„Háromszázötvenezer agrárkamarai tag van, közülük kétszázötvenezer őstermelő, ráadásul, ez utóbbiak egy része nem is végez valós tevékenységet” – ezt Mikó András, a Nemzeti Agrárgazdálkodási Kamara képviselőjeként hozta fel a Portfolio Agrárszektor konferenciáján, ahol az is kiderült, hogy hiába foglalták már megszületésekor az Alaptörvénybe a mezőgazdasági termelés integrációját, az ezt szabályozó sarkalatos törvény azóta sem született meg.
Pedig több jel is mutatott arra, hogy előbb-utóbb a „szövetkezetekről” megszületik a törvény. 2012-ben egy gyulai kihelyezett ülésen, például, Ángyán József, akkori államtitkár kirohanását, később lemondását is az idézhette elő, hogy a kormány a nagy integrátorokról, illetve az integráció szabályozásáról tanácskozott. De a mintagazdaságokról szóló rendelet megjelenése után, amely a „kiválasztott” agrárcégek privilégiumait sorolta fel, többekben az vetődött fel, hogy küszöbön van az integrációs törvény megszületése is. Az érintett gazdák körében sokan attól tartanak, hogy oligarchákat ültetnének a termelők nyakába.
Nagyon leegyszerűsítve, az integráció lényege az volna, hogy mezőgazdasági termelői csoportok jöjjenek létre, illetve egy nagyobb, tőkeerős agrárvállalkozással „szövetkezve” termeljenek, és értékesítsenek. Például úgy, hogy a kisebb termelők kapnának hitelt, vagy akár vetőmagot, majd az integrátor értékesítené a terméket. Ez csak a sablon, de készült tervezet is, ezt éppen az agrárkamara választott bíróságának elnöke, Mikó András készítette el. E szerint három éven át szolgáltatna információt, technológiát az integrátor, majd a szerződött fél a teljesítésre vállalna kötelezettséget.
A NAK még tavaly egy felmérést is készített a gazdák körében, amiből kiderült, hogy bár a termelők egyik legégetőbb gondja az értékesítés, mégsem mutatnak hajlandóságot a szövetkezésre. Magyarul, éppen a versenyképesség sínyli meg a gazdák ellenérzését a szövetkezéssel kapcsolatban.
Jelenleg a zöldség-gyümölcs ágazatban 62 termékértékesítési szövetkezet (TÉSZ) és 6 termelői csoport (TCS) működik, az állattenyésztésben még további 186 TCS-t tartanak nyilván. A szántóföldi termelésre az egyéves "integrációs" szerződések a jellemzőek, amelyek lényege az áruhitel biztosítása, melynek fedezetéül a termelő oldalán a termény áll.
A kormányzat úgy érzi, a szervezettség mégsem elég nagy a mezőgazdaságban, ezért legalább egy többéves együttműködési szerződésminta megalkotására törekszik - derült ki a Portfolio Agrárszektor konferenciáján. Itt azonban az is kiderült, hogy hiába foglalták az integrációt az Alaptörvénybe, azt siettetni nem fogják, így az idén sem kerül a parlament elé a tervezet.