Az élelmezési problémák a 2020-as évek elejéig leginkább a fejlődő országokat érintették és elsősorban a rendelkezésre álló élelmiszer hiányaként éltek a köztudatban. Ezek a problémák azóta sem szűntek meg, hiszen világszerte napjainkban több mint 700 millió ember szenved az éhezés valamely formájától. Globális léptékben nézve megtermeljük ugyan a teljes emberiség számára elegendő élelmiszert, csak épp klimatikai és egyéb okok miatt nem feltétlenül ott, ahol szükség lenne rá – hangzott el a Klímapolitikai Intézet által szervezett kerekasztal-beszélgetésen.
ENSZ-szakértő: az agrártermékek fele odavész ebben az országban
Feldman Zsolt, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára a beszélgetésen rámutatott, hogy az európai termelők a legösszetettebb fenntarthatósági szempontú előírásokat betartva termelnek, Magyarország pedig kétszer annyi élelmiszert termel, mint amennyit a magyar emberek elfogyasztanak. Ily módon – bár a koronavírus-járvány rámutatott a globális ellátási láncok törékenységére – az elmúlt években egyszer sem merült fel, hogy a hazai ellátásbiztonság veszélybe kerülne.
Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKI) ügyvezetője kiemelte: az egyik legnagyobb kihívás, hogy globális léptékben nézve a megtermelt élelmiszerek egyharmada kárba vész. Ha sikerülne hatékonyabbá tenni az ellátási láncokat és a kevésbé szerencsés országokkal is megosztani a bevált nemzetközi gyakorlatokat, igazságosabbá válhatna az élelmiszerek elosztása.
A trendek azt is mutatják, hogy Magyarországon folyamatosan növekszik az ökológiai gazdálkodásból származó termékek iránti kereslet, hiszen egyre több vásárló részesíti előnyben ezeket az élelmiszereket. Ennek további terjedése elkerülhetetlen, hiszen a jelenlegi ambiciózus célkitűzések szerint 2030-ig az Európai Unióban az agrárterületek 25%-át ökológiai művelés alá kell vonni, miközben most még csak 10,3%-nál tartunk. Ezt a célt azonban csak akkor lehet elérni, ha a piac és a fogyasztói tudatosság fejlesztésére is kellő figyelmet fordítunk. Hiába keresik ugyanis a fogyasztók az ökológiai gazdálkodásból származó termékeket a boltok polcain, ha a termékpályák és az ellátási láncok nem képesek lekövetni az igényeket.
Újabb fellendülés előtt állhat a biogazdálkodás: érdemes lépniük a magyar gazdáknak?
Mint a beszélgetésen elhangzott, az élelmezésbiztonság már a fejlett országokban sem számít annyira alapvetőnek, mint a 2010-es években. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az élelmiszerárak elmúlt két évben tapasztalható drasztikus inflációja miatt a fejlett országok szegényebb polgárai is kénytelenek voltak lejjebb adni fogyasztásuk minőségéből vagy szélsőségesebb esetben a mennyiségéből is. Drexler Dóra ennek kapcsán rámutatott, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó termékeket az infláció kevéssé érintette, így a különféle élelmiszerek árszintje megközelítette egymást, ami a biotermékekre nézve kedvező lehet.
Rengeteg magyar vesz ilyen élelmiszert, végül mégis kidobják: miért?
A magyar élelmiszertermelés hatékonyságának további növelése szempontjából sok múlik a jógyakorlatok honosításán. Rendkívül fontos részletesen megvizsgálni, kipróbálni és adaptálni a nemzetközi színtéren díjazott új ötleteket, projekteket és innovációkat, ugyanakkor a gazdákkal csak azokat érdemes majd megosztani, amelyek valóban működőképesek lehetnek a hazai termelésben.
