Mindegyik alkalommal az érkezők kötetlen beszélgetésével indult a program, ami jelzi a kollégák igényét a személyes találkozásokra – még ha korlátozott keretek között is. A fagyos hideg és a nem egyszer metsző szél ellenére a szakmai érdeklődés ismét a tervezett 60 percnél tovább marasztalta a jelenlévőket mindkét helyszínen.

A határszemlék „díszletéül” mindkét megyében az őszi búza szolgált. Részletesen esett szó a téli, nyugalmi időszak legfontosabb élettani „eseményeiről”, a vernalizációról és a nappalok hosszának hatásáról. Az áttelelő kultúráink bázis hőmérséklete 0°C, azaz amint a hőmérséklet fagypont fölé emelkedik, télen is megindul – eleinte lassú ütemben – a növények fejlődése. A búza (és a repce) beleesik abba a hőmérsékleti tartományba (0-7 °C), ami az optimális a hideghatás szempontjából a csúcsi hajtásszövet átalakulásához. Hazai körülmények között ez kb. 30-60 nap alatt következik be (1. impulzus). Ezt követően a nappalok (pontosabban az éjszakák) hosszának változása szükséges ahhoz (2. impulzus), hogy a végleges átalakulás megtörténjen, és megkezdődjön a virágkezdemények differenciálódása.

Ebben az időpontban (valamikor március első felében)

• a búzán a külső szemlélő még semmi változást nem lát, a fejlődés és növekedés motorja, a hajtáscsúcs a talajfelszín alatt, néhány mm-rel a „gyökérkorona” fölött található;
• a hajtáscsúcson egymás után alakulnak ki a kalászemeletek, jelennek meg a kalászkák kezdeményei;
• 10-14 nappal később a kalász növekedése véget ér, és még a tavaszi állománykezelések előtt a búza soron következő terméseleme, a kalász potenciális mérete véglegesedik. (Ez minden oldalágon, a főhajtással párhuzamosan, megtörténik.)

Mi táplálja a növényeket (búzát és repcét egyaránt) a nyugalmi időszakban, amikor a fotoszintézis feltételei (hőmérséklet, víz, napsugárzás, széndioxid) nem, vagy csak korlátozottan adottak? Az őszi vegetatív fejlődés idején előállított és elraktározott cukorból készült keményítő! Minél nagyobb ennek a mennyisége, annál jobb a télállóság, annál szélsőségesebb és hosszabb telet vészel át a növény. A cukor megtermeléséhez megfelelő nagyságú levélzet, levélfelület szükséges. Ahhoz, hogy a fotoszintézis működése, a cukor előállítása minél jobb hatásfokkal működjön, a növényeknek minimálisra kell csökkenteniük a levelek „önárnyékolását”. Ezt úgy érik el, hogy levélfelületüket nem a levelek nagyságának, hanem számának emelésével növelik. Ennek módja pedig kétféle: az új levelek differenciálódása, illetve az oldalágak számának növelése (bokrosodás).

A bokrosodás (illetve a termékeny oldalágak száma) a gabonafélék ún. szorzó terméseleme. A növény ezzel a folyamattal a következő „eredményeket” éri el:

A bokrosodás tulajdonképpen már a csírázás idején elkezdődik (a magban három levélkezdemény és két oldalágrügy megtalálható), és a virágkezdemények kialakulásáig (kettős barázda) tart. Az ábrán is jól látható, hogy a gabonafélék lényegében korlátlan mennyiségű oldalágat képezhetnek. Ezek a levelek tövében lévő rügyekből hajtanak ki, amelyek minden levél- és levélkezdemény hónaljában megtalálhatóak. Ez azt jelenti, hogy potenciálisan egyetlen növény annyi oldalágat hozhat, ahány levele- illetve levélkezdeménye van. Ráadásul egy-egy oldalágon, a fejlődő levelek hónaljából újabb al-oldalágak fejlődhetnek. A rügyekből kihajtó oldalágak hossza a hozzá tartozó levél megjelenésének idején csupán 1-2 mm. Ha a körülmények nem kedvezőek (vetésmélység, tenyészterület nagysága, hőmérséklet, csapadék, tápanyagok mennyisége stb.), akkor a fejlődésük gyorsan lelassul és megáll, és csak a feltételek kedvezővé válásával indul újra. Az oldalágak és a rajtuk képződő kalászkezdemények későbbi sorsát nagy valószínűséggel a rendelkezésre álló erőforrások (asszimiláták, fény, tápanyagok) mennyisége dönti el – termést hoznak vagy elhalnak.

A határszemle a kollégák kérdéseinek megválaszolásával és kötetlen szakmai beszélgetéssel zárult. Reményeink szerint mindkét helyszínen, a vegetáció előrehaladtával, illetve a tavaszi kultúrák szántóföldi „megjelenésével” újra találkozhatunk, további érdekes és tanulságos növényélettani témakörök átbeszélésére.