A tájékoztatás felidézi: az uniós agrárminisztereket tömörítő Mezőgazdasági és Halászati Tanács október második felében állapodott meg a következő uniós ciklus közös agrárpolitikáját érintő főbb szabályokról. Az Európai Parlament (EP) ugyancsak a jelzett időszakban fogadta el a KAP jogszabálycsomagra vonatkozó álláspontját, így megkezdődhettek az úgynevezett háromoldalú (trialógusnak is nevezett) tárgyalások az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa részvételével.
A KAP irányvonalaiban a főbb uniós döntéshozó szervek között egyetértés mutatkozik, azonban több olyan tématerület van, ahol eltérőek az álláspontok a Bizottság, a Parlament és a Tanács között. Ilyen egyebek mellett a pillérek közötti átcsoportosítás vagy a termeléshez kötött támogatások mértéke. Továbbra is kérdéses, hogy a támogatásokból pontosan mekkora arányt kell fordítani környezet- és klímavédelmi intézkedésekre. Továbbá, hogy kötelező vagy önkéntes legyen a degresszivitás (azaz bizonyos támogatási összeg felett a támogatás csökkentése), illetve a capping (a közvetlen támogatás összegének maximalizálása).
A visegrádi országok agrárkamarái – köztük a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara –, a Cseh Mezőgazdasági Szövetség, valamint a 4 szervezetet tömörítő Román Szövetség a Mezőgazdaságért és az Együttműködésért közös nyilatkozatban fogalmazták meg azokat a sarkalatos pontokat, amelyeket az új KAP tervezésekor kiemelkedően fontosnak ítéltnek meg a közép-kelet-európai térség mezőgazdasága szempontjából.
Az agrárszervezetek a 25 százalékos átcsoportosítást tennének lehetővé az I. (közvetlen kifizetések) és II. pillér (vidékfejlesztési támogatások) között, mindkét irányba. Így rugalmasan lehetne a tagállami szükségletekhez igazítani a források felhasználását. Javasolják azt is, hogy a „capping” minden részletszabályát a tagállam határozhassa meg, beleértve a munkabér-kompenzációra vonatkozó előírásokat is. Emellett figyelembe lehessen venni az adott tagállam sajátosságait. Ugyanígy tagállami hatáskörbe utalnák a kis- és közepes gazdaságok kiegészítő jövedelemtámogatását (redisztribúció), illetve a mezőgazdasági termelő fogalmának alkalmazását és meghatározását, mivel számos eltérés mutatkozik az uniós országok gazdaságszerkezetében, azon belül is az agrár-élelmiszeriparban.
A nyilatkozatban rögzítették, hogy a termeléshez kötött támogatásokra az I. pillér 13+2 százalékát szükséges fordítani – a Bizottság által javasolt 10+2 százalékkal ellentétben –, mivel a nehézségekkel küzdő ágazatokat továbbra is legalább a jelenlegi szinten kell finanszírozni.
Tekintettel arra, hogy az agro-ökológiai alapprogram (öko-rendszerek/eco-schemes) egy új, többlet környezeti vállalásokat ösztönző rendszer az I. pillérben, ezért az agrárszervezetek szerint az Európai Parlament által javasolt 30 százalék, illetve a Tanács által szorgalmazott 20 százalék helyett a közvetlen (I. pilléres) támogatásoknak csak a 10 százalékát kellene kötelezően erre az intézkedésre elkülöníteni. A vidékfejlesztési (II. pilléres) támogatások 30 százalékát tartják szükségesnek környezet- és éghajlatvédelmi célokra fordítani, amelybe beleértendők a természeti hátránnyal érintett területekre vonatkozó kifizetések is. A forrásfelhasználás során nagyobb biztonságot nyújtana a környezeti célok elérésében az is, ha a II. pillérben előírt kötelező minimum teljesítésén felül elért eredmények is beszámíthatók lennének az I. pilléres agro-ökológiai alapprogramba.
A nyilatkozatot aláíró szerveztek hangsúlyozták, hogy az Európai Zöld Megállapodásban az agrár-élelmiszeripart érintő „Termőföldtől az Asztalig” és „Biodiverzitás Stratégiában” meghatározott célkitűzéseket a tagállami sajátosságok szerint kellene kiigazítani, és ne az összes tagállamra egységesen alkalmazott célszámok teljesítését várja el a Bizottság. Mint ismeretes, a hatástanulmányok elvégzése nélkül elkészített stratégiákban a növényvédőszer-használat 50 százalékos, a műtrágya-felhasználás 20 százalékos, az antibiotikumok alkalmazásának 50 százalékos csökkentését irányozzák elő 2030-ig, ezzel egyidejűleg a jelenlegi 8 százalékról legalább 25 százalékra kívánják emelni az ökológiai gazdálkodással érintett területek arányát – foglalja össze az ismertetés.
