Szél és rovarmegporzás
A gyümölcsfák (a mogyoró ás a dió kivételével), de a gyógy-, és fűszernövények, és a zöldségfélék termése is nagymértékben attól függ, hogy virágzásukkor elegendő a megporzást segítő rovar, például méh legyen a közelükben. A szélmegporzású virágok többnyire nem látványosak, de rengeteg pollent termelnek, hiszen a szélmegporzás elég pazarló módszer. A rovarmegporzású növények virágai színesek, illatosak és kevesebb pollent termelnek, hiszen a rovarok segítségével azt célzottan tudják fajtársaik virágaira „küldeni”.
A méhek már kora tavasszal, nagy számban látogatják a virágokat és hűek a virághoz, vagyis egymás után ugyanazt a növény fajt látogatja a rovar így segítve a beportást. A méh rátelepszik a virágra, közvetlenül érintkezik a porzókkal és a bibével, nem röptében szedi ki a nektárt, mint némely lepkék, melyek emiatt jóval kevesebb hasznot hoznak a megporzásra, termesztésre nézve. A méhek szőrös testén rengeteg virágpor megtapad, amit azután a másik virágra szállva átvisz annak a bibéjére. Egy méhen egyszerre 50000-75000 virágporszem tapad meg és utazik virágról-virágra, a két lábán levő virágporcsomók pedig összesen 3-4 millió virágporszemet tartalmaznak. Kertészeti szempontból az is előnyös, hogy a méhek többször is meglátogatják ugyanazt a virágot, némelyiket fejlődésének különböző szakaszaiban, a nap más és más órájában, amikor a virágpor és a bibe többé-kevésbé megváltoztatja tulajdonságait. Azaz lehet, hogy az első megporzás nem eredményezi a virág megtermékenyítését, mert a bibe még nem érett erre, de a következő látogatás már sikeres lesz.
Öntermékenyülésre is alkalmas virágok esetén is jó a rovarok segítsége, hiszen az idegen megporzás mindig a genetikai változatosságot segíti elő. Kísérletek szerint egy termős dinnyevirágra átlagosan 36 méh száll rá annak virágzása során, s mindegyik legalább 20 porzós virágot látogat meg azaz igen nagy segítséget nyújt az idegen megporzáshoz. Ebből adódóan egy termő virágra átlag 720 különböző porzós virágról szállítanak virágport. Ugyanez az adat más fajoknál: a tök virágjának bibéjére kb. 50, az uborkavirágéra 200, a sárgadinnye virágjára 500 porzós virágról kerül virágpor akkor, ha elegendő méh van a közelükben. Az olyan dinnyevirágok, amelyeknek bibéjére 25-nél kevesebb virágporszem kerül, egyáltalában nem alakulnak terméssé. Kísérletek szerint a szamóca százszázalékos biztonsággal történő megtermékenyítéséhez legalább 11-20 méh látogatása szükséges.
A megporzás azonban még nem egyenlő azzal, hogy a virág megtermékenyült, ha pedig ez nem történik meg, akkor termés sem lesz belőle. Érdekes tény, hogy több növényfaj megtermékenyülése biztosabb, ha a bibe a megporzáskor kisebb sérülést szenved, amit a méhek mozgása okoz a virágban. Mesterséges megporzáskor (például fajtanemesítések során ezt a sérülést tűvel kell megejteni a bibén, még a megfelelő a virágpornak a virágba juttatása előtt.)
Segítség a gyümölcsöknek
Visszatérve a gyümölcsfákhoz, vannak, amelyek csak azonos fajú, de más fajták virágporával termékenyülnek meg optimálisan, az pedig csak a méhek közvetítésével juthat egyik virágról a másikra, mert a korán virágzó gyümölcsök virágzása idején a méheken kívül más, aktív megporzó rovar még alig van. A jobb megporzás, megtermékenyülés és terméskötés érdekében virágzáskor sok gyümölcsösbe telepítenek méheket. Korábbi kutatási adatok alapján a gyümölcsösökben 1,5-2,5, a lucerna és a lóhere megporzásához 1,5-3, a napraforgóra és a hüvelyesekre 1,5-2, a repcére és a mustárra 2 méhcsaláddal kell számolni kataszteri holdanként - ami átváltva 0,58 hektár. A szükséges méhcsaládok számát befolyásolja a családok létszáma, az időjárás, de a virágzó növénykultúra távolsága a méhektől is lényeges.
A gyümölcsösökben virágzáskor már növényvédelmi beavatkozások is szükségesek lehetnek, így azokat mindig akkor kell elvégezni amikor a méhek nem repülnek, azaz kora reggel, vagy késő este. Emellett a szerek méhekre gyakorolt hatását is figyelembe kell venni. A méhkímélő permetezésre vonatkozó módszereket rendelet szabályozza. Ez alapján a készítményeket három kategóriába sorolhatjuk: a méhekre kifejezetten veszélyes készítmények, a méhekre mérsékelten veszélyes készítmények, és a méhekre nem veszélyes, nem jelölésköteles készítmények.
A méhekre kifejezetten veszélyes készítményeket a gazdasági növények kezelése során tilos használni a virágbimbó feslésétől a szirmok lehullásáig tartó időszakon belül. Ez a tilalom azonban a virágzás időszakán kívül is érvényes, ha a mezőgazdasági táblát, ültetvényt, vagy annak környékét tömegesen virágzó, mézelő növények borítják, vagy ha a gazdasági növényt a méhek egyéb okból látogatják. A méhekre mérsékelten veszélyes készítményeket ugyan lehet alkalmazni, de azokat kizárólag méhkímélő technológiával lehet kijuttatni.
A sikeres terméskötésért
Amennyiben megfelelő mennyiségű virág van a fákon, a virágzás alatt nincs éjszakai fagy, ez már jó jel, de még nem biztos a siker. Ha a virágzás során hűvös van, vagy folyamatosan szeles az idő, akkor a méhek nem járnak, vagy csak kevésbé serényen dolgoznak, tehát az időjárás ilyen formán is befolyásolhatja az eredményt. Az mondjuk megnyugtató tény, hogy például cseresznye esetén, ha a fán sok virág van és azoknak csak a 30 százaléka köt be és lesz belőle termés, abból már jó termés lehet, hiszen a növény korrigál. Ha sok gyümölcs lesz rajta akkor azok rendszerint kisebbek lesznek. Ha kevesebb termést kell neveljen a növény, akkor azokat nagyobbakra növeszti, azaz ilyen esetben a darabszámot nagyobb tömeggel korrigálhatja a növény.
Ha minden rendben ment, kinyíltak a virágok, a méhek számára megfelelő idő volt és a megporzás és a megtermékenyítés is sikeres, még akkor is kerülhet porszem a gépezetbe. Ez pedig a csapadék. A csapadék már a virágzáskor is közbeszólhat, mert esős napokon sem dolgoznak a méhek és a víz sok virágport lecsap a földre, tehát azok soha nem érnek már célba.
A virágzáskori sok csapadék az tehát nem előnyös. Ám utána, ha nincs elegendő víz akkor azt akár öntözéssel is érdemes pótolni. Főleg kiskerti termesztésben élő tévhit, hogy vízpótlásra főleg a gyümölcsök növekedésének az időszakában van szükség. Ez igaz is, de nem csak akkor. Ha ugyanis a virágzást követő időszakban nincs csapadék, a növény ezt érzi és arra következtet, hogy nem fog tudni emiatt sok gyümölcsöt nevelni. Ilyenkor kezdi el leszórni a már megtermékenyített virágait, amelyekből így nem fejlődik majd termés. Tehát a virágzás után öntözzünk, ha kell, hogy a növény érezze, hogy van a talajban víztartalék, és így inkább több gyümölcsöt kezdjen el nevelni, mint kevesebbet. Ha sok lesz a gyümölcs az sem jó, mert akkor rendszerint sok, de apróbb lesz az eredmény, ám ezt termésritkítással később korrigálhatjuk. A lényeg: inkább mi ritkítsuk a termést tervszerűen termésritkítással, mint a fára bízzuk ezt.
