A gödöllői génbank létrehozása talán az utolsó pillanatban történt. Az 1950-es, 60-as években, amikor az intenzív baromfitenyésztés beindult a régi fajták kiszorultak a köztenyésztésből. Pillanatok alatt töredékére csökkent az állományok létszáma, és ezzel gyakorlatilag elvesztették a gyakorlati jelentőségüket is.
A tenyésztett fajták olyan különleges, és egyedi géneket, tulajdonságokat hordoznak, amelyek az intenzív fajtákban nincsenek meg. „A génmegőrzésnek egy meghatározó jelentőségű része az, hogy valamilyen módon hasznosítsuk a fajtákat, a régi fajtákat, nemcsak a baromfit, hanem az összes kárpát-medencei többi háziállat-fajtát is. A hasznosítás alapja az, hogy ezek olyan különleges minőségű termék-előállításra alkalmasak, amelyeket hungarikumként értékesíteni lehet. Önmagukban már fajták is hungarikumok, a termékeik pedig még inkább azok” – mondta Dr. Szalay István, a Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesületének (MGE) elnöke.
Az őshonos fajták nemcsak a génmegőrzés szempontjából fontosak, kiválóan hasznósíthatók az ökológiai gazdálkodásban, vagy a biotermelésben is. Ezek a termelési módok azért kiemelendők, mert a régi fajták kifejezetten természetes, ún. szabadtartásra valók, és ennek megfelelően a termékminőségük is különlegesen jó.
Egy génbank önmagában még nem elég a fajta megőrzéséhez. A kutatóintézet csak korlátozott férőhellyel rendelkezik, viszont a fajták biztonságos és hosszú távú fenntartásának egyik alapfeltétele, hogy minél nagyobb létszámban legyen meg egy adott fajta, így létrehozták a HU-BA (Hungarikum Baromfi) programot. Az intézet, hogy ezt elősegítse kis falvakat vont be a tenyésztésbe. Hiszen ezeknek a fajtáknak az eredeti élőhelyük azok a kis baromfiudvarok, amelyek vidéken igen nagy számban találhatók, noha már szinte teljességgel kiürültek. „Azokat a keltetőtojásokat, amikből fajtaazonos állatokat tudunk keltetni, azokat nem adjuk el árutojásként, amikor mi, saját magunk nem kell, hogy keltessük a tojásokat, hanem olyan kis falvakat keresünk, ahol meg tudják szervezni a tenyésztést – mondta Dr. Szalay István.
A HU-BA programba a sárga, fehér, kendermagos és fogolyszínű magyar tyúk. az erdélyi kopasznyakú tyúk színváltozatai, a réz- és bronzpulyka, valamint a magyar lúd és a fodros tollú magyar lúd került be.
Ha a program sikeresen működik, akkor egy remek génbanki háttér alakul ki a kistelepüléseken. Így ha bármi gond történik a központi génbankban, akkor onnan visszagyűjthetők az állatok. Ez csak a tudományos, oldala a kihelyezési programnak.
A program azonban nemcsak tudományos célokat szolgál, hiszen a kis falvaknak lehetőséget is teremt a fenntartható mezőgazdaság művelésére. A remények szerint a program önjáróvá válik. A házaknál felnövő szaporulatból, a szomszédnak, vagy más falvak részére is tudnak majd állatokat adni. A baromfitartás természetesen bevétel is hozhat. A különleges minőségű termékért jó árat lehet elkérni a piacon, mind a tojás, mind a hús keresett áruféleség lehet.
Szalay István elmondása szerint, az egész Kárpát-medencére kiterjesztik programjukat. Nyolc-tíz faluban már nagyon komoly eredményeket értek el a szaporításban. 2005-ben a határmenti Bedőn kezdték el a tenyésztést, tavaly Egerág kapcsolódott be, ahol több ezer naposcsibét helyeztek ki. Idén a Veszprém megyei Bazsi és Megyer csatlakozott. „Ez utóbbi, Magyarország legkisebb falva, olyan lelkes volt, hogy augusztus 19-én helyt is adott a HU-BA fesztiválnak, ahová mind a szakmai partnerek, mind a mintafalu program résztvevői ellátogattak” – mondta az MGE elnöke.
Forrás: http://www.gazdakor.szie.hu/hirek/kitelepitett_szarnyasok
