Bálint György – aki csendben ment el, a honlapján közreadott információ szerint – 1919. július 28-án született Gyöngyösön. Mint azt az Agro Naplónak elmondta: „apám is, nagyapám is meg a papírok szerint már a dédapám is gazdálkodó volt. A család középbirtokosnak számított, mert valamivel több mint 500 hektáron gazdálkodtunk”.
„A gimnázium elvégzése után – Gyöngyösön érettségizett a főgimnáziumban 1937-ben - apám beíratott a Kertészeti Tanintézetbe, ami akkor a legmagasabb fokú kertészeti képzést nyújtotta Magyarországon. A kertészethez való vonzódásom már a gimnáziumban megmutatkozott, mivel volt egy kertészet iránt nagyon fogékony tanárom, Bauer Ede, aki már a középiskolában felkeltette az érdeklődésemet e terület iránt, mert egy csodálatos iskolakertet csinált”.
„Elvégeztem a kertészeti akadémiát és utána visszamentem a családi birtokra gazdálkodni. Ez azonban nagyon rövid ideig tartott, mert jött a második világháború, és én bevonultam munkaszolgálatra. Három évig voltam munkaszolgálatos. A mauthauseni a koncentrációs táborból 1945. május 3-án szöktünk meg. Ezután egy Bad Schallerbach nevű fürdőhelyre kerültem, ahol volt egy nagyobb amerikai tábor is. Itt szolgált egy Kovács nevű amerikai százados, akivel sokat beszélgettünk. Így aztán kaptam mindenféle papírokat, és öt nap alatt értem Budapestre, és onnan rögtön Heves megyébe mentem tovább. Hazaértem, nem találtam otthon senkit”.
„Majd még három évig még gazdálkodtam a családi birtokon, de a helyzet gyorsan ellehetetlenült újra, mert 1948 őszén megjelent nálam egy delegáció, amelynek a tagjai elmondták, hogy két választásom van: vagy internálnak vagy 24 óra alatt elhagyom ezt a helyet. Akkor összepakoltunk két koffert és a feleségemmel meg a kisfiammal elutaztunk Budapestre”.
A fővárosban próbáltak engem valahogy eldugni, de mindig akadt valaki, aki megnézte a káderlapomat, és mennem kellett. Én ekkor azt mondtam, hogy ezt befejeztem, nem hagyom magam lökdösni ide-oda, és elkezdtem kerteket ápolni. Egy jó ideig ebből tartottam el a családomat. (Mindeközben diplomát szerzett a Magyar Agrártudományi Egyetemen és agrármérnök lett, később pedig a mezőgazdasági tudományok kandidátusa.)
Ekkor már 1952-t írtak, Nagy Imre hazajött és a kulákkérdés egy időre lekerült a napirendről. Így aztán a Mányi Állami Gazdaságba kerültem segédagronómusnak, majd főagronómus lettem, és ezen a munkahelyemen, 16 évig dolgoztam. A hatvanas évek vége felé megüresedett a Kertészet és Szőlészet főszerkesztői állása, és úgy gondolták, töltsem be én ezt a pozíciót. Elfogadtam a felkérést, és ezt 14 évig csináltam, 1967-től.
A lapszerkesztést követően kaptam a felkérést a Magyar Televízió Ablak című műsorától, hogy adjak tanácsokat a nézőknek, akiket érdekli, hogy a kiskertjüket miként művelhetik meg a leghasznosabb módon.” (Ezt 1981-től 2009-ig végezte)
Erről azt mondta: „Sok olyan levelet kaptam, amiben a levélíró arról tudósított engem, hogy az őszibarack levélfodrosodása ellen javasolt szer bevált, és azt csináltam, amit tanácsolt, igen hasznos volt és köszönöm szépen, és máskor is magához fordulok, ha problémám van. Ez pedig még most is így van”.
Bálint György sokoldalú tevékenységét sokszor és sokféle módon ismerték el. Megkapta egyebek mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét és a Prima Primissima Díjat, valamit Budapest és Gyöngyös díszpolgári címét is. 1994. és 1998. között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt.
Ikervélemény – Életük küldetése a mezőgazdaság (Bálint gazda és Sipos gazda páros interjú, Agro Napló, 2020. április)
