A helyes időpont megválasztása
A tavaszi metszések alkalmával nagyon fontos a helyes időpont megválasztása. Különösképpen igaz ez gyümölcsfáinkra. A gyümölcsfák általános fás metszése a fák nyugalmi időszakában, így a gyakorlatban a téli időszakban az almatermésűeket szokás metszeni, itt kórtani problémáktól nem kell tartanunk. Az almástermésűeket (alma, körte. birs, naspolya) nyugodtan metszhetjük az enyhébb téli napokon is, vagyis akár januári napon, amikor a napi hőmérséklet nincs fagypont alatt, ugyanis nem érzékenyek a főként csonthéjasokat támadó gutaütés betegségre. Általános aranyszabály, hogy a tavaszi lemosó permetezést előzze meg a metszés, így a takarításra szánt permetlével történő ágmosdatás is segít egy kicsit a vágási sebek kezelésében.
Az almánál korábban a karcsú orsó volt az elterjedt koronaforma. Maga a koronaforma és a korona mérete is biztosítja a szellősséget, a permetezhetőséget. Törekedjünk a szellős, laza korona kialakítására, fenntartására, mert az alma betegségei számára kimondottan előnyös a nedves, párás környezet a korona belsejében.
A csonthéjasok már sokkal érzékenyebbek a metszés idejére, itt lehetőség szerint a rügyfakadástól kezdhetjük a metszést, máskülönben a fa életét veszélyeztető kórokozók támadhatják meg a metszett felületen keresztül, melyek jellemzően a fertőzését és korai pusztulását okozzák. A csonthéjasok esetében a gutaütést okozó baktérium és gomba a télen elvégzett metszés következtében keletkező sebzési felületeken fertőz. Ebből kifolyólag télen ne végezzük el a csonthéjasok (kajszi, őszibarack, mandula, cseresznye, meggy) metszését, mert akkor a gomba (Cytospora cincta) és a baktérium (Pseudomonas syringae) bejut a sebzésen és onnantól a fa lassú halálra van ítélve. Csonthéjasok esetében a tavaszi metszéseket általában a nedvkeringés megindulásakor végezzük el, amikor a rügyek megduzzadnak, vagy akár kipattannak. Ha pedig azt érzékeljük egy kajszi, vagy őszibarack fa esetében, hogy már virágba is borult, az se legyen akadályozó tényező. Csonthéjasokat nyugodtan metszhetjük egészen a virágzásig. A csonthéjasok melegigényesek, ezért különösen kedvező számukra a katlankorona, hiszen a nap így könnyen besüt a korona belsejébe. Ez növényvédelmi szempontból is kedvező, tehát alakítsunk ilyen koronát, tartsuk tisztán és szellősen a belsejét, ez sokat segít a betegségek megelőzésében.
Mire figyeljünk a metszés során?
Ahogy korábban írtuk, minden metszést azzal kezdjünk, hogy tiszta, fertőtlenített metszőollóval eltávolítjuk az elhalt, beteg ágrészeket, ezzel is megelőzhetjük a kialakuló betegségeket. Mindig szabaduljunk meg a vadhajtásoktól, amelyek többnyire a talajhoz közel álló, a törzsön, vagy gyökéren megjelenő hajtások. Ugyanakkor hasonlóképpen távolítsuk el a vízhajtásokat is, amik a többitől eltérően függőlegesen és erőteljesen törnek felfelé. A tisztító metszést követően a ritkító metszést is elvégezhetjük, amelynek célja, hogy a lombkoronánk minél szellősebb legyen. Meg kell néznünk, hogy milyen hosszúak a gyümölcsfa ágai, és hogy mennyire telt meg termőágakkal. Keressünk olyan vesszőket, amelyek a korona belseje felé, vagy lefelé hajlanak, ezeket nyugodtan levághatjuk. Figyeljünk arra, hogy a majdnem egy pontból eredő, egymáshoz közeli, párhuzamosan vagy egymást keresztezve növő gallyakat levágjuk. Mindig az egészségesebb, jobb pozícióban lévő vesszőt hagyjuk meg, a másikat vágjuk ki tőből. A tisztított fában növő ágak termései jobban el lesznek látva tápanyaggal, növekszik a terméshozam, megfelelő lesz a korona mikroklímája és ellenállóbb lesz a betegségekkel és kártevőkkel szemben.
Koronaformázásánál ügyelni kell arra, hogy a kifelé növő rügyeknél vágjuk el az ágakat, így a koronát terebélyesítsük, minél jobban kinyitjuk, hiszen fontos, hogy minél több fény jusson be a korona közepébe is. Koronaalakításkor a tavalyi hajtások 20-30%-át vágjuk vissza, a hajtások hossza 5-120 cm között legyen.
A gyümölcsfametszés tíz aranyszabálya Uwe Jakubik „Gyümölcsfák metszése” című munkája alapján:
- Metszés előtt mindenképpen vizsgáljuk át a fát, mérjük fel az egészségi állapotát.
- Metszés előtt állapítsuk meg a korona 3-4 vázágát.
- A vázágakat úgy alakítsuk, hogy körülbelül 45°-os (legfeljebb kicsit nagyobb) szöget zárjanak be a törzzsel. Szükség esetén fel- vagy lekötözéssel változtassunk az ágak helyzetét.
- Az általános szabály szerint az almatermésűek vesszőit egyharmaddal, a csonthéjasokét kétharmaddal vágjuk vissza.
- A leggyengébben növekvő vázágon kezdjük a metszést és figyeljünk, hogy egymással egy vízszintes síkban maradjanak a vázágak csúcsai.
- Engedjünk minél több fényt a koronába! Távolítsuk el a függőlegesen fölfelé növő, illetve a lefelé irányuló ágakat.
- A sudárral versengő ágakat mindig távolítsuk el.
- A vázágakat és a vezérvessző csúcsát összekötő háromszög csúcs felőli szöge körülbelül 120°-os legyen.
- Ha a vázágakat leváltjuk, a fa magasságából is mindig vegyünk vissza.
- A nagyobb metszési sebeket mindig kenjük be sebkezelő szerrel!