 150 millió tonna CO2-egyenérték károsanyag-kibocsátással járna.
A sejtalapú élelmiszerek megfelelő kockázatértékelésének elvégzéséhez elengedhetetlen a tudományos adatok, információk összegyűjtése. A technikai testület tagjai által végzett kockázat beazonosítás rendkívül fontos első lépés a sejtalapú élelmiszerek fogyasztásából adódó összes lehetséges élelmiszerbiztonsági probléma feltárásában. Ezen túlmenően a nemzetközi tudományos közösségeknek a most kiadott kiadványra vonatkozó visszajelzései és észrevételei segíteni fogják a kockázatértékelési folyamat előrehaladását. Rendkívüli óvatosságra van szükség, ugyanis még mindig túl kevés információ és elégtelen adat áll rendelkezésre a laboratóriumban előállított ”hús” fogyasztásának biztonságosságáról.
