A gyümölcsfák jellemzően január végéig átesnek a mélynyugalmi időszakon, azonban ezt követően már csak az alacsony hőmérséklet tarja vissza a növényt a nedvkeringés megindulásától és a rügyfakadástól. Így az ebben az időszakban jelentkező tartós meleg hőösszegek a kényszernyugalomban lévő növény életciklusát elindítja.

Pár nap felmelegedés majd lehűlés nem okoz gondot, azonban a néhány hetes tartósan meleg idő a növényt becsapja, kihajtásra kényszeríti.

Jöhetnek még fagyok

Látható azonban, hogy márciusban, sőt egész áprilisban bármikor komoly tavaszi fagyos időszakkal számolhatunk, amikor a virágrügyek, vegyesrügyek, virágzó gyümölcsfák rendkívül érzékenyek – figyelmeztet a szakcikk. A szerző hozzáteszi: ez az alapvető tényállás határozza meg az elmúlt években, nem csak a tavaszi, de az egész éves munkálatokat a gyümölcsösben, a cikk ezért néhány hasznos tanáccsal igyekszik szolgálni a gyümölcsösök tavaszi munkálataihoz. Figyelmeztet:

bármennyire is kinti munkára alkalmasnak ítéljük az időt, kerüljük a gyümölcsfák metszését a téli, kora tavaszi hónapokban. Kivételt képezhetnek az almatermésűek, de csak ültetvényben, munkaszervezés miatt.

Ne betegítsük meg a fákat!

A csonthéjasok ágrákosodást és fapusztulást okozó kórokozói a téli és kora tavaszi időszakban fertőzőképes állapotban vannak, és a metszés során okozott sebzésen keresztül fertőzhetik a fát a leggondosabb technológia mellett is. A kb. 2 cm-nél nagyobb átmérőjű sebfelületet érdemes néhány órán belül sebkezelővel lefedni. A korai metszés egyébként is kihajtást indukál, ami még jobban fokozza a korai rügyfakadást. A metszést lehetőleg minél közelebb a virágzáshoz időzítsük, főleg kajszi és őszibarack esetében.

A metsző szerszámokat érdemes minden fa után fertőtleníteni, mert a látszólag egészséges fa is fertőzött lehet, mely után végig fertőzzük a metszett fákat. A rezes, kénes, olajos lemosó permetezést a rügyfakadáshoz minél közelebb időzítsük, különben hatástalan.

A metszés szabályai

A szerző azt tanácsolja, a metszés általános szabályaként tartsuk be, hogy a telepítéskori erős visszametszés kivételével csak ritkító metszést alkalmazunk. Vagyis az adott koronaformában a nem szükséges, meredeken felfelé törő, vízhajtásszerű vesszőket tőből eltávolítjuk.

A vízszinteshez közeli helyzetű vesszőket részesítsük előnyben, mert ezen vesszők rakódnak be leginkább végig rövid termőrészekkel.

Az egy éves elágazás nélküli vesszőket nem metsszük vissza, metszetlenül hagyjuk, hogy rajtuk a második évben termőrészek fejlődjenek. Kivételt képez az őszibarack, ahol kizárólag egy éves elágazás nélküli vesszőkön termelünk, és a vesszők gyenge visszametszése nagyon ajánlott, (egyvesszős metszés) a későbbi felkopaszodás mérséklésében.

A gyümölcsfák terhelését csonthéjasoknál a termővesszők darabszámával adjuk meg, almatermésűeknél pedig a vegyes rügyek számával. Ökölszabályként elfogadhatjuk, hogy kb. 25-30 cm távolságonként hagyjunk meg termővesszőket. A terhelést a fa kora, a koronaforma, a kondíciója, a fajta, a tápanyagellátottság, a művelési rendszer, területi adottságok és a termelési cél alapvetően meghatározza.

Az ültetéskor sem árt figyelni

A szabadgyökerű oltványok, csemeték ültetésénél viszont ne késlekedjünk, minél hamarabb ültessük el, mert a hajtásnak indult növények nagyon rosszul erednek - figyelmeztet a cikk. Az ültetés előtt érdemes 1 napra tiszta vízben áztatni a gyökérzetet, hogy a vízvesztést pótolni tudja. Az elültetésig mindig takarva, nyirkosan legyen a gyökérzet, mert sikertelen eredés lesz. A bőséges beiszapoló öntözésről is gondoskodjunk az ültetéskor, majd azt követően időjárástól függően. Az ültetés mélységére is figyelni kell, a szemzési hely ne kerüljön a talajszínt alá, mert a nemes legyökeresedhet és az alanyhatás nem érvényesül. A gyümölcsfajták kiválasztását nagyon alaposan át kell gondolni, hosszú mélynyugalmi idejű, minél később virágzó fajtákban érdemes gondolkodni.