A tavalyi kihívások után 2023 sem tekinthető normál, nyugodt évnek az agráriumban, számos tényező a szokásostól kirívóan eltérően alakul. Mi a végső mérleg? Hogyan látja az MBH Bank Agrárcentruma az idei évet a mezőgazdaság egészében?

Olyan évet élünk, amely bizonyos szempontból hosszú időszak után egy éles trendfordulót jelent. Elértünk oda, hogy a szántóföldi növénytermesztés már a második éve szenved.

Az első évben alapvetően az aszály okozta a problémát, valamint a magas inputköltségek. Most pedig alapvetően a fő probléma az alacsony terményárak miatt okozta jövedelemcsökkenés. Nem jövedelemkiesésről van szó, hanem a jövedelem eltűnéséről ebből az ágazatból. Ez intő jel. Hosszú évek nyugodt gazdálkodása után jelenleg nincsenek beruházások az ágazatban. Ennek több oka van, a magas kamatszint, a pályázatok hiánya és az általános bizonytalanság. A pályázati lehetőségek periodicitásából adódó probléma már jövőre megoldódni látszik az új KAP stratégiai terv indulásával.

A gazdasági várakozások nem túl optimisták. Ki mer beruházni egy olyan környezetben, ahol nem tudható, hogy mit hoz a jövő, magas a finanszírozás költsége, és még támogatást sem lehet hozzá lehívni? Ez azt jelenti, hogy ebben az évben a mezőgazdasági hosszú lejáratú hitelek aránya várhatóan hosszú idő után csökkenni fog, nem pedig növekedni.

A pénzügyi eredmények elmaradása mögött pedig az áll, hogy bizonytalanná vált a jövő. Ez tovább erősíti azt a trendfordulót, amely szerintünk koncentrációt fog hozni. Rövidtávon még nem számolunk ezzel, de középtávon már igen. Egyszerre megnövekedtek azok az üzemméretek, minimum méretek, amely mellett eredményt lehet termelni, és ez az év erre erőteljesen rávilágított.

Pozitívum azért akad a mostani, borús összképben?

Ami a jó hír mostanában, hogy az állattenyésztőknek, nagyon bízom benne, egy kedvező időszak következhet, amely konjunktúrát vetíthet előre a következő évekre. Náluk látjuk azt, hogy a pénzüknél vannak. Az következik ebből, hogy minél közelebb áll egy szereplő az élelmiszerfogyasztóhoz a termékláncban, annál jobb és simább környezetben tud dolgozni.

Ez az élelmiszeriparra is igaz valamilyen szinten. Egy évvel ezelőtt joggal tartottuk attól, hogy bedőléshullámok indulhatnak meg ezen a területen, elsősorban a húsiparban és a tejiparban, amelyek nem mondhatók igazán kompetitívnek.

Ehhez képest most azt látom, hogy bár csökken a magyar termékek aránya a boltokban, de mintha az állattenyésztés és az élelmiszeripar a helyzethez képest még elég stabil képet mutatna.

Agrárfinanszírozási oldalról mindezekből mi következik? Milyen termékeket keresnek a partnerek jelenleg?

A finanszírozásban, mint említettem, beruházás lényegében nincs, a forgóeszközt viszont biztosítani kell, de közel sem olyan mértékben, mint ahogy korábban vártuk. Tavaly azt mondtam, hogy 600-800 milliárd forintot kellene belepumpálni az ágazatba. Ennek csak egy része történt meg banki oldalról, és ez többek között annak is köszönhető, hogy - és ez már november végén világosan látható - a magas kamatok miatt nem kérnek a termelők a pénzből.

Ha a forgóeszközök kiadásain spórolnak a termelők, abból nem következik az, hogy a következő év eredményei gyengébbek lesznek? Nem indul el egy kedvezőtlen spirál?

Úgy látom, a szereplők racionalizálnak, megfontoltabb döntéseket hoznak, mint az olcsó pénz korszakában. Az olcsó hitelek idején néha irreális beruházásokba kezdtek, vagy túlkapacitásokat építettek. Azt a földet is megvették, ami igazából befektetési célú volt, illetve ki merem mondani: több nagyobb ügyfélnél láttuk azt, hogy konkrétan arbitráltak az olcsó hitellel. Aki még olcsón tudott banki forrást bevonni a cégébe, nem akarta feltétlenül a termelésben felhasználni, hanem betéti, illetve befektetési termékeken keresztül keresett pénzt. Ilyen is van. Összességében tehát volt egy része ennek a pénznek, ami nem dolgozott igazából a gazdaságban, így nem is hiányzik a napi termelésből annyira. Ha csökkenni kezdenek a kamatok, ez az egyszerű lehetőség megszűnik.

Visszatérve az állattartásra: ritka az olyan év, amikor ez a terület jobb helyzetben van, mint a növénytermesztés. Ez egy egyszeri szerencse, vagy egy trendforduló kezdete? Lehet egy szebb jövőképe az állattartóknak?

Az világosan látszik, hogy csökken az állati termékek nyugat-európai kibocsátása. Németországban össztűz alatt van a sertéstenyésztés, már az agrárminiszter is támadja. Ez a fogyasztókban is kétségeket támaszt, de ne legyen illúziónk, a németeket nehéz lesz leszoktatni a csülökevésről.

A német termelés egy részét átvették a spanyolok, de ezt kihasználva a hazai tenyésztőknek is lehetőség adódik, még ha néha periodikusan mást is élnek meg a termelők és a feldolgozók. Tendenciájában az látszik, hogy a sertéstermékpálya sokkal jobb kondícióban van, mint korábban volt.

Nyilván ehhez az is hozzájárul, hogy a gyenge, kevésbé hatékony szereplők közül időközben sokan kiestek, befejezték a tevékenységüket. Aki pedig komolyan gondolta, az olyan fejlesztéseket hajtott végre, amivel hatékonyabban tud termelni. Nekünk is több ilyen ügyfelünk van, láthatóan stabil és jó pozícióban vannak.

Hogyan nyerhet a magyar állattartás azon, hogy nyugaton keményen támadják az agráriumot, a mezőgazdaságnak ezt az ágát különösen?

Tény, hogy jön egy új szemlélet, amelyben az állatifehérje-termelést többféle támadás éri, főleg a zöldpolitika részéről, de azt gondolom, hogy lesz egy időablakunk, amikor profitot tudunk termelni. Aztán - ne legyen illúziónk - el fog érni minket is az a hatás, ami Nyugaton már jelentkezett.

De talán mintha most egy olyan időszak kezdődne, amikor koncentrált, célzott támogatásokkal, finanszírozással, projektötletekkel meg tudnánk növelni a hazai boltokban a hazai állatifehérje-termékek arányát, és ki tudnánk szorítani némi külföldit. Ez a hazai vagy a hazánkban működő külföldi áruházláncoknak is érdeke lehet, hiszen nem is olyan régen ebben elég jól álltunk. Csak az elmúlt egy-két év kedvezőtlen eseményei kezdték el ismét azt eredményezni, hogy nagyon sok a külföldi tömegtermék. Ha egyszer már sikerült, akkor miért ne sikerülhetne még egyszer, és miért ne sikerülhetne ennél jobban? Fontos lenne, hogy ne csak az olcsó tömegtermékek piacán legyünk ott, hanem a brandelt minőségi produktumok piacán is erősítsük a magyar pozíciókat. Erre mind a tejiparban, mind a húsiparban megvannak a rátermett szereplők.

Továbbra is a probléma ugyanakkor az elaprózott üzemméret, még koncentrálódnia kell az üzemeknek, mind a tenyésztésnek, mind a feldolgozásnak, és még több tőke kell ebbe az ágazatba. Támogatási, kockázati, saját és banktőke egyaránt.

Felgyorsulhat a koncentráció 2024-ben?

Azt látom, hogy ez 2020-ban elkezdődött, amikor véget ért az olcsó pénz és a kirívó események nélküli gazdasági környezet korszaka. Az infláció, a termelési költségek megnövekedése, az aszály, majd rá egy évre a terményárak bezuhanása, az inputanyagok drágulása és a beszerzésének kérdései ezt mind erősítették. Mintha egy nagyobb és ellenálló szervezetnek kellene ahhoz lenni, hogy meg tudjunk felelni ennek a sok követelménynek.

A pesszimista jóslatok szerint 2024 tömeges bedőlések éve lehet, ám én ebben nem hiszek. A koncentráció fog felerősödni.

Hogy milyen mértékben, az azon fog múlni, hogy a kamatszintek mennyire fognak normalizálódni, és tudnak-e a szereplők külső finanszírozást igénybe venni. Itt az integrátorokról is beszélek, amely a nagyvállalati finanszírozáson keresztül kapja a bankszektorból a pénzt, és azt adja tovább a termelőnek megemelt marzsokkal. Ez alapján nyújt havi 1-1,2-1,5 százalékért ma finanszírozást.

Ez a mai kamatszintek mellett kitermelhetetlen. Tehát nagyon sok múlik a pénz árán.

Nagyon sok múlik azon is, hogy mennyi kormányzati támogatott program lesz, itt elsősorban az Agrár Széchenyi Kártya Program elemeire gondolok. Jelenleg van egy megemelt keret, ami információink szerint kitart jövő negyedév végéig, de nem látszik, hogy utána mi lesz. Ez nagymértékben függ attól, hogy milyen pénzügyi támogatásokat tud adni a kormányzat hazai és uniós forrásokból, és mennyit szán erre. Sok múlik azon is, hogy az inputanyagok költsége megmarad-e ezen a szinten, ahol most van, vagy ismét lesz egy drámai növekedés? És persze azon is, hogy a gabonaárak emelkednek-e világpiacon a jövőben.

Valójában az a kérdés, hogy mennyi tartalék van az ágazatban, mert két évet még ki lehet bírni eredmény nélkül, de hármat már nagyon nehezen. A felsorolt elemeken múlik, hogy a következő év hogyan alakulhat. Rossz esetben sem számítok csődhullámra, de akkor a koncentráció gyorsulhat fel. Ez egy olyan, a körülmények által kikényszerített folyamat, amit magunktól korábban nem jártunk végig. A hatékonyság javítása, a piaci siker, a kihívásoknak ellenállás képessége, de még a generációváltás nehézségei is ezt indokolják, minden vektor egy irányba mutat.

A kamatcsökkentési ciklus globális folyamatoktól és makroadatokon múlik. Mit lehet tenni ebben a kérdésben, amely úgy tűnik, végül is mindennek a kiindulópontja?

Dolgozunk a Bankszövetségben az Agrárminisztériummal együttműködve azon, hogy létrehozzuk a Vidékfejlesztési Program, illetve a KAP Stratégiai Terv kamattámogatási lábát, amelyben 10 százalék kamattámogatás járhat a nyertes vidékfejlesztési pályázatok mellé.

Ez azért jelentősen segítené a jelenlegi magas kamatszinteket a gyakorlatban lejjebb hozni, elviselhetővé tenni. Ha ezt jól megcsináljuk, akkor az eldöntheti a vidékfejlesztési program sikerességét. Ha a piaci kamatokkal nem jön ki a matek, akkor a kamattámogatás átbillentheti a projektet a megvalósításba.

Mit várhatunk az idei Agrárszektor konferenciától? Minden fontos témával foglalkozunk évről évre, de mégis minden siófoki találkozó más hangulatban zajlik. Idén mire készülhetnek a résztvevők?

Tavaly az érdeklődés középpontjában a rövid távú bizonytalanságok voltak. Alapvető árak cikáztak, kérdés volt, hogy elérjük-e a szükséges termékeket, mennyi eső lesz. Az idei konferencia iránt azért mutatkozik szerintem óriási érdeklődés, mert most a hosszú távú bizonytalanságok boncolgatása lesz a fő téma.

Kitágítanám a kört, akár a világpolitikai, világgazdasági bizonytalanságokra, azért mégiscsak a második komoly háború tört ki a közelünkben az elmúlt két évben a második komoly háború tör ki. Jelentős tárgyalások zajlanak a világkereskedelmi egyezményekről, amelyek rémisztő fejleményeket tartogatnak az uniós mezőgazdaságnak. Kína és az Egyesült Államok világhatalmi játszmája nemhogy konszolidálódott volna, még inkább felerősödött. És akkor ott a klímaváltozás, és az ebből fakadó zöldpolitika, mint az egyik legkomolyabb, hosszú távú bizonytalanság. Ez óriási nyomást helyez a teljes mezőgazdaságra, senki ne gondolja, hogy ez csak a szántóföldi termelés problémája.

Fotó: MBH Bank/Sándor Katalin