A BATIMAT[2] kiállítást kétévente rendezik Párizsban, 2009. novemberében erre 27. alkalommal került sor, a francia belpolitika aktualitásaihoz illeszkedve a „fönntartható (épület)fölújítás” égisze alatt 2380 kiállító részvételével 110 ezer négyzetméternyi kiállító-területen. A látogatottság a szervezők és kiállítók várakozásait messze fölülmúlta, hiszen a válság ellenére 380 ezer látogatót regisztráltak, ezek 16%-a volt külföldi (2007-ben 447 ezren jöttek a világ 141 országából) – a tapasztalatok szerint a vállalatvezetők, üzletemberek most is eljöttek, csak kevesebb beosztott munkatársukat hozták magukkal. A szervezők szerint egyre jelentősebb a vásár nemzetközi vonzata, az elmúlt négy évben a hivatalos külföldi delegációk száma megduplázódott. Az „új látogatóként” bejelentkezett országok közt ott van Norvégia, Chile, Dánia, míg néhány nagy, kiemelt partner esetében közel 30%-kal több szakember érkezett, mint korábban (Brazília, Kanada). Nagy fontosságot tulajdonítanak a kiállítók az Oroszországból és a Maghreb-térségből érkezőknek is, ez utóbbit jól jellemzi az a tény, hogy a kiállítás ideje alatt létrejött üzletember-találkozók egynegyede Afrikára, ezen belül is elsősorban Észak-Afrikára fókuszált!
A látogatók 40%-a érkezett a kimondottan építőipari cégektől, valamelyest csökkent az inkább alvállalkozókkal dolgoztató cégek képviselőinek száma. A kiállításon rendkívül fontos szerepet kap az innováció és a formatervezés, e két kategóriában igen rangos termékverseny zajlik a kiállítók között. 2009-ben az innovációs verseny kiválóan tükrözte azt is, hogy az építőiparban – ahogy az élet egyre több más területén – minden korábbinál nagyobb szerepet kap a természeti erőforrások fönntartható használata. Ez nem csak a megújuló energiaforrások fölhasználásának egyre szélesebb körű elterjedését jelzi, de lefedi a különböző hulladékok vagy eddig teljesen más célokra használt alapanyagok, melléktermékek fölhasználását is. Míg a napelemek, vagy akár családi házakra is fölszerelhető szélmotorok alkalmazása ma már egyre inkább megszokott látvány, most kezdenek csak igazán kibontakozni az üveg- és kőgyapot hőszigetelőket kiváltó természetes alapú szigetelőanyagok – legyen szó kenderről, gyapjúról, vagy akár újrahasznosított textilipari vagy papírhulladékról. A másik nagy, kimondottan a környezetvédelmet érintő terület a vízbázis védelme, a vízfölhasználás csökkentése – ezek egyik lehetséges eszköze pedig a csapadékvíz fölfogása és nem ivóvíz célú fölhasználása. A kiállítók e területen is a lehetséges fölhasználók igen széles körét igyekeztek megszólítani – a legkisebb berendezések családi házakhoz, míg a legnagyobbak jelentős alapterületű ipari épületekhez készülnek.
Ami pedig a mezőgazdaságot illeti, nos a faanyagok minél nagyobb arányú fölhasználása egyértelműen az erdőgazdaságot és a faipart „hozza helyzetbe”, az egyre szélesebb körben épülő öko-negyedek („éco-quartiers”) tervezési és kivitelezési munkáinál pedig messzemenő preferenciát élveznek a természetes alapanyagból, elsősorban a már említett kenderből, gyapjúból (vagy éppen tollból) készülő szigetelőanyagok. Ezek a textiliparban az elmúlt évtizedekben háttérbe szoruló, és így a nyerstermékek piacán sok esetben szinte eladhatatlanná váló anyagok ilyen formában egy teljesen új, folyamatosan bővülő piaci szegmensben „találták” magukat, ami szinte azonnal és pozitívan visszahat a termelőkre is. Amire Franciaországban (is) nagy szükség van, hiszen tavaly átlagosan 34%-kal csökkent a gazdálkodók jövedelme, de ennél jóval komolyabb visszaesést mutat több ágazat, mint pl. a szántóföldi kultúrák és a gyümölcs. (Az elmúlt éveket nézve 2005-ben a csökkenés 9,4% volt, 2006-2007-ben viszont +17,8 illetve +17,5%-os növekedést mutatott az ágazat, majd újból negatív lett a trend a 2008-as -20%-kal.)
Nem véletlen, hogy a gazdák egy része igyekszik perspektivikus kultúrákat termesztésbe vonni, korábban visszaszorultakat „újra fölfedezni” vagy kihasználatlan piaci résekbe beférkőzni. Erre kiváló példa a kender, ami az elmúlt években reneszánszát éli Franciaországban. A kultúra elsősorban az ország északkeleti negyedében ismert, de az utóbbi időben Délnyugat-Franciaországban is egyre jelentősebbé válik. Ezt mi sem igazolja jobban, minthogy a két világháború között alapított valamikori aprócska gabonaszövetkezetből mára a világ egyik megkerülhetetlen vetőmag- és élelmiszer-piaci szereplőjévé vált EURALIS-csoport (korábban Coop de Pau) is elindította kender üzletágát Euralis-Coopéval néven (pontosabban a kender termesztésére 2005-ben Toulouse mellett Coopéval néven létrehozott szövetkezet 2007-ben betagozódott az Euralis-csoportba). Míg Franciaországban kendert jelenleg mintegy 10 ezer hektáron termesztenek, csak ebben a régióban a termőterülete néhány év alatt elérte a 2800 hektárt - a fölfutás különösen látványos annak tükrében, hogy 2008-ban az ország ezen szögletében még csak 650 hektárt vetettek belőle (legalábbis az Euralis honlapján található adatok szerint – az ITC szerint 2007-ben 1500 hektár volt itt a vetésterület). A tervek szerint a kender földolgozására létrehozott Agrofibre üzem – ahol tavaly 15 ezer tonna kendert dolgoztak föl – három év múlva már évente 35 ezer tonnát fog földolgozni, amit 5 ezer hektáron terveznek megtermelni. A kenderből különböző típusú építőipari szigetelőanyag, kertészeti mulcs, állattenyésztéshez alom, a műanyag-gyártásban a kompozitokhoz használandó alapanyag készül, míg a mag sem megy veszendőbe, azt az Euralis közvetlenül értékesíti. És hogy a csoport hosszú távon gondolkodik, azt mi sem jelzi jobban, hogy egyre komolyabb összegeket áldoz a kenderrel kapcsolatos K+F-tevékenységbe! A kenderrel kapcsolatos alkalmazott kutatási központot ugyanakkor Északkelet-Franciaországban találjuk, ez az ITC, azaz az Instutut Technique du Chanvre. Ennek igen egyszerű a magyarázata, hiszen itt található – legalábbis egyelőre – a kender legnagyobb termőterületen: a 2007-es adatok szerint Troyes és Dijon körzetében közel 5500 hektáron vetették ezt a növényt, míg az ország nyugati részében legföljebb ezer hektárt vetettek belőle, és a délnyugati részen is nagyjából ez volt a nagyságrend.
A termelők számára a kender „jó üzlet”, legalábbis a biztos piacból profitálni tudó szövetkezeti tagok részére mindenképpen. Az alacsony gabonaárak mellett a tonnánként (a „tábla szélén”) 120 euróért fölvásárolt kender 6-7 tonnás hektáronkénti hozammal és igen alacsony ráfordítás-igénnyel igen vonzó a legtöbb gazdálkodó számára, olyannyira, hogy „szinte mindenki ezt akar termeszteni”. Így érthetően nem aggódnak Az Agrofibre vezetői, hogy miként érjék el az üzem teljes kapacitásának kihasználásához szükséges 6 ezer hektáros vetésterületet…
Részben a föntiekhez kapcsolódik, hogy a francia építőipari szakképzés igyekszik messzemenően követni az ágazattal szemben támasztott újabb és újabb társadalmi és politikai elvárásokat és ezekhez igazodva folyamatosan alakítani a szakképzési „palettát”. A felnőttképzésre szakosodott intézményeket, cégeket tömörítő AFPA (Association pour la formation professionnelle) már második éve hirdet meg olyan 1-5 napos képzéseket szerte Franciaországban, ahol a jelentkezők például az új és fölújított épületek energiahatékonyságának növelésével, az azbesztmentesítéssel vagy a faanyagok minél szélesebb körű és arányú építőipari fölhasználásával kapcsolatosan szerezhetik meg a legújabb ismereteket, sajátíthatják el az új anyagok, eszközök használatára irányuló fogásokat.
________________________________________
[1] http://www.ffbatiment.fr/batir-environnement/batir_eco.htm
[2] A következő BATIMAT-ra 2011. november 7-12. között kerül sor, természetesen újra Párizsban.
Somogyi Norbert, TéT attasé
Forrás: www.fvm.hu
