Milyen gyümölcs a naspolya?
A naspolya a gyümölcsök között is egy egészen egyedülálló faj: a rózsafélék családjába tartozik (összesen két gyümölcs sorolható ide, ezek a közönséges naspolya és egy újonnan felfedezett, fényes piros héjú, a sima naspolyához közel álló termés). A naspolya kifejezés (Mespilus germanica) valószínűsíthetően a latin mespila szóra eredeztethető vissza (ennek elolaszosodott formája a nespula), a köznyelvben régen a magyarok nevezték még laspolyának és miszpolyának is - írja a HelloVidék.
A naspolya egy kistermetű (4-6 m), lombhullató fa- és cserjeféle, ami eredendően Közép-Ázsiában, a Kaukázus déli részén és a Kaszpi-tenger partvidékén őshonos (Törökországban, Örményországban a mai napig vadon is megterem), koronája alacsony, szétterülő, hajtásait tövisek borítják. A naspolya virágzása májusra tehető (öntermékeny faféle, egymagában is ültethetjük), termése egy keményhúsú almatermés (az alma- és körtefélék rokongyümölcse), aminek a csúcsa besüllyed, körülötte koronaszerűen kiáll az öt csészelevél maradványa; a közepében kemény magok találhatók.
A naspolya érése: mikor válik ehetővé a termés?
A naspolya egy utóérő gyümölcsfaj: a fán a naspolyák az érés közben barnára színeződnek - ezeket az ősz utolsó heteiben kell leszedni, még az első fagyok előtt (szezonja november végétől januárig tart). Ilyenkor a naspolya húsa még kemény (ha felvágunk egyet, láthatjuk, hogy belseje világos zöldes-barnás, vagy krémfehér), vagyis nem fogyasztható (sem az íze, sem az állaga nem túl csábító), azonban, ha néhány hétre kiterítjük egy nedvességtől védett, jól szellőző helyre, a gyümölcsök szép lassan megérlelik saját magukat (az utóérés egyébként rengeteg gyümölcsre jellemző: ha túl zöld barackot, almát, vagy déligyümölcsöt vásároltunk, ne tegyük be őket a hűtőbe, hagyjuk pár nap alatt utóérni, hogy fogyaszthatóak legyenek).
A tökéletesen érett naspolya nagyjából karácsonyra (néha később) „készül el”: akkor válik fogyaszthatóvá, ha a naspolya belseje egészen barna, húsa megpuhult, lekvárszerű az állaga és édes is. A megfelelő érettségi szintet könnyű ellenőrizni: fogjunk kézbe egy darabot - ha a hús puha, héjának feszessége megszűnt, az egész könnyen szétnyomható, már ehetjük is. Leginkább frissen, illetve lekvár formájában hasznosítjuk. Az érett naspolya íze egészen különleges: édeskés, gyümölcsös, sokakat mégis a szelídgesztenyére emlékeztet, állaga lekvárszerűen puha - valódi kulináris ritkaság!
Miért jó rendszeresen fogyasztani?
A naspolya nem csak egy érdekes, ízletes gyümölcs, ugyanis kiváló téli vitaminforrással állunk szemben, vas- és C-vitamintartalma kiemelkedő, éppen ezért megéri bőségesen fogasztani, ha támogatni akarjuk az immunrendszerünket. Régen - ahogy ez megannyi gyümölcsre és zöldségre igaz - a naspolyát jótékony hatású gyógynövényként tartották számon: fogyasztásának emésztésjavító, gyulladáscsökkentő hatást tulajdonítottak. Vastartalmáért megéri enniük azoknak, akik vérszegénységgel küzdenek, de természetes cukortartalma miatt inzulinrezisztencia, diabétesz esetén is érdemes fogyasztani.
A naspolya gazdag továbbá B1 vitaminban és különféle ásványianyagokban (magnézium, cink, mangán, réz, kálium, kalcium), erősíti a csontokat, és érdemes fogyasztanunk belőle néhány szemet hasmenés vagy székrekedés esetén is. Ezeket a jótékony anyagokat legnagyobb mennyiségben a friss gyümölcshússal vihetjük be a szervezetünkbe, akár „ki is szívhatjuk” a héjából, ha már nagyon krémesre érett. A gyerekek is nagyon szeretik: az almapüréhez hasonlóan naspolyapürével is kényeztethetjük a kicsiket.
A naspolya feldolgozása
A naspolyát még éretlen állapotában kell leszedni, addig alkalmas a csomagolásra és a szállításra, amíg kemény - érdemes rá már ebben az állapotban lecsapni, majd otthon (akár a konyhánkban) utóérlelni. A tökéletesen érett naspolyának a héja teljesen elvékonyodik, egyszerűen lehúzhatjuk a gyümölcsökről kézzel is. A naspolya esetében az a jó, ha a gyümölcs „szottyos”, akkor viszont, ha savanyú, cefrés illatot áraszt, vagy ha penészes, már nem szabad elfogyasztani, mert valószínűsíthetően megromlott. Ha beteg gyümölcsöt találunk a kosárban, azt mindenképpen dobjuk ki, mert a többiek is megromolhatnak tőle!
A naspolya feldolgozása egyébként pofonegyszerű: kézzel távolítsuk el a gyümölcsök vékony héját és kaparjuk ki a belsejét egy tálba. A kemény magvak nem ehetőek, ezeket távolítsuk el a gyümölcshús kikanalazásakor, vagy egyszerűen nyomjuk át az egészet egy szitán, amiben a kemény részek fennmaradnak. Ezzel a konyhakész naspolyahússal dolgozhatunk tovább, máris készíthetjük belőle kedvenc ételeinket
