A Földművelésügyi tárca részéről V. Németh Zsolt államtitkár köszöntötte a konferencia résztvevőit és rámutatott arra, hogy a tárcának akkor is vannak – némiképp maradékelvű – fejlesztési feladatai, ha ez a hatáskör már nem tartozik teljes egészében a tárca portfóliójába. Kifejezett sikerként értékelte azt a zártkerti programot, amely a helyi önkormányzatok közreműködése mellett, a nem művelt területeknek adott új funkciót és munkát a helyieknek.

A Miniszterelnökség Agrár- és Vidékfejlesztési Államtitkársága részéről Kis Miklós Zsolt államtitkár helyett Nagy Attila főosztályvezető képviselte a tárcát, aki szólt a Vidékfejlesztési Program céljairól és jelenlegi helyzetéről.

Az országgyűlés által elfogadott területi folyamatokról szóló dokumentáció vidék szempontjából releváns elemei közül Czene Zsolt (NGM) kiemelte, hogy a vidék felzárkóztatása fontos cél az uniós forrásokból finanszírozott kohéziós politika céljainak megvalósítása során.

Finta István (MTA KRTK) ugyanakkor rámutatott, hogy a 2007-2013-as időszakban a kohéziós források mindössze 1%-át költötték az 500 fő alatti településekre, amelyek kizárólag önerőből nem képesek fejlesztési céljaik megvalósítására, és a lakosság megtartására. Ugyanakkor ezek a települések a magyar településállomány egyharmadát adják (több, mint ezer önkormányzat), de ez a súly inkább súlytalanság a jelenlegi fejlesztéspolitikában.

Rakó György egy modellt mutatott be, amelyben a nem művelt kiskertek „összevonásával” olyan jelentős munkaerőt igénylő és hozzáadott értéket biztosító gazdálkodást lehet folytatni, amely képes a vidék revitalizációjára. Hangsúlyozta, hogy mindez a gyakorlatban is működik, és nem igényel semmilyen állami, vagy uniós támogatást.

A további előadások, valamint a szekcióülések rendkívül színes és értékes információkat tartalmaztak és álláspontokat fogalmaztak meg a vidék sorsát alakító globális folyamatoktól kezdve, egészen az olyan speciális és lokális megoldásokig, amelyek például a rövid élelmiszer (ellátási) lánc, a szociális szövetkezetek szerepéről szóltak.

Összességében megállapítható, hogy rendkívül nagy igény mutatkozik a vidékkutatás mélyítésére, szélesítésére, és a kutatások eredményeinek nemzetközi szintű publikálására is, ahol – a tapasztalatok szerint – urbánus és nyugat-európai hegemónia érvényesül.