- A Tokaji aszú, annak ellenére, hogy sikert sikerre halmoz a borversenyeken, a széles fogyasztói körben még kevésbé ismert, és kevesebben vásárolják – mondja Hegedűs Zoltán, a szlovákiai Szőlőskei Tokaji Társaság képviselője. - Árszerkezetét tekintve is lemaradt a versenytársaitól. Fantasztikus előnnyel indult, amit időközben sajnos elvesztett. De ez a harc folyik, és egyáltalán nem reménytelen a felzárkózás.
Akárcsak sokan mások, Bodnár Péter, a szőlőskei Borászati Szakközépiskola pincemestere is jól tudja, hogy Bordeaux egy zárt környezet.
- Tokaj-Hegyalja ugyanígy egy zárt rendszer, amelyet nem lehet bővíteni. Itt meg vannak határozva a területek, hogy melyeken lehet az adott szőlőfajtákat termeszteni. Nekünk nincs óriási termelőképességünk. Az aszott bogyókból, az aszúszemekből nem tudunk nagy mennyiséget előállítani, csak minőséget. Mivel kevés van belőle, és ezért nem tudjuk a piacot teljesen beteríteni.
Zámbó András, a magyarországi Szent Vince Borrend tagja többször járt külföldön, tavaly például Portugáliában egy nemzetközi bor kongresszuson.
- Ismerik és kedvelik a Tokajit. Létezik egy szűk réteg, aki ezt szereti. Nekünk meg kell találnunk a piacnak azt a szegmensét, ahol ezt kedvelik, s ezt megcélozva hosszú távon ott tudunk lenni a Tokajival.
A jó minőségű édes borok olyan szőlőből készülnek, amelyeket a Nap és a nemes penész érlel, ezért a szemeket sokáig kell a tőkén hagyni. Így nagy az esélye annak, hogy az eső tönkreteszi, emellett a megfelelő szemeket egyenként kell kiválogatni. Ezért e különleges alapanyagból és különleges módszerrel készült desszertborok nem is kerülhetnek tömegszámra a boltok polcaira.
Forrás: Gazdakör
