Számos koronaforma létezik, de ezek metszésmódjaihoz kiskertben nem kell annyira szigorúan ragaszkodni, mint egy ültetvényben, ám iránymutatásnak hasznosak. A tavaszhoz közelebbi metszési időpont azért jobb a kora őszinél, mert ekkor látjuk az esetlegesen visszafagyott részeket, és ezeket is korrigálhatjuk. Mindenképp lombosodás előtt végezzük e munkát, mert ilyenkor a fát - nem lévén még nedvkeringése - kisebb eséllyel fertőzzük meg a gombabetegségekkel, melyek szaporítószerveit a metszőollóval is átvihetjük egyik ágról a másikra, és egyik fáról a másikra. A keletkezett sebekben nem tudnak a hűvös időjárás és a nedvkeringés hiánya miatt terjedni a betegségek.
Ennek ellenére metszés után érdemes a fákat kén, és réztartalmú lemosó szerekkel, nagy lé mennyiséggel lepermetezni. Ezzel a sebzéseket, az ágakat és a törzset is mossuk át, sőt hasznos, ha a fa körül is permetezünk, mert a lehullott moníliás gyümölcsmúmiák a talajról is visszafertőzhetnek. A kéreg átmosása a repedésekben telelő rovarkártevőket is gyéríti.
Miért ne nőjön úgy, ahogy akar?
A fák maguktól kinevelődő természetes koronaformái csak igen ritka esetben felelnek meg a termelői igényeknek. Amennyiben metszési korrekciók nélkül magára hagyunk egy fát azok nagy területet foglalnak el, idővel alulról felkopaszodnak, nehezen kezelhetők lesznek a magasság beállítás hiánya miatt is. Hiszen a magasra nőtt fa nehezen permetezhető, és nehezen szüretelhető. Ezeket a kedvezőtlen tulajdonságokat változtatjuk meg a koronaforma mesterséges kialakításával.
A gyümölcsfáknál lényeges, hogy a korona ne legyen túl sűrű, mert így a szél jobban átjárja az ágrendszert, és csapadék után hamarabb megszáradnak a levelek, a gyümölcsök, aminek köszönhetően a baktériumos és gombás betegségek terjedése gátoltabb. Minden fafajra jellemző egy bizonyos természetes növekedés, azaz koronaforma. Díszfák esetén a metszés fő alapelve, hogy főleg kisebb hely esetén ne legyen túl terebélyes a fa, metszésével kompaktabb formát érünk el. A magasságot is metszéssel tudjuk korlátozni. Az elhalt, felkopaszodó részeket vágjuk vissza, mert a metszés alatt alvórügyből több fiatal hajtás tör majd elő.
A gyümölcsfáknál minden fajnak van egy alap koronaformája, amit a növény kinevel, ezt kell némiképp változtatni a termőegyensúly érdekében is: azaz, hogy ne sok apró, hanem inkább kevesebb, de jobb minőségű gyümölcsünk legyen. Az őszibarackokat katlan koronán szokás tartani, kiszedve a felfelé törő vezérágat, így a fa 80-100 centiméteres magasságban elágaztatható. Mivel a barack viszonylag sok növényvédelmi permetezést igényel, ez a szellős, ritka ágrendszerű koronaforma ideális neki. Az almáknak, körtéknek, kajsziknak meghagyjuk a vezérágát, de csak olyan magasságig engedjük, ahol az ápolás még megoldható. A meggy és cseresznyefák igénylik a legkevesebb metszést, de ha monília fertőzést látunk a meggyen ilyenkor (ahol az ágvégeken még mindig fenn vannak a tavalyi elszáradt levelek), akkor azokat 30-40 centiméter hosszban vágjuk le. Így a fertőzött vesszőktől megszabadulva csökkenthető a tovább fertőzés kockázata.
Ismertebb koronaformák
A korona ideális „kultúr-formáját” meghatározza a fajta és az alany növekedési erélye, a vázágak száma és elhelyezkedése, a törzs magassága, valamint az egész fa magassága. Amennyiben most ültetjük a fát, akkor ennek szellemében érdemes majd az évek során kialakítani a koronát. Idősebb, elhanyagolt fák esetén pedig az adott fajra és fajtára jellemző forma visszaállása a cél. A törzsmagasság - koronás oltvány esetén - adott, hiszen már a korona kialakult a törzsön. Ha suhángot veszünk (amin még nincs oldalág) akkor mi határozzuk meg a suháng visszametszésével, hogy a korona milyen magasságból induljon. Amilyen magasságban elmetsszük a suhángot, onnan fog elágazni, és ez lesz majdan a korona alja. Alacsonyan, 40-60 cm magasságban érdemes indítani az alma, körte (ha birs alanyon van) és az őszibarack koronáját. Középmagasan 80-100 cm magasságot célszerű hagyni a cseresznye, meggy, kajszi, szilva, ringló, körte (ha vad alanyon van) és törzses bokrok: köszméte, ribizli, josta esetén. Magasról pedig - 100-170 cm és felette - induljon a dió, gesztenye koronája, és minden olyan fa, melyek árnyékában majd hűsölni szeretnénk.
Ha alacsony a korona, akkor könnyebb a gondozás, ha magas, akkor a fa alatt el lehet majd férni, akár asztalt, kerti pihenőt alakíthatunk ki alatta. Ezért célszerű a magas korona a diónak, gesztenyének, hiszen azok termése lehullik, és a földről szedjük, tehát nem probléma, ha magas a fa. De egy 6-7 méterre felengedett alma vagy cseresznye nehezen betakarítható.
Még néhány alapelv
Az őszibarack katlan koronája ideális, ha oldalirányba szélesen szétterül. Szilvának váza koronát célszerű alakítani, ez hasonló a katlanhoz, csak keskenyebb és magasabb, de ennek sincs középen felfelé törő vezérága. Almáknál leggyakoribb a karcsú orsó, ennek van felfelé törő vezérága, és arról oldal irányban ágazik el a többi ág. Kör alapterületű koronák azoknál a fáknál ajánlottak, amelyek inkább bokorfák, és fényigényesek. Ezeknek a fáknak nincs tengely dominanciája, így nyitott koronaformák kialakítása lehetséges.
Ezek mellett többféle kombinált koronaforma is létezik, melyeknek nagyon kiterjedt szakirodalma van, érdemes akár képeken megnézni, mihez kellene hasonlítson a végeredmény a metszést követően.
Sokkal jobb minden évben egy kicsit igazítani metszéssel a fákon, mint éveket kihagyni, és utána drasztikus beavatkozásokat végezni. Ennek oka, hogy tavaszra a fákon már kialakultak a termőrügyek, melyekből virág, majd termés lesz. Amikor nagy átalakítást kell végezni egy fán, például mert alul felkopaszodott, akkor a felső részéből kell sokat visszavágni azért, hogy újra alulról bokrosodjon. Azért kopaszodott fel, mert alul fényhiányossá vált a környezet, tehát felül alakította ki a termőrügyeinek nagy részét. Ezzel a beavatkozással elérjük, hogy újra alulról hajtson, de a termőrügyek nagy része elvész, az adott évben termésre nem számíthatunk, és a következőben is kevésre.
Metszésnél figyeljük, hogy a metszés alatti, tehát a vesszőn maradó legfelső rügy merre áll. Amerre áll, arra fog nőni a belőle kihajtó hajtás, később vessző, majd évek múltán ág. Ha kifelé áll, az szellősebbé teszi a koronát majd, de nagyobb lesz a korona helyigénye, mert terebélyesedik ettől. Ha befelé áll, akkor az abból képződő hajtás sűríti majd a koronát. Sövénygyümölcsösnél egész extrém koronaformák is kialakíthatók, ám esetükben nem elég metszeni, hanem kötözéssel, súlyozással kell a vesszőket a megfelelő irányban tartani mindaddig, míg annyira megfásodnak, hogy már e kényszerítő eszköz nélkül is a kívánt pozícióban maradnak.
Nem olyan bonyolult dolog alapszinten metszeni, és a nem túl szakszerűen végzett metszés is többnyire jobb, mint a semmilyen. A fa koronája legyen szellős, és minél szimmetrikusabb (ez statikailag fontos, mert a féloldalas fát könnyebben kidönti a szél).
