A szocializmus idején a román határnál fekvő kisváros, Komádi gazdasági életére a közeli kendergyár volt a legnagyobb hatással. A Sebes-Körös partján működő üzem volt a környék legnagyobb foglalkoztatója, a nyolcvanas években hatszázan dolgoztak itt, de a rendszerváltás után a legtöbb nagyüzemhez hasonlóan bezárták.

A Külső-Iszap tanyának nevezett rész hamisítatlan rozsdaövezet, elhanyagolt, omladozó gyárépületekkel, lepusztult infrastruktúrával. A terület hátsó részén található, egykori kendergyári betonmedencéket azonban ismét működésbe hozták az elmúlt évtizedekben. A vízzel teli, szűkös medencékben több ezer hal úszkál, amelyeknek az összértéke milliárdos nagyságrendben van - írta a G7.hu.

Európa egyik jelentős kaviár-előállítója működik a volt gyárterületen, a kaviár világtermelésének nagyjából egy százaléka származik az itt élő tokhalaktól (a kaviár a tokhal ikrája). A telephely tulajdonosa az amerikai Bill Holst, aki a világ kaviárpiacának egyik legbefolyásosabb szereplője. A 69 éves Holst éppen ezen a komádi tanyán kezdett el kaviárral foglalkozni húsz évvel ezelőtt (róla és a telepről is írtunk korábban az amerikai Forbes cikke alapján).

Bill Holst segédmunkásként kezdett dolgozni az Egyesült Államokban, majd az építőiparban lett sikeres vállalkozó, később több kavics- és homokbánya került a tulajdonába. Az egyik bányája mellett volt egy kisebb tó, amelybe halakat telepített, hogy gyerekei horgászhassanak, és Holst ekkor ébredt rá, hogy kifejezetten foglalkoztatja a halak gondozása.

Holstot egy barátja kötötte össze két magyar haltenyésztővel 1998 környékén, akiket egy amerikai konferencián ismert meg. A két szakember Komádiból érkezett az Egyesült Államokba, akik a kendergyár bezárása után egy nemzetközi génbank létrehozásán dolgoztak a kilencvenes években az üzem betonmedencéire alapozva. Abban a projektben orosz és ukrán befektetők is részt vettek, de az 1997-ben bedőlt, a halállomány megsemmisült, és a magyar tenyésztők azért is utaztak az Egyesült Államokba, hogy befektetőt keressenek a tokhaltenyésztéshez.

Az akkor 50 év körüli Holst addig külföldön sem járt sokat és még kaviárt sem evett, mégis felkeltette figyelmét a komádi lehetőség. Magyarországra repült, megvette a komádi telephelyet és 1998-ban megalapította a Forus Akvakultúra Kft.-t (a cégnév az angol for us, azaz számunkra szókapcsolatból jött).

“Ha minden rendben van, akkor Bill 2-3 évente szokott idejönni, de amikor átvettem a céget, évente többször is eljött” – mondta a cég ügyvezetője, Feledi Tibor. Az amerikai üzletember ilyenkor egy berettyóújfalui hotelben lakik, és 1-2 napot szokott maradni. Az ügyvezetőnek negyedévente kell jelentést küldenie neki, ha pedig kérdése lenne, Holst feleségének kell írnia, mert a tulajdonos elfoglaltságai miatt ritkán olvas e-maileket.

Komádiban döntő többségében vágótokokat tenyésztenek, amelyek 7-8 év alatt válnak ivaréretté. Ebből adódóan eleinte semmilyen bevételt nem termelt a társaság, az első halak 2005-2006 környékén váltak kaviáréretté, azaz ekkor lehetett levágni őket, a kaviárjukat pedig hasznosítani. A telep sokáig nem hozott bevételt, de mégis a komádi telep jelentette Holst számára az alapot ahhoz, hogy felépítse a világ egyik legnagyobb kaviárbirodalmát.

A kilencvenes évek közepén komoly nehézségek elé nézett a kaviárpiac. Rohamosan csökkent a legálisan halászott tokhalak mennyisége a piacot korábban domináló volt szovjet tagköztársaságok területén. Ennek leginkább a túlhalászat, a környezetszennyezés és a szabályozás hiánya voltak az okai. Emiatt jelentős igény lett új beszerzőhelyekre. A kétezres években kezdtek el komolyabb mennyiségben akvakultúrában tenyészteni tokhalakat, és ennek a folyamatnak Holst volt az egyik meghatározó szereplője.

A komádi telep megvásárlása után Németországban megalapította a Desietra nevű céget, majd kínai befektetők keresték meg, hogy segítsen nekik tudásával és tőkéjével az első kínai kaviárüzem felépítésében. Ez lett a Hangzhou Qiandaohu, amely jelenleg a világ legnagyobb tokhalfarmja, a világpiac 30 százalékát ellenőrzi, az általa előállított Kaluga Queen-t pedig a világ legjobb kaviárjának tartják. Kína mára uralja a kaviárpiacot, az ottani akvakultúrából származik a globális kaviárexport negyede.

Holst a komádi tenyészetet is integrálta az érdekeltségei közé, a Forus a Desietra partnercégeként működik. Németországból hozzák ide a 3-4 éves vágótokokat, amelyeket Komádiban nevelnek kaviáréretté, majd kizárólag a Desietrának értékesítik őket. A 7-15 éves, 13-14 kilós halakat kamionnal viszik vissza Németországba, ahol feldolgozzák őket. A vágótokok testsúlyának 13-15 százaléka lesz ikra. A vágótok kaviárjának kilogrammonkénti kiskereskedelmi ára – Feledi Tibor szerint – nagyjából 800-1300 dollár körül mozog, tehát egy kaviárérett hal értéke nagyjából 400 ezer forinttól kezdődik.

A telepen azonban ennél lényegesen értékesebb halak is élnek. A vágótokok mellett van jópár viza (oroszul beluga), amelyeknek ikrája a világ legdrágább kaviárjának számít. A természetben 18-20 év kell ahhoz (ez akvakultúrában csökkenthető), hogy egy nőstény viza ivaréretté váljon. Ekkor egy száz kilogramm körüli példányban levágásakor körülbelül 20 kilogramm kaviár van.

Mivel a beluga kaviár értéke kilogrammonként akár 7-10 ezer dollár (2-2,8 millió forint) körül is mozoghat, egy 100 kilós viza értéke 40-60 millió is lehet. Egy ilyen hal tehát többet ér, mint egy átlagos budapesti lakás, vagy egy alig használt Ferrarit is lehet belőle venni. A telepen élnek 2004-ben született vizák is, azonban ők még nem lettek ivarérettek, de erre már csak néhány évet kell várni.

A vizák levágása tehát jelentős plusz bevételhez juttathatja majd a céget, amely az elmúlt években kezdi visszahozni a tenyésztésbe fektetett pénzt. Ugyan a kétezres évek második felében enyhén növekedtek a bevételei, 2010 és 2013 között nagyjából stagnált a cég. Feledi Tibor érkezésével azonban lendületet kapott a társaság.

A 36 éves ügyvezető 2014-ben érkezett a céghez, irodáját egy egykori gyári melléképületben rendezték be. A zizegő konvektor, az ajtó mellett elhelyezett felmosó szett és a bevetésre kész gumicsizmák jelzik, hogy ez nem az a tipikus fehérgalléros munkahely. A biológus végzettségű Feledi Tibor 2014-ben került ide ügyvezetőknek, előtte a szarvasi Halászati Kutatóintézetnél foglalkozott tokhalakkal.

“Egy haláleset után, mindenféle átmenet nélkül kellett átvenni a céget” – mesélte az igazgató, aki eleinte tartott attól, hogy hogyan fogja megállni a helyét kutatóintézeti alkalmazottként érkezve. “Hirtelen beosztottból főnök lettem, és ez olyan döntések elé állított, amelyekhez hasonlóban sem volt részem korábban” – mondta.

A legnagyobb nehézséget az emberekkel való bánásmód okozta számára. “Volt pár személyi döntés, amin sokat kellett rágódnom. Fegyelmet tartani sem volt egyszerű dolog” – tette hozzá. A telepen jelenleg tízen dolgoznak, közülük heten foglalkoznak közvetlenül a halakkal. Feledi azt mondta, a cégvezetésbe fokozatosan tanult bele, a tokhalakhoz értő kutatóként viszont a szakmai résszel kevésbé volt problémája, bár kaviárt ő is csak azt követően kóstolt, hogy a céghez került. A kezdeti nehézségek leküzdésében és a későbbi munkában hatalmas segítséget jelent neki a jelenlegi telepvezető, a cég könyvelője és a jogi képviselője.

Feledi Tibor érkezése óta mindenesetre jelentősen emelkedett a cég forgalma, több mint háromszorosára nőtt az árbevétel, 100 millió forintról 320 millióra. A társaság üzemi eredménye is folyamatosan javult, tavaly már közel 150 millió forint volt.

 Éves szinten 3,5-4 tonna kaviár készül a Komádiban nevelt tokhalakból, az összes halállomány súlya pedig 110-120 tonna körül mozog. Ez hamarosan közel a kétszeresére nőhet egy közelmúltban történt felvásárlásnak köszönhetően. Az amerikai Forbes decemberben írt arról, hogy Bill Holst több európai országban, köztük Magyarországon terjeszkedhet. Feledi Tibor azt mondta nekünk, hogy a múlt hónapban el is indult a bővülés.

A Komáditól bő húsz kilométerre fekvő Békés megyei Vésztőn is működött egy tokhalfarm. Itt ráadásul nemcsak tokhalat tenyésztettek, hanem kaviárt is állítottak elő, a hvg.hu két éve részletes portrét közölt a helyről. A Forus ennek a telepnek a halállományát vette meg. A jelenleg körülbelül 35-40 százalékos kapacitáson futó üzemet szeretnék felfejleszteni, és kihasználni annak nagyjából 80-90 tonnás kapacitását.