Mivel szerte a világon gyakran találkozhatunk E. coli és szalmonella antibiotikummal szemben rezisztens baktériumokkal fertőzött élelmiszerrel, az „antimikrobiális szerek megfontolt használatát elősegítő intézkedések kiemelten hasznosak lehetnek a jelenség megállításában,” olvasható az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) jelentésében.

Az állattenyésztésben felbukkanó antimikrobiális szerekkel szembeni ellenálló képesség kiváltó okait, dinamikáját és terjedését vizsgáló tanulmányt egy tematikus nemzetközi rendezvény keretében (World Antibiotic Awareness Week) mutatták be.

A jelentés fő megállapítása, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni azon faktorok vizsgálatára, amelyek az ellenálló baktérium emberi és állati bélflórába beépülését elősegítik. Továbbá, hogy egységes felügyeleti folyamatokkal és adatbázisokkal jobban fel tudnánk készülni az esetleges veszélyekre.

A kizárólagosan az állatok növekedését támogató antimikrobiális szerek használatát be kellene fejezni. Ehelyett azokra kellene fókuszálni, melyek az állatok egészségét javítják (pl. oltások). Antimikrobiális szerek maradványait a természetben, főleg a vizekben, a veszélyes szerekhez hasonló módon kellene nyomon követni, tanácsolja a FAO.

Új és új ismeretek

Míg még mindig csak sejtések vannak, mennyi, amit nem tudunk erről, a veszély egyre inkább valósnak tűnik.

Az amerikai mézelő méhek bélflórája eltér a más kontinensen élőkétől, amely jelenség egy több mint 60 éve csak ott alkalmazott antibiotikumra vezethető vissza. A balti-tengeri haltelepekben kisebb az antimikrobiális szerekkel szemben ellenálló gének száma, mint a kínai akvakultúra telepeknél.

Egy viszonylag új fejlemény a kolisztinnal szembeni ellenálló képesség, amely antibiotikum ez idáig az utolsó mentsvár volt a humán gyógyászatban, mely óvatosságra int az állattenyésztés során használt módszereknél, mivel ezt a szert évtizedek óta sertésnek, baromfinak, juhoknak, szarvasmarhának és tenyésztett halaknak is adtak.

Figyelembe venni a lehetséges opciókat

A jelentés a haszonállattartásra fókuszál, mivel az állati fehérjék iránti igény növekedése az állattartó módszerek intenzívebbé válását hozza maga után. A baromfihús, a legszélesebb körben fogyasztott állati fehérje, együtt a sertéssel, amely a második a sorban, jelentik a legegyszerűbb módot az antimikrobiális rezisztencia emberre való terjedéshez. Tanzániában és Pakisztánban a baromfiszármazékkal etetett halak révén alakult ki a probléma.

Megfelelő biológiai biztonsági intézkedések, meggátolni az élelmiszer szennyeződését és a baktériumok eltávolítása az élelmiszerláncból hatékony eszközök lehetnek a rezisztencia terjedésének megállítására.

Az állatok az antimikrobiális hatóanyag csak egy kis részét képesek megemészteni, a maradék kiürül a szervezetükből, amellyel egy további, nehezen kontrollálható vivőanyagot kapunk.

A kis gazdaságok általában kevesebb antimikrobiális szert használnak, helyettük gyakran nyúlnak állatorvosi ajánlás nélkül más szerekhez.

Összességében tehát elmondható, hogy ismereteink az antimikrobiális szerekkel szembeni ellenálló képességről sok tekintetben foghíjasak. A jelenség az élelmiszerrendszerben egyre inkább terjedőben van, ezért lépnünk kell, mégpedig közösen.