A felszíni globális hőmérséklet 2024 novemberében átlagosan 14,1 Celsius fok volt, ami 0,73 Celsius fokkal haladja meg az 1991 és 2020 közötti évek átlagát. Emellett az idei november 1,62 Celsius fokkal melegebb volt az iparosodás kezdete előtti szintnél. A feljegyzések kezdete óta a 2023-as volt a legmelegebb november - közölte a berlini székhelyű Copernicus klímaváltozási szolgálat (C3S) jelentése, amelyet műholdak, hajók, repülők és időjárási állomások világszerte gyűjtött adatainak elemzésével készített.
Az év 11 hónapja adatainak feldolgozása után minden jel arra mutat, hogy a 2024-es esztendő új rekordot állíthat be: az eddig jegyzett legmelegebb esztendő lehet, meghaladva így azt az 1,5 százalékos felmelegedési küszöböt, amelyet a 2015-ös párizsi megállapodás országai meghatároztak.
Ez nem jelenti a párizsi megállapodás megszegését, de azt igen, hogy az ambiciózus éghajlatvédelmi intézkedések sürgetőbbek, mint valaha
- hangsúlyozta Samantha Burgess, az ügynökség igazgatóhelyettese.
A novemberi hőmérsékleti adatok világszerte nagy eltéréseket mutattak. Az európai kontinensen az átlaghőmérséklet 5,14 Celsius fok volt, 0,78 Celsius fokkal az 1990 és 2020 közötti évek átlaga fölött. Ezzel az idei nem került be a tíz legmelegebb november közé Európában. Oroszország északi részén és Délnyugat-Európában a hőmérséklet meghaladta az átlagot, Európa délkeleti részén viszont elmaradt attól. Kanada keleti részén, az Amerikai Egyesült Államok középső és keleti térségében, Mexikó legnagyobb részén, Északnyugat-Afrikában, Kínában, Pakisztánban és Ausztráliában az átlagosnál melegebb volt novemberben. Ugyanakkor az Egyesült Államok nyugati részén, Észak-Afrika egyes régióiban, az Oroszország távol-keleti részén és az Antarktisz legnagyobb részén jóval átlag alatti hőmérsékletet mértek.
A Copernicus a novemberi globális csapadékmennyiséget is megvizsgálta: Nyugat- és Közép-Európa nagy részén, az Egyesült Államok délnyugati részén, Mexikóban, Chilében és Brazíliában, Afrika északkeleti részén, Közép-Ázsia egyes részein, Kína délkeleti részén és Dél-Afrikában az átlagosnál kevesebb volt a csapadék. Átlagon felüli csapadékot mértek viszont Izland nyugati részén, Nagy-Britannia déli részén, Skandinávia északi részén, a Balkán déli részén és Görögországban, valamint Spanyolország keleti felén és Kelet-Európa nagy részén. A Csendes-óceán nyugati részén tájfunok okoztak heves esőzéseket és pusztítást, különösen a Fülöp-szigeteken.
