Csak úgy dől a panasz mostanában a veszprémi Bakony Hús Kft. dolgozóiból. Mint az Index.hu megtudta, idén kezdtek akadozni a fizetések. Ekkor már a féldisznó-beszállítók is csúszva kapták meg a pénzüket (azóta a cégvezetés szerint a beszállítók már ki vannak fizetve), ráadásul a cég maga is visszakozott néhány kevésbé nyereséges megrendeléstől.

A Bakony Hús ráadásul eleve kevesebbet gyártott a készítményeiből (bacon, löncs, májas), napközben is alig állt autó a társaság parkolójában.

Ezt az is okozhatta, hogy a kiszállítást végző Fiat Ducato hűtőkocsikat a társaság spórolás miatt visszaadta a bérbeadónak. Az üzem most gyakorlatilag egyetlen 15 tonnás járművel, külső szállítókkal, egy vevő felé dolgozik.

Kisebb-nagyobb bajok

Mint Varga-Damm Andrea veszprémi ügyvéd (jobbikos képviselő) elmesélte az Indexnek, ő is igyekszik közvetíteni a munkavállalók és a munkáltató között a Veszprém számára rendkívül fontos cég megmentése érdekében.

Meglátása szerint a cégnek leginkább az tett be, hogy a korábban az orosz piacra szállító társaság a nyugati szankciók ellenlépéseként meghozott orosz élelmiszeripari kitiltások során elvesztette külpiacát, ez a fontos kiviteli lehetőség most teljesen kiesett.

Vákics Károly ügyvezető igazgató elmondása szerint ez ugyan igaz, de azért az elmúlt években így is sikerült létszámot és termelési szintet növelni, csak most nagyon összejöttek a dolgok. A januári–február időszak eleve gyengébb a húsiparban, és a Bakony Hús életéből éppen most esett ki néhány nagyobb vevő is, így a társaság valóban nehéz helyzetbe került, aminek során a korábbi 90 alkalmazottból néhányan már maguktól is lemorzsolódtak, most 73-an dolgoznak a cégnél.

Mészáros Lőrinc öröksége

Pedig a Bakony Hús korábban amolyan királyi beszállítónak tűnt, hiszen Mészáros Lőrinc és családjának az érdekeltsége volt, a felcsúti oligarcha egy időben a 96 ezer sertés vágására alkalmas kapacitáson vágott mangalicákat is, de miután 2016-ban hazai pénzügyi befektetők felé kiszállt, ma már nincsen kapcsolata a céggel.

A Mészáros Lőrinc utáni tulajdonosok egy Benoit and Augusten Kft. nevű cég mögött sorakoztak fel, úgy tudjuk, hogy befektetési és üzemeltetési céllal vették meg a céget, megszüntették a veszteséges vágást, és azt hallottuk, hogy közétkeztetési kapcsolataikban bíztak elsősorban. Az az elképzelés, hogy egy nagyon friss gyártási sorral (vasárnap beszerzés, hétfő feldolgozás, kedden kiszállítás a közétkeztetésbe) helye lesz a cégnek a hazai húsipari vertikumban.

2017-ben 2,3 milliárd forint volt az értékesítés árbevétele, de csak 15 millió forint adózás előtti eredmény párosult hozzá a fejlesztések és a piacszerzés költségei miatt. A cég állítólag 2018-ban is hasonló számokat produkált, erről még nincsen hivatalos adat, de így mesélték.

Jó kapcsolatok

A társaság 749,5 millió forint vissza nem térítendő és 1,459 milliárd visszatérítendő támogatást is elnyert, így számára létszükséglet, hogy ne számolják fel. Paradox módon most két út áll a cég előtt: vagy elkezdődhet a B-üzem, vagyis a nagy fejlesztés valamely számunkra üzleti okokból el nem árult, de állítólag piacképes húzótermékre, vagy nehéz lesz visszakapaszkodni a lejtmenet után. Vákics Károly szerint két hónapon belül rendeződik a lehetőségekhez igazított méretű cég sorsa. A munkavállalók érthetően türelmetlenek. Van, aki albérletet fizet Veszprémben, vagy messziről jár be.

A reményt egyedül az kelti, hogy állítólag vannak érdeklődők, akik komolyabb termelési kapacitást szeretnének lekötni, hallottunk egy dél-alföldi húsipari cégről, illetve egy másikról, amely egyetlen termék gyártásához keres kapacitást.

Az nagyon fájdalmas lenne, ha a munkavállalók elmennének, mert a mai munkaerő-hiányos gazdaságban újra toborozni nagyon nehéz. Ezért Vákics Károly szerint a húsznapos bércsúszás ellenére próbálnak utalni fizetésrészleteket a dolgozóknak, mert a dolgozó bére a legfontosabb, és az akkor is jár, ha nincsen elegendő termelési feladat. Más kérdés, hogy őket mennyire nyugtatják meg a pár tízezres részletek. A vezetők szerint azért bőven vannak olyanok, akik megértik a nehéz helyzetet.

A konkurens húsipari cégek vezetői szerint egy ilyen kicsi, specialista cég legfeljebb akkor élhet meg, ha jó hatásfokkal, érdemi nyereséggel tudja eladni húskészítményeit a környéken, a vágás befejezése e szempontból jó döntés volt, mert az „commodity”, ott nagy méretgazdaságosság kell.

Régebben vevő volt itthon a Mecsek Fűszért, a Coop, a Pensio-csoport, vitték az alapanyagot és a készítményeket is az óvodákba, iskolákba, közértekbe is. A remény most is az, hogy újra teljes gőzzel megindulhatnak a közétkeztetési szállítások. A cégen sajnos az sem segített, hogy éppen a most bedőlt NHB Banknál vezette a számláját, ez is rontotta a likviditását.

Kívülről nézve a Bakony Hús nagy pozitívuma, hogy a társaság vezetői nem tagadják a bajt, láthatóan megértik a dolgozók nehéz helyzetét, ugyanakkor az kevéssé ígér jót, hogy a Bakony Húsnak sok ideje aligha lesz. Tapasztalataink szerint rosszhiszeműséggel senki nem vádolja a vezetőket, a tulajdonosokat, a dolgozók legfeljebb arra panaszkodtak, hogy keveset látják a budapesti gazdákat. Ők természetesen azt mondják, hogy éppen a cég megmentéséért végzett sok ügyintézés ennek az oka.

A túlélésnek együtt drukkol munkaadó, munkavállaló és politikus. Ugyanakkor a környéken bőven van igény szakmunkásra, a képzett magyar henteseket örömmel látják Németországban is, így sokáig biztosan nem tart ki a munkavállalók lojalitása, még akkor sem, ha a munkabér eddig senkinek nem veszett el örökre, csak csúszott.