A Dawn beszálomója szerint, 2023-ban az Európai Unió fokozott riasztást adott ki, mivel a Pakisztánból és Indiából származó rizsszállítmányokban növényvédőszer-maradványokat találtak, legfőképpen a basmatiban. Ezek a szállítmányok nem feleltek meg az EU peszticidekre vonatkozó maximális maradékanyag-határértékeinek. A korábbi években Pakisztánhoz képest India nagyobb arányban nem felelt meg a követelményeknek. A helyzet azonban 2024-ben éles fordulatot vett: a pakisztáni rizsszállítmányok többször voltak problémásak, mint az indiaiai termékek - írja a ChiniMandi.
Emellett Pakisztánban az elmúlt három évben folyamatosan magasabb volt a mikotoxinok, különösen az aflatoxinok előfordulása, mint Indiában. Az aflatoxinok olyan mérgező anyagok, amelyek a rizsben gombák vagy penészgombák fertőzésével alakulnak ki. A növényvédőszer-maradékok és a mikotoxinok számának növekedése riadalmat keltett az exportőrök körében, akiket most az uniós tilalom fenyeget, hacsak nem hajtanak végre azonnal korrekciós intézkedéseket. A pakisztáni élelmiszer-biztonsági protokollok megerősítése a rizságazatban most már elengedhetetlen.
A pakisztáni rizs értékláncában olyan kulcsfontosságú szereplők vesznek részt, mint a termelők, a raktározók, a malmok és az exportőrök. A gazdák gyakran használnak olyan agrokémiai szereket, mint a klórpirifosz, az acetamiprid és az imidakloprid, -melyek más növényeknek, például a gyapot és a cukornád számára szánt vegyszereket – melyek, a szárfúrók, a barna poloskák és a gombás fertőzések elleni küzdelemhez szükségesek.
Ezeket a vegyszereket azonban nem engedélyezték a rizskultúrákban való használatra, ami a betakarított rizsben a növényvédőszer-maradványok megnövekedett szintjéhez vezet - tette hozzá a jelentés.
A gazdák helytelen kijuttatási gyakorlata, például az ajánlottnál magasabb koncentráció alkalmazása vagy a növényvédő szerek túlságosan közeli kijuttatása a betakarítási időhöz, hozzájárul a szermaradványok magas szintjéhez. A problémát súlyosbítja, hogy sok gazdálkodó nem rendelkezik megfelelő oktatással, mivel gyakran nincsenek tisztában a rizsspecifikus agrokémiai szerekkel, azok megfelelő adagolásával. A mikotoxinok problémáját súlyosbítja a nem megfelelő betakarítás utáni gyakorlat. Sok gazdálkodó az éghajlatváltozás okozta rendszertelen esőzések és a termesztési ciklusok lerövidítésének szükségessége miatt idő előtti betakarításhoz folyamodik. Ez a korai betakarítás, amelyet gyakran 20-30 százalékos nedvességtartalom mellett végeznek, valamint a nem optimális szárítási módszerek elősegítik a gombák elszaporodását és az aflatoxinszennyezést a betakarított rizsben.
Továbbra is alkalmazzák az elavult napon történő szárítási módszereket, annak ellenére, hogy ezek nem hatékonyak a nedvességtartalom 14-15 százalékos, biztonságos küszöbértékre történő csökkentésében. Ez rávilágít a pakisztáni rizsfeldolgozó iparban a nem megfelelő infrastruktúra és technológia átvételének szélesebb, rendszerszintű problémájára. Ráadásul a rizsfeldolgozó üzemek beszerzési gyakorlata tele van kihívásokkal. A legtöbb malom a helyi piacokról vásárol rizst, anélkül, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezne a rizs eredetéről vagy az alkalmazott gazdálkodási gyakorlatról. A nyomon követhetőség és a minőségellenőrzés hiánya tovább növeli a nem megfelelő rizsszállítmányok elterjedtségét.
A pakisztáni kormány jelentős akadályokkal néz szembe, többek között a befolyásos növényvédőszer-vállalatok ellenállásával, a káros vegyi anyagok betiltásának végrehajtása ellen. Az indiai Pandzsabbal ellentétben, amely tíz agrokémiai anyag betiltását jelentette be a basmati rizsben található növényvédőszer-maradványok csökkentése érdekében, Pakisztán szabályozási kerete továbbra sem megfelelő a hasonló tilalmak érvényesítésére. Az 1872. évi szerződéses törvényből hiányoznak a szerződéses gazdálkodás szabályozására és érvényesítésére vonatkozó konkrét rendelkezések, amelyek potenciálisan javíthatnák a mezőgazdasági gyakorlatot és a nemzetközi élelmiszerbiztonsági előírásoknak való megfelelést.
Az olyan szervezetek, mint a Pakisztáni Rizsexportőrök Szövetsége (REAP) erőfeszítései, amelyek a gazdák és az érdekeltek tudatosságának növelésére irányulnak, dicséretesek, de nem elégségesek. Sürgősen szükség van szélesebb körű, digitális platformokat használó oktatási kampányokra, valamint a mezőgazdasági tanácsadó szolgáltatásokkal és a növényvédőszer-gyártó cégekkel való partnerségekre. Pénzügyi ösztönzők, például exportfejlesztési felárakkal és a rizsfeldolgozó üzemek szárítóberendezéseinek korszerűsítésére irányuló támogatott hitelprogramokkal is ösztönözhetik a biztonságosabb mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazását. Ezek az intézkedések azonban erőteljes kormányzati támogatást és hatékony szakpolitikai végrehajtást igényelnek, ami jelenleg hiányzik - jelentette a Dawn.