A Kecskemét környéki kolloidban szegény homokon (Humusz < 0,8 %, leiszapolható frakció < 8 %) dr. Faragó Márta végezte a modellkísérletet, melynek során sekélyen a feltalajba keverték a mûtrágyát. Ezúttal a nagy adag (710 kg/ha P2O5 és 1800 kg/ha K2O) hatására kialakult talajbeli tápanyagtartalmat ábrázoljuk a trágyázás évében és 3 évvel később.
A jobb minőségû barna homok talajon (Humusz 0,6-1,1 %, leiszapolható frakció 15-20 %) végzett szabadföldi trágyázási kísérlet talaját a trágyázások befejezése után 10 évvel dr. Terts István vizsgálta meg. A kísérletben a 7 trágyázott év alatt a szemléltető példaként választott emelt dózisú kezelésben összesen 1400 kg/ha P2O5 és 4200 kg/ha K2O hatóanyagnak megfelelő mûtrágyát juttattak ki a felszínre.
A kötött talajon végzett vizsgálatokat a szerző végezte. A mezőségi talaj kötöttsége szerint átmenetet jelent a vályogból az agyagos vályogba (KA = 42-44). A trágyázási tartamkísérletben a 13 trágyázási év során 15-20 cm-es szántással bemûvelt szuperfoszfát és kálisó összesen 1440 kg/ha P2O5 és 5600 kg/ha K2O hatóanyagot tett ki. A talajok tápanyagtartalmának alakulását felsorolt esetekben az 1. ábra diagramjain mutatjuk be.
Az altalajtrágyázási modell kísérletben (vályog talaj) folyóméterenként keskeny sávban 50, 100, 200 és 400 g/fm szuperfoszfátot és kálisót (40 %) helyeztünk el 30 cm mélyen a talajba. A trágyázást követő évben 5 cm-enként mintáztuk a trágyagóc alatti talajszelvényt. A káliumra vonatkozó eredményeket a 2. ábrán láthatják.
Az ábrák elég "beszédesek", de néhány megállapítás megfogalmazása indokolt. A foszfortartalom a gyengébb homok talajban a felszíni adagolás mellett is gazdagítja a fák mélyebb gyökérzónáját is. A homokos vályog és ettől kötöttebb talajokban ez az elem egyre inkább a bemûvelés mélységében halmozódik fel, kötődik meg, ahonnan a feltalaj gyakori kiszáradás miatt viszonylag kevés foszfort vesznek fel a gyökerek. Az altalaj trágyázási modell kísérletben nem is tértünk ki a foszforra, mert még az ilyen koncentrált kihelyezésnél is csak a trágyagóc alatti 5 cm-es réteget gazdagította. Ezeken a talajokon a foszfort a 20 cm alatti gyökérzónába kell bemûvelni.
A kálium megkötődésében a talaj agyagásványai játszanak főszerepet. A homok talajok alsóbb rétegeinek káliumtartalma is javítható felszíni trágyázással. A vályog és agyag talajokon viszont a fő gyökérzónába kell juttatni, másként a trágyából igen kevés válik hozzáférhetővé a gyümölcsfák gyökerei számára.
Az ábrákból az is következik, hogy a kálium kijuttatásával mérsékelten kell bánni a homok talajon. Inkább gyakrabban (1-2 év) és, ha a talaj kellően feltöltött, akkor a növény igényeit lényegesen nem meghaladó dózisokban lehet adagolni. Másként a talaj az adszorpciós kapacitását (kolloidszegény homokon kb. 80-100 mg/kg, jobb homokon 200-250 mg/kg) meghaladó mennyiséget az átszivárgó vízzel szemben nem tudja visszatartani és kimosódik a talajból. A homok diagramokon jól látható, hogy rengeteg kálium került a 80-100 cm-es vizsgálati mélység alá, akár a talajvizet is szennyezve.
Ugyanez lejátszódik a kötött talaj esetén is, csak ennek adszorpciós kapacitása jóval nagyobb (kb. 1500 mg/kg). A túlzott mennyiségnek számító 400 g/fm kálisó altalaj sortrágyázásos alkalmazásánál ezért kisebb a talaj káliumtartalma közvetlenül a trágyagóc alatti 30-35 cm-es mélységben. Ezzel a technikával való trágyázásnál a 100-200 g/fm-es dózis javasolható, már csak a nagy sókoncentráció elkerülése miatt is. Az altalaj sortrágyázásnál a keskeny sávok helyett sokkal célszerûbb (talajtani és növényélettani szempontból is) a keskeny sávokba való trágyakoncentrálás helyett a "szőnyegszerû" kijuttatás.
A gyümölcsösök PK-trágyázására vonatkozó részletes információt találhatnak még az Agronapló 2001/4, /1-2 és 2002/8 számaiban.
Dr. Szûcs Endre
Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Kht.
1223 Budapest, Park u. 2.
Címlapkép: Getty Images
