Az évszázad aszálya, egyre terebélyesedő háborús konfliktus, energia- és nyersanyagválság. Ezeket a hatásokat a tejpiac is megérezte, de talán a legkevésbé a többi állattenyésztési ágazathoz képest. Aztán tavaly év vége felé már látszott, hogy kezd nagyon sok lenni a tej Európában és márciustól hozzánk is megérkeztek a gyengülő európai árak. A rekord felvásárlási árak nem eredményeztek nagy jövedelmet a termelőknek. A kereslet hirtelen változásához nem tud a tejtermelés gyorsan alkalmazkodni - hívja fel a figyelmet Kiss Ferenc, a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének elnöke. Tavaly hiába fizettek nagy árat a nyers tejért, a termelés annyira megdrágult, hogy a jövedelmezőségünk messze nem volt olyan jó, mint azt az árak alapján sokan gondolták - mutat rá a szakember.
Túl drága lett a vaj és a túró
Az árstop valamilyen szinten kezelni igyekezett az elszabaduló árakat, de ezeknek az intézkedéseknek az egészséges piaci viszonyokra gyakorolt hosszú távú hatásai egyelőre még nem ismertek. Az látható, hogy a tej- és tejtermék-vásárlási szokások teljesen átalakultak. Például a vajról vagy nem is olyan régen uniós oltalmat kapott rögös túróról egyszerűen leszoktak az emberek, mert nem tudták megfizetni a bolti árakat.
A hazai vásárlók szívükkel és eszükkel is a hazai termékeket választanák, de a döntést mégis a pénztárcájukon keresztül hozzák meg.
Drága tejből, drága energiaárakkal nem lehet olcsó tejport előállítani
A nyerstej-többlet levezetésére önmagában a porítás nem jelent megoldást, mivel az EU-ban működő tejporitó kapacitások a drága energiaárak miatt versenyhátrányban vannak az Európán kívüli kapacitásokkal szemben. A magyar piacon kialakult nyerstej-többlet csak viszonylagos, mivel a fogyasztás és a termelés nagyjából egyensúlyban van, azonban a külkereskedelem, az uniós áruk szabad áramlása felborítja ezt az egyensúlyt - magyarázza Antal Gábor, a Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgatója.
Januárban még 180 forintos éves átlagárral számoltak
Bakos Gábor, a PMPS Consulting Kft. ügyvezető tulajdonosa lapunknak elmondta, hogy januárban még 180 forintos éves átlagárra számítottak, amihez az év második felében nagy emelkedésnek kellene történnie (200 forint fölé korrigálnia), de ez sajnos nem valószínű. A szakember 170-180 forint körüli tejárral számol a következő pár hónapban, de sok tenyésztő, aki a spotpiacon adja el a tejét, az ennél sokkal rosszabb helyzetben van.
A béreket nem lehet csökkenteni
Ilyen helyzetekben a költségszerkezetet - amennyire csak lehet - át kell strukturálni. Tudni kell, hogy a zömében már kötött takarmányárak adják a költségek döntő többségét, így a jelenlegi alacsonyabb gabona ár majd csak a második félévben realizálódik. Minden egyéb más költség adott. Az inflációs béremelést a tavalyi tejárral ellentétben az idei nem bírja el, de a béreket csökkenteni nem lehet.
A jó árak elkényelmesítenek és elfedik azokat a gazdálkodási, szervezési hibákat, amiket az olcsó árak most a felszínre hoznak. Ha már profitot nem tudok előállítani, akkor a veszteségeimet próbálom úgy csökkenteni, hogy több tejet termelek, hogy a drága állandó költségeim aránya csökkenjen az egységnyi termékben
- mondja Bakos Gábor, aki szerint azok tudnak majd túlélni, akik nagyon precíz, kiszámolt és nyomon követett költségstruktúrával tudnak működni, és emellett egy nagyon magas termelési és szaporodásbiológiai hatékonysággal üzemelnek.
A kisebb tejtermelők közül többen abbahagyják
Rácz Károly, a Magyartarka Tenyésztők Egyesületének elnöke elmondta, hogy a magyar tejipar drasztikusabban reagálja le a változást. Az európai átlagár kevésbé mozdult el, mint a hazai. Azok a gazdálkodók, akiknek az európai átlagárhoz kötött a szerződésük, jelenleg még kevésbé érzik az árcsökkenést, de nem is voltak olyan magasságokban a korábbi hónapokban, mint akik a spotpiacon adták el a tejüket. A magyar tej árát soha nem a belső fogyasztás vagy a termelők fogják meghatározni, hanem a világ- és főként az európai piaci árak. A takarmány önköltségre gyakorolt jelentős (60%) hatása miatt a következő időszakot elsősorban az határozza meg, hogy milyenek lesznek a takarmányárak.
A kisüzemek a nagyobb hozzáadott értékkel maradhatnak meg
Sokszor beszélnek a tej átlagáráról, de nem szabad elfelejteni, hogy ennek jelentős a szórása, ezért az nem okvetlen tükrözi a valóságot. A szerződések eltérő típusain felül beszélhetünk még minőségi és mennyiségi felárról is. Idehaza leginkább az utóbbi érvényesül, ami miatt a méret- és hatékonyságbeli különbségek is jelentős befolyással lehetnek a felvásárlási árra. A Ficsor Árpádéhoz hasonló, kisebb tehenészetek relatíve kevés tejet értékesítenek, ezért valamilyen minőségbeli extrával kell kitűnni. Azok a kisüzemek, akik nem állítanak elő valamilyen kreatív terméket (például sajtot), teljesen kiszolgáltatottak a feldolgozóiparnak és a kereskedelemnek, így nagy valószínűséggel, ilyen árak mellett be fognak zárni.
Év vége felé már érzékelhető kínálatcsökkenés várható
A bezáró telepek állatállományának egy részét más országok felvásárolják, de a nagyobb része vágásra kerül. Ficsor Árpád szerint ilyen hektikus időkben a magyartarka jelentősége nőhet. A tejelőágazatban nagy takarmánykészletekkel lehet csak dolgozni, ezért a felszámolások elhúzódnak, ősszel, tél elején érünk oda, hogy elfogynak a betárolt takarmányok. A felhalmozott tartós tej nyomni fogja a készleteket még egy ideig, ezért legkorábban év végére lehet akkora kínálatcsökkenést várni, ami a keresletet és a kínálatot egymás felé orientálhatja.