- Amikor ennek a területnek a központi részét megvásároltuk, akkor még itt, a környéken minden bozótos volt, a 45 év tsz-beli használatnak köszönhetően – kezdi a történetet a tulajdonos, Nagy Géza.
- Nem csináltak semmit a területen, teljesen el volt hanyagolva. Ezért az első dolgunk az volt, hogy rendbe hozzuk, vagy művelésre alkalmassá tegyük. Ezt 12 évvel ezelőtt kezdtük, azóta folyamatosan ragasztgatunk hozzá kisebb-nagyobb területeket. Az alapokat pályázatokból sikerült létrehozni, önerővel együtt.
Komoly összegeket fordítottunk erre a területre, viszont azokat a pályázati pénzeket, vagy azokat a támogatásokat, amelyeket most adnak az Unióban, akár földalapú, akár bármilyen más ilyen irányultságú támogatás, azt mi ténylegesen visszafordítjuk. Mi ebből nem profitálni kívánunk. Én nem szeretem a támogatás szót, mert erre nekünk nem lenne szükségünk, ha megbecsülnék azt a terméket, amit előállítunk. Hogyha ezeket a termékeket úgy lehet piacra juttatni, ahogy azt a termékek megérdemlik, és becsületes árat fizetnek érte, akkor ezekre a támogatásokra egyáltalában nem lenne szükség. Ez az igazi gazdáknak a jóérzését szerintem sérti. Ugyanakkor mégis nagy segítség, hogy a túlélésüket, illetve a termelésből való kiesést kompenzálják. Tehát ez inkább kompenzáció, mint támogatás.
A versenyképességünk, az nem az árban jelentkezik, hanem a minőségben. Azért nincs a helyén az ár, mert azért valahogy a termelőknek, a tenyésztőknek is meg kell élni, nem tarthatjuk az állatot ráfizetésesen.
A költségeket csak úgy tudjuk csökkenteni, hogyha a valós ár alatt értékesítünk. Ez a globalizációnak hátránya, hiszen még többet kell befektetni ahhoz, hogy eredményesek legyünk. Azt gondoljuk, hogy mi magunk is fel fogjuk dolgozni a megtermelt húst, mert ma gyalázatos áron lehet csak értékesíteni. Mi a környéken különböző módon értékesíteni tudjuk a megtermelt állatainkat, és ennek a környezetünk örül. Ilyen együttműködésben, szimbiózisban kellene, hogy éljen mindenki, mindenhol. Én sokat járok külföldön, és ott azt látom, hogy a gazdák termékeit nem viszik több száz kilométerrel odébb, hanem a környékben értékesítik, ha pedig élelmiszerről van szó, akkor elfogyasztják. Ezt nálunk megbénítja a sok szabályzó, és az a számos egészségügyi kötelezvény, amivel ma lehetetlen például tőkehúst értékesíteni.
Forrás: Gazdakör
