Komoly érdeklődés mellett kezdődött el a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Agrárgazdasági Kutató Intézet által életre hívott, Élelmiszeripari Körkép 2016 elnevezésű ágazati konferenciasorozat első fóruma szeptember 20-án, a budapesti Öbölház rendezvényközpontban. A nyitóesemény fókuszában a hazai élelmiszeripar általános és nemzetközi helyzete volt.
A nem klasszikus termékek jártak élen
Megnyitójában Éder Tamás, a NAK élelmiszeriparért felelős alelnöke azt mondta, ahhoz képest, hogy milyen fontos gazdasági ágazat az, hosszú ideig méltánytalanul kevés figyelmet szentelt az élelmiszeriparra a szakmapolitika és szakmédia. Ugyanakkor, jegyezte meg, az utóbbi két-három évben megváltozott ez a kedvezőtlen hozzáállás, amit jól jelez például a kormányzat közreműködésével elkészült élelmiszeripari stratégia és az ágazatban tevékenykedők számára elérhető egyre több pályázati lehetőség is.
Mint mondta, a pályázatokon való induláshoz és általában az iparági versenyben való helytálláshoz szükséges döntésekhez elengedhetetlen, hogy az érintettek érdemi információkkal rendelkezzenek a piac valós helyzetéről. Ezt a tájékoztatást szolgálja a NAK és az AKI rendezvénysorozata.
És a jelenlévő szakembereket, cégvezetőket azonnal szembesítették is az AKI által készített, „Magyarország élelmiszeripari helyzete és jövőképe” című tanulmány eredményeivel. (Az intézet 80 kisebb-nagyobb vállalkozáshoz juttatta el kérdőívét, és a 2003-2013 közötti időszakra vonatkozó kérdéseket tett fel.)
Dr. Kürthy Györgyi, az AKI munkatársa elmondta, a felmérés összegzése szerint a tízéves időszakban az ágazat árbevétele nominálisan közel 1000 milliárd forinttal emelkedett, de változatlan áron 360 milliárd forinttal csökkent. Utóbbi oka pedig a belföldi fogyasztás visszaesése. Mint mondta, nemzetközi összehasonlításban is gyenge a hazai vásárlóerő: Európában az 1000 Ft/nap/fő költéssel utolsó előtti a sorban… Erre részben magyarázat a magas belföldi forgalmiadó-kulcs (18 és 27 százalék). Viszont az unió államiban mindenhol alacsonyabb az adómérték, például a szomszédos Ausztriában 10, Szlovákiában 20 százalék, Luxemburgban 3, Máltán pedig 0 és 5 százalék. – Ezeken a helyeken sokkal jobb élelmiszeripari cégnek lenni – jegyezte meg Kürthy Györgyi.
Ahogy fogalmazott, az ágazatot az időszak alatt az export „,mentette meg” azzal, hogy a külföldi értékesítésből származó bevétele 2003-as árakon számolva is nőtt, de az is tény, hogy a magasabb bevétel részben a kedvező árfolyamhatásnak köszönhető. A számok alapján az derült ki, hogy minél nagyobb egy cég, annál többet fordít exportra. Ám a sikeres képet kissé árnyalja, hogy a javuló exportteljesítményt az ágazatba sorolt, de nem a klasszikus élelmiszeripari termékek hozták: így például a bioetanol, a hobbiállat-eledel, a dohánytermékek…
A viszonylag kedvező pénzügyi helyzet mellett más részterületeken rosszabb az állapot. Például csökkent az ágazatban foglalkoztatottak létszáma és a vállalkozások visszafogták beruházásaikat. Míg 2013-ban 124 ezren, addig 2013-ban már csak 96 ezren dolgoztak az élelmiszeriparban. Ám nem technológiai újításokkal váltották ki az élőmunkát, hanem racionalizálási kényszerből építettek le. És ennek egyik következménye a termelési hatékonyság csökkenése – ez főleg a húsiparban, a tejiparban, a zöldség-gyümölcs és a pékáru területén érezhető –, ami pedig erősítette a nemzetközi lemaradást is.
Nem fontos az innováció (?)
Néhány tanulságot levontak az innovációval kapcsolatban a tanulmány készítői. A magyarországi élelmiszeripari cégek komoly technológiai lemaradással (idős géppark, gyenge kapacitáskihasználtság) küzdenek, és ami feltűnő, hogy a cégvezetők ezt már nem is érzik problémának. A lemaradás okai elsősorban a forráshiány és az alacsony munkabérekből fakadó kényszer hiánya. Viszont ha innovációban is gondolkoznak a cégek, akkor az leginkább termékfejlesztésben merül ki, szervezet- és/vagy technológiai fejlesztésben nem vagy alig gondolkodnak, sőt voltak olyan válaszadók, akik semmilyen újítást nem éreztek szükségesnek.
Az értékesítést tekintve a réspiaci lehetőségek kihasználása sikeresnek mondható, viszont kevesen ismerik fel a saját márkás termékekben rejlő kihívásokat. Kürthy Györgyi ezt azzal illusztrálta, hogy a Tesco például – velük leszerződő itthoni beszállítóknak köszönhetően – saját termékként magyarországi baromfikat hoz forgalomba Angliában.
Ami a jövőképet illeti, az szerzők szerint az ágazat jövője leginkább a makrogazdasági környezettől (belső vásárlóerő, adózás, munkabérek) függ, viszont kitörési pont lehet/maradhat az export, amennyiben javul a cégek technológiai színvonala és erre folyamatosan áldoznak is, illetve többet törődnek a piackutatással és a marketingtevékenységgel. Kétségtelen, amolyan „ördögi körben” is vannak a vállalkozások, mivel azért nem fejlesztenek, mert erre nincs elegendő pénzük, viszont ha nem fordítanak rá, akkor nem is várható, hogy a ráfordítások eredményt hozzanak. Valamelyest javíthatnak a helyzeten a VP és a GINOP által biztosított források.
Az előrelépéshez több javaslatot is felállítottak. Szükségesnek látják az átgondolt fejlesztéseket kis és nagy cégeknél is: a technológia javítása mellett változtatni kellene a környezetvédelem, az energiahatékonyság, az anyaggazdálkodás, munkaszervezés, a vállalatirányítás, az informatika terén egyaránt.
Továbbá új piaci irányokat is lehetne keresni, segíteni lehetne a helyüket kereső kisebb vállalkozásokat, javítani lehetne a termékpálya-kapcsolatokon, a védjegyek használatán és megismertetésén, a fogyasztói felvilágosításon és nem utolsó sorban az oktatás-képzés terültén – szakembereknél, vezetőknél is – hasznos lenne változtatni.
Belföldön az olcsóbbat keresik
Az előadást követő pódiumbeszélgetés résztvevői többé-kevésbé egyetértettek a tanulmány megállapításaival. Éder Tamás megjegyezte, hogy a baromfi-, a bioetanol-, a növényolaj-ágazat „lóg ki” az átlagból, az élelmiszeriparon belül ezek vannak a legkedvezőbb helyzetben.
Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács igazgatója elismerte a jó pozíciójukat, ugyanakkor gondként megjegyezte, hogy a legnépszerűbb mellhúsok mellett a szárnyasok „többi részét” (farháttól a szárnyig) már nehezebb értékesíteni.
Éder Tamás megjegyezte, a kis- és a közepes cégek kizárólag akkor lehetnek sikeresek, ha az ágazati átlagot meghaladó hozzáadott értékű terméket tudnak előállítani. Ezért fontos, hogy a támogatására rendelkezésre álló mintegy 300 milliárd forintot a hozzáadott érték növelésére fordítsák, arra, hogy a cégek egyedi speciális termékeket állítsanak elő. Mint mondta, a magasabb hozzáadott értékű termékek arányának növekedése már jelentkezik az exportban, például jelentős részt képviselnek benne a húsipari szárazáruk, amelyeket a külföldi piac hajlandó és meg is tud fizetni. Ugyanakkor e termékek belföldi értékesítése csökken, mert a magyar fogyasztó az olcsóbb termékeket keresi, így ezen a területen a magyar élelmiszeriparnak versenyképességi gondjai vannak.
A NAK alelnöke felidézte: a magyar élelmiszeripar a nemzetgazdaság harmadik legnagyobb ipari alágazata, a GDP 1,9 százalékát adja. A magyar élelmiszeripar dolgozza fel a magyar mezőgazdaságban megtermelt termékek, alapanyagok 70-80 százalékát. Az országban ma mintegy 6600 vállalkozás végez élelmiszeripari tevékenységet.
Feldman Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára hozzátette: az ágazat fejlesztéséhez vissza nem térítendő támogatások állnak rendelkezésre a Vidékfejlesztési Programban (VP), a szaktárca ösztönzi az innovációs folyamatot, és a minisztérium gyakran közvetít a termékpálya szereplői között, hogy létrejöjjön az érdek- és értékközösség. Így lehet ugyanis a tudásalapú, minőségi magyar élelmiszergazdaság irányába elmozdulni.
Komoly gondként fogalmazták meg a munkaerő-megtartást is: mint Molitórisz Károly, a kecskeméti Univer Product Zrt. vezérigazgatója elmondta, a városba települt autógyártó cég magasabb órabérrel próbál elszipkázni nem kifejezetten élelmiszeripari szakmunkásokat. Ám ezt szerinte akár megfelelő belső tájékoztatással kezelhető, kivédhető. Ehhez kapcsolódva Csorbai Attila megjegyezte, hogy ösztöndíjprogramok indításával – amelybe akár a NAK is szerepet vállalhatna – ugyancsak új munkavállalókra találni.
A CRM-es adatgyűjtésé a jövő
A nyitóesemény második nagyelőadásában a mezőgazdasági és élelmiszeripari adatgyűjtésekről volt szó. Dr. Pesti Csaba, az AKI munkatársa egy mezőgazdasági tesztüzemi példáról számolt be: ez a módszer az árbevétel-, költség- és jövedelemadatokat szerzi be. Bábáné Demeter Edit, az AKI szakértője pedig a szervezet által végzett élelmiszeripari adatgyűjtést mutatta be.
A témát boncolgató pódiumbeszélgetésen a moderátor Papp Gergely, a NAK szakmai főigazgató-helyettese az adatok „nyelvezetének” problémájára tért ki. Mint mondta, a piaci verseny alapja, hogy a szükséges információkhoz minden érdekelt hozzájusson, ám az nem mindegy, hogy ezeket – egy adott döntéshez felhasználva – tudja-e értelmezni vagy sem. Ahogy fogalmazott, az Eurostat agráradatai részletesek és kiválóak, ám nagyon nehezen lehet eligazodni a számok között, ezzel szemben az amerikai statisztikai hivatal egyszerű, átlátható és könnyen értelmezhető adatsorokat tesz közzé. Keleti Marcell, a NAK élelmiszeripari igazgatója is szorgalmazta, hogy legalább a hazai statisztikai adatokat „magyarra fordítsák le”.
Azt Papp Gergely és Pesti Csaba is megállapította, hogy az agrárcégek (az élelmiszeripariakat is beleértve) nem szívesen szolgáltatnak adatokat működésükről, tevékenységükről, egyfelől azért mert túl sok adat van és ez jelentős munkaórával jár, másrészt saját információkat féltik a piaci konkurensektől. Pesti Csaba szerint megfelelő megoldás lehetne a CRM vállalatirányítási rendszereket alkalmazó cégekre célirányosan és anonimizáltan „rácsatlakozni”, ám Papp Gergely úgy vélte jobb ezt önkéntes alapon vállalni, ne egy esetleges erre vonatkozó jogszabály kényszerítse ki. Ám, tette hozzá, mindenképpen a CRM-es adatgyűjtésé a jövő.
Adhoc marad az európai válságkezelés
A harmadik részben az Európai Unió általános piaci és élelmiszeripari válságkezelését tekintették át. Dr. Juhász Anikó, az AKI főigazgatója éppen annak az uniós tanácsadó testületnek (AMTF) a munkáját ismertette, amelynek ő is tagja, és amelynek feladata a piaci válságkezelésre vonatkozó konkrét jogi és támogatási javaslatok továbbítása az Európai Bizottság felé. Több területen dolgozik a grémium: piaci átláthatóság, tőzsde és befektetési alapok, ágazati együttműködések és szerződések, tisztességtelen forgalmazói magatartás, fenntarthatóság és innováció, kockázatkezelés. Ahogy Juhász Anikó mondta, 2017 elejére már kész javaslatokat fognak letenni az EB tagjai elé.
A pódiumbeszélgetésen a résztvevők egyetértettek abban, hogy a tej-, a sertés- és a zöldség-, illetve gyümölcspiacot érintette leginkább a válság, főleg az oroszországi embargó miatt: rengeteg termék ragadt benn az EU-s piacon, így ezek levitték az árakat. Mint elhangzott, az EB várhatóan nem tér vissza az exporttámogatáshoz, mert piactorzító hatása lehet, sokkal inkább adhoc jellegű intézkedéseket hozhat.
Az Élelmiszeripari Körkép 2016 konferenciasorozat keretében legközelebb, október 11-én az élelmiszer-feldolgozásról és -kereskedelemről, majd november 8-án a húsfeldolgozásról, november 15-én a malom és sütőipar, november 22-én az alkoholos italgyártás és november 29-én a tejfeldolgozás helyzetéről lesz szó.
Forrás: nak.hu
Fotók: Gyulai Tóth Zoltán/NAK
