Hogyan lehetne leírni az éhezés mai helyzetét a világban? A hivatalos adatok szerint világszerte még mindig több mint 700 millió ember szenved a problémától, amely továbbra is súlyosnak hangzik. Történt bármi előrelépés az utóbbi időben az éhezés felszámolása terén?
Az elmúlt három évben jelentősen megtorpant az éhezés felszámolása terén elért haladás. A FAO és más ENSZ szervezetek által közösen készített 2024-es jelentés az élelmezés és táplálkozás helyzetéről a világban aggasztó képet mutat. Az éhezők számát 2023-ban valahova 713 és 757 millió közé becsülik, ami körülbelül minden 11. embert jelenti a világon. A helyzet különösen súlyos Afrikában, ahol minden ötödik ember éhezik.
Leginkább a vidéki térségeket sújtja, ahol a mélyszegénység is gyakoribb, valamint a kiszolgáltatott csoportokat, különösen a nőket, a fiatalokat és az őslakos népeket. Ennélfogva a világ még messze van attól, hogy elérje a 2. számú fenntartható fejlődési célt 2030-ra, azaz felszámolja az éhezést. Valójában a közelmúlt nehézségei 15 évvel vetették vissza a fejlődést, súlyosbítva a globális élelmiszerválságot.
E kudarcok ellenére egyes régiók, például Latin-Amerika, számos előrelépést értek el jól célzott szociális programok révén, amelyek hozzájárultak az éhezés csökkentéséhez. Bár a haladás lassú, az összehangolt globális fellépés, a megnövelt befektetések és a megfizethető élelmiszerekhez való jobb hozzáférés segíthetnek a tendencia megfordításában.
Az éhezés, mint globális probléma a nyolcvanas években, a súlyos etiópiai éhínség idején tudatosult a fejlett országok lakosságának körében. A mai helyzet mennyiben hasonlítható össze az akkori állapotokkal?
A 80-as években a több mint egymillió ember halálát okozó katasztrofális etióp éhínség ráirányította a globális közösség figyelmét az éhezésre. Ez az esemény, amelyet a globális médiavisszhang és a nemzetközi jótékonysági erőfeszítések is felerősítettek, rávilágított az éhezés és az alultápláltság pusztító hatásaira a fejlődő országokban. Akkoriban az éhínségre elsősorban lokális problémaként gondoltak.
Manapság az éhezésre nem úgy tekintünk, mint ami elszigetelten egyes régiókat érint, hanem globális válságként. Míg ma az etióphoz hasonló, nagy éhínségek ritkábban fordulnak elő, a tartósan éhezők száma drámaian megnőtt a korábbi évtizedek számához képest. Az éhezés mozgatórugói is átalakultak, és ezek nemcsak a fejlődő országokat érintik, hanem az összes kontinenst.
Az éhezésre adott nemzetközi válasz is megváltozott. A 80-as években a segélyek nagyrészt reaktívak voltak, és sürgősségi élelmiszersegélyt jelentettek. Mára a hangsúly a hosszú távú megoldásokra helyeződött át, mint például az agrár-élelmezési rendszerek megújítása, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése, a mezőgazdasági termelékenység növelése és a szociális védőháló megerősítése.
Botrány: a megtermelt élelmiszer harmadát kidobjuk
A FAO ezért arra ösztönzi a kormányokat és a döntéshozókat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a vidéki közösségekre és a gazdálkodókra az éhezésmentes jövő érdekében. Egy éhezés nélküli világ megköveteli a tisztességes megélhetést a gazdálkodók, pásztorok, halászok, erdészek és más vidéki csoportok számára, akik gyakran a társadalom leginkább kiszolgáltatott tagjai.
De a fejlett országok lakói olyan komolyan veszik a kérdést, mint a nyolcvanas években? Továbbra is komoly problémaként tekintenek az éhezésre?
Menjünk vissza még jobban az időben! Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) koncepciója akkor született, amikor egy nagy világégés után az emberiség küzdött saját maga élelmezésével, így megoldásként 1945. október 16-án megalapították a FAO-t.
A 80-as években az etióp éhínséghez hasonló események a tömegmédián keresztül ráirányították a figyelmet az éhezésre. Ma, miközben az éhezésre még mindig fontos problémaként tekintünk és az éhezés elleni küzdelem kiemelkedő helyen van az ENSZ fenntartható fejlődési céljai között, más globális kihívásokkal kell versenyeznie, mint például az éghajlatváltozás, a környezeti fenntarthatóság, a migráció, az egyenlőtlenség, az emberi jogok vagy a gazdasági igazságosság.
A FAO arra biztatja a fejlett országok kormányait, hogy fektessenek be többet más, fejlődő – vagy nehézségekkel sújtott – térségekbe, és ezzel járuljanak hozzá a megfelelő és igazságos megélhetéshez az élelmiszer- és mezőgazdasági szektorokban, valamint a vidéki térségekben élő családok túléléséhez.
Gyakran úgy gondolunk az éhezésre, mint egy Európától távol eső problémára. Ebben van igazság? Európa és Közép-Ázsia maga is szenved az éhezéstől valamilyen formában, vagy inkább a probléma megoldásában játszhat szerepet azzal, hogy élelmiszert állít elő és szállít a világ más térségeibe?
Bár igaz, hogy a világ legsúlyosabb éhínségei inkább Európán kívüli alakulnak ki, az éhezés és az élelmezésbiztonság ennél összetettebb kérdések, amelyeknek sokrétű okai vannak.
Bár Európa és Közép-Ázsia országaira nem jellemző olyan akut élelmiszer-ellátási bizonytalanság, mint más régiókban, a térség nem teljesen mentes az éhezés és a táplálkozással összefüggő problémák kihívásaitól. Itt is van szegénység, gazdasági egyenlőtlenség, társadalmi kirekesztés, természeti katasztrófák (beleértve a világjárványokat) és gazdasági sokkok. Mindegyik hatással van az élelmezésbiztonságra és a táplálkozásra.
Élelmezésbiztonságról akkor beszélünk, ha mindenki tartósan hozzáfér elegendő, biztonságos és tápláló élelemhez – szükségleteinek és preferenciájának megfelelően – az aktív és egészséges élethez. A táplálkozási dimenzió szerves része az élelmezésbiztonságnak, az étrendek minőségével összefüggő „rejtett éhezés” kérdése pedig tartós kihívást jelent térségünkben. A táplálkozással kapcsolatos kihívásaink közé tartoznak még a mikrotápanyag-hiányok, például a vérszegénység és a jódhiány, valamint az elhízás terjedése a fiatalok és a felnőttek körében.
Az élelmezési problémák megoldásával a régió jobban hozzájárulhat az éhezés felszámolására irányuló globális erőfeszítésekhez, és támogathatja a fenntartható élelmezési rendszereket, amelyek mindenki számára biztosítják az egészséges táplálkozást.
Veszélyesen nő az éhezés a világban
Mit tud tenni a FAO azokban a helyzetekben, amikor egy háború vagy más konfliktus az éhezés fő oka, mint például napjainkban Gázában?
Továbbra is a súlyosbodó konfliktusok az éhezés elsődleges okozói. A gazdasági sokkokkal és a szélsőséges időjárási eseményekkel együtt ezek sérülékenyebbé teszik az agrár-élelmezési rendszereket, hozzájárulva globálisan az egyenlőtlenségekhez és az elvándorláshoz.
A konfliktusok okozta éhezés közel 135 millió embert érint a világ 20 országban az élelmezési válságokról szóló legfrissebb globális jelentés szerint. Ha az ellenségeskedések megszűnnének, a tartós éhezés egy jó része is megoldódna.
Mindazonáltal, bár a FAO egy globális hatókörű ENSZ ügynökség, mi, egyedül nem tudjuk felszámolni problémát. A komplex élelmezési válságok kezelése megkívánja a sürgős, hosszú távú nemzeti és nemzetközi elkötelezettséget az agrár-élelmiszer-rendszerek átalakítása, valamint a mezőgazdaság és vidékfejlesztés fellendítése, a válságokra való nagyobb felkészültség és a kritikus életmentő segítségnyújtás mellett ott, ahol az embereknek a legnagyobb szükségük van rá. A békének és a megelőzésnek a hosszabb távú megoldás központi elemévé kell válnia.
Enélkül az emberek egy életen át éhezni fognak, a legkiszolgáltatottabbak pedig az éhhalál szélére kerülhetnek.
A FAO aktív részese a globális fellépéseknek, beleértve a közelmúltban a G7-ek és a G20-ak kezdeményezéseit is, hogy megfordítsuk az élelmezésbiztonság romló tendenciáit.
Hogyan tud ebben a folyamatban segíteni az Élelmezési Világnap? Milyen üzenetet hordoz a döntéshozóknak és a kormányoknak az a mottó, hogy az élelmiszerhez joga van mindenkinek?
Az élelmezési világnap egy kiemelt pillanata az évnek, amikor nagyobb figyelem övezi az élelmezési és mezőgazdasági kérdéseket, így ezek a komplex üzenetek és kihívások is szélesebb közönséget érhetnek el, tettekre és változásra inspirálva minden szinten – a globálistól a háztartásokig és a gazdákig. Idén az élelemhez való jog, mint egyetemes emberi jog áll a középpontban, ami magában foglalja az élelmiszerek sokféleségét, a helyes táplálkozást, a megfizethetőséget, a hozzáférhetőséget és a biztonságot is.
Ami a kormányokat illeti, fontos, hogy biztosítsák az élelemhez való jogot és a megfizethető egészséges táplálkozáshoz való hozzáférést egy olyan szektorközi politikai megközelítésen keresztül, amely előtérbe helyezi a jó kormányzást, a szegénység és az éhezés felszámolását, az egyenlőtlenségek minden típusának csökkentését, a fenntartható mezőgazdaságot, minden emberi jog érvényesülését és a fenntartható fejlődést. Ez magában foglalja a tisztességes megélhetést is a kistermelők és a kiszolgáltatott vidéki közösségek számára. Az éhezésmentes jövő hatalmas befektetést igényel, és szilárd meggyőződésem, hogy mindannyiunknak megvan ebben a maga szerepe.
