Ha nem férünk el alatta

Főleg családi házak körüli kertekben jellemző, hogy a díszkertbe, a gyepfelületbe is kerül egy-egy gyümölcsfa, ami hasznos, hiszen nyáron jól árnyékol, és ha már a „helyet foglalja”, miért ne adjon emellé még gyümölcsöt. A gyümölcsösökben és haszonkertben ezeknek a fáknak a koronakialakításánál lényeges, hogy csak olyan magasra hagyjuk nőni, ahonnan le tudjuk majd szedni a gyümölcsöt, ám ha a díszkerti részben vannak, akkor kicsit más a helyzet. Itt a helykihasználás is lényeges, fa esetén pedig ez azt is jelenti, hogy nem árt, ha el lehet menni alatta. Emiatt az alsó ágakat olyan magasságig eltávolítjuk, hogy elférjünk. Így az árnyékoló hatás is jobbá válik (kiegészül a fa alatti résszel), és a növény nem vesz el területet gyakorlatilag a kertből, hiszen bejárható az alatta levő rész is. A gyümölcsszedés szempontjából ez azonban kissé hátrány, hiszen ami embermagasságban teremne és könnyen szedhetnénk le, azt a gyümölcsöt elveszítjük és a betakarítás létráról lesz kivitelezhető. De hát valamit, valamiért.

Amennyiben az alsó ágak eltávolítása nem volt része a korona kialakítás eddigi gyakorlatának, akkor ezt legjobb ősszel vagy tavasszal elvégezni, kivéve a csonthájasoknál. A meggy és a cseresznye ágai nyugodtan vághatók nyáron is, hiszen az e fajokra jellemző erős gyantaképződés jól zárja a sebeket, megvédi a fát a metszfelületeken bejutni szándékozó kórokozóktól. Tehát ha most jövünk rá, hogy meggy vagy cseresznyefánk alatt jó lenne elférni, az alsó ágak levágását azért éri meg nyár elejére hagyni, mert akkor az idei terméshez még hozzájutunk ezekről a részekről is.

Ha most vágjuk le, akkor ezt elbukjuk. Hamarosan virágzás, pár hónap és termést érlelnek ezek a fajok, és amikor azok beérnek, egyszerűen levágjuk az alsó ágakat, és gyakorlatilag széken ülve szedhetjük le azokról a részekről az idei, egyben utolsó termést.

Ezeket ne metsszük tavasszal

Az előbb említett csonthéjas gyümölcsfák (cseresznye, meggy, barackok) tavaszi metszése azért kockázatosabb, mert hajlamosak gombás és bakteriális fertőzéseket elkapni, és a kora metszés esetén, amikor a fában a nedvkeringés még nem indult el a sebfelületek lassan gyógyulnak. Ilyenkor, ha a metszés után a réz-, vagy kéntartalmú lemosó permetezés elmarad, akkor például moníliával könnyen végig fertőzhetőek a fák. Ezért is biztonságosabb ezeket a termés betakarítása után metszeni, mert akkor már gyorsan működésbe lépnek a növény saját védekező mechanizmusai és a vágási felületeket a mézgájukkal, gyantájukkkal bevonják, így akadályozva a kórokozók bejutását.

A diófát és a szelídgesztenyét is jobb tavasszal békén hagyni, és a metszést a nyár végére, hagyni esetükben ennek oka az, hogy e fafajoknál óriási a gyökérnyomás, azaz amikor megindul a nedvkeringés, rengeteg vizet küld a fa a gyökerek irányából a koronába, szinte pumpálja azt, ami a nagyméretű levelek gyors kifejlesztése miatt szükséges is. Ám ha metszfelületek vannak a vesszőkön, gallyakon, ágakon azokon keresztül szó szerint kifolyik a víz. Óriási vízveszteség keletkezhet így, ami miatt legyengül a fa, és ez az adott évi terméshozamára is negatív hatással van.

E két fajnál, ha muszáj egy-két ágat levágni ilyenkor, akkor fasebkezelő pasztával mindenképp zárjuk le ezeket a keletkezett sebfelületeket. A mandulafáknál sem a tavasz az ideális metszési időpont, esetükben azért, mert nagyon korán virágoznak, tehát már nagyon kora tavasszal duzzadtak a virágrügyeik. Ha a koronában „mászkálunk, teszünk-veszünk”, ami metszéskor elkerülhetetlen, sok ilyen rügynek okozunk sérülést. Más fafajoknál ilyenkor még nem duzzadtak a rügyek, ezért nem okozunk kárt bennük a munkavégzéssel. A mandulát is nyáron a termésérés után a legjobb metszeni, a fa szempontjából is, és munkaszervezési szempontból is, hiszen most tavasszal, rengeteg más kerti tennivaló van.

Ne legyen túlterhelt a fa

A metszés lényege a termésegyensúly kialakítása, hiszen sok nemesített gyümölcs túlteremné magát metszés nélkül. A nemesítés során megmaradt a fáknak az a tulajdonsága, hogy rengeteg virágot hoznak, ami jó, mert ha virágzáskor éjszakai fagyok vannak az rendesen beleritkít a virágok számába. Egy virágrügyekkel jól berakódott cseresznyefán például, ha a virágok 70 százaléka elfagy, a maradék 30 százalékból akár még jó termés is várható.

A nagyobb gyümölcsű fajoknál, mint az alma és a körte is több a virág, mint alapvetően kellene, és ha túl sok köt be ezekből, akkor még a fa is „lerúg” valamennyit a virágaiból. Tehát a sok virágrügy biztonsági szempontból jó, ám ha minden jól megy és nincs fagy a virágzáskor, akkor nagyon sok nagyon apró termésre számíthatunk.

Ezért kell a metszéssel beavatkozni, hogy inkább ideális legyen a gyümöcshozam, mint sok. A túlterhelt ágak könnyeben leszakadnak, a viharkároknak kitettebbek, ezért is jó a termőegyensúlyt fenntartani. Továbbá metszéskor tudunk még a növényvédelmi költségeken is spórolni, hiszen, ha a korona szabályos kialakítású, a napfény és a légmozgás jól átjárja, akkor a nyári harmat hamarabb felszárad a levelekről, ami miatt a vízhez kötött szaporodású bakteriális és gombás betegségek sokkal kevésbé tudnak terjedni.

Amiket nem is igazán kell metszeni

Vannak olyan gyülölcsfajaink, melyek nincsenek „túlnemesítve”, ezek metszés nélkül is jól teremnek. Erre jó példa a som, vagy a füge. Utóbbit ültetés után azért kell metszeni, hogy bokrosodjon, majd a későbbiekben csak akkor, ha egyes ágai útban lennének, esetleg a nem teljes benapozottság miatt aránytalanná válna a korona - ilyenkor beavatkozhatunk metszéssel, de a termőegyensúly fenntartására itt nincs szükség, mert a füge és más „vadgyümölcsök” ezt megoldják maguknak, azaz emberi beavatkozás nélkül sem terhelik túl magukat. Ha túl sokat alakítgatjuk metszéssel a fügét akkor a rügyképződés eltolódik a levélrügyek irányába, vegetatívabbá válik a növény, azaz lesz egy kompakt, nagyon szép formájú fügebokrunk, ami alig terem.