A lóbab a növényi sorrend értékes, a talajt szerves anyagban gyarapító tagja. Az általa visszahagyott szár és gyökérmaradványok értékét több mint 50 kg/ha N értéknek becsülhetjük. A két gabona között termelt lóbab csökkenti az egyoldalú gabonatermesztés kedvezőtlen hatását. A vizsgálatok szerint a két búza közé iktatott lóbab a Cercosporella fertőzést 67 %-ról 48 % -ra, az Ophiobolus fertőzést 62 %-ról 0%-ra csökkentette, visszaszorította a tarackosodást, mérsékelte a Heterodera avenae fertőzés mértékét. A lóbabot többen az elővetemény iránt igénytelen növénynek tekintik, a gyomosodási problémák elkerülése miatt mi azokat a kultúrákat tartjuk kedvező előveteménynek amelyekben intenzíven lehet védekezni az évelő tarackos gyomnövények ellen. Ilyen szempontból az őszi búzát és az őszi árpát ajánlhatjuk. Gyomosodási problémák miatt kerülendő a napraforgó és lóbab sorrend. A lóbab és a napraforgó közel azonos gyomirtószer-toleranciája miatt az árvakelésû napraforgó szinte kiirthatatlan a lóbabállományokból.
Tápanyagigénye trágyareakciója
A lóbab fajlagos tápanyagigénye /1 t magtermés eléréséhez szükséges tápanyag mennyiség / átlagosan: 68 kg N, 18 kg P2O5, 50 kg K2 O értékekkel jellemezhető. Amennyire hasonlóak a növény tápanyagigényével kapcsolatos vélemények, annyira ellentmondásos a növény trágyareakciójának és trágya igényének a megítélése. Egyes közlemények a növény határozottan rossz trágyareakciójáról számolnak be, mások ezzel ellentétben nem csak jó trágyareakciót mértek, de a különböző alkalmazástechnikai eljárások / sortrágyázás, levél trágyázás / közötti különbségeket is igazolni tudták. A közlemények a mikroelem trágyázás kedvező lehetőségeiről számolnak be. Egyesek szerint a virágzás elején adagolt molibdén hatására növekedett a termés valamint a nyersfehérje tartalom. A mosonmagyaróvári kísérletekben azt tapasztaltuk, hogy a lóbab megtermékenyülési és magkötési viszonyaira a klimatikus tényezők hatása jelentősebb mint a trágyázás hatása. Vizsgálataink szerint a közepes vagy annál jobb tápanyag-ellátottsági szinteken elegendő 80 kg P2O5 és 120 kg K2O őszi az alapmûvelés előtti kijuttatása, valamint a N éhségperiódus áthidalására, 30 - 50 kg/ha N vetés előtti adagolása. A 40 kg fölötti N adagok hatását nem tudtuk statisztikailag igazolni, mint ahogyan a 80kg feletti P és a 120 kg feletti K adagok hatását sem. Megfigyeléseink szerint a különböző évjáratokban eltérően ingadozó trágyareakciók a lóbabnak a magtermés szempontjából "ésszerûtlen" felépítésével, rossz harwest indexével magyarázhatóak. Nagy a valószínûsége, hogy a lóbab összes biomassza tömege a trágyázással jobban manipulálható mint a magtermése.
Talajelőkészitése
Az alkalmazható talajmûvelési eljárások alapvetően az előveteménytől, a talajállapottól, a gyomviszonyoktól és a rendelkezésre álló eszközöktől függenek. Ami a lóbab speciális igényét illeti a vele foglalkozó termelők többsége nélkülözhetetlennek tartja a legalább 28 cm mélységû forgatásos alapmûvelést. A kora tavaszi vetés miatt ugyan ilyen fontosnak tartják az őszi szántás elmunkálását is. Kevés kutatási közlemény utal a forgatás nélküli alapmûvelés lehetőségeire és a tavaszi vetőágy előkészítés szerepére. A korábbi években két különböző termőhelyen / Söpte és Ugod / vizsgáltuk a forgatásnélküli és az ekére alapozott talajmûvelési változatok illetve az altalajlazítás lóbabtermésre gyakorolt hatását. A két kísérleti évben egyik termőhelyen sem találtunk szignifikáns különbséget a forgatásos és a lazításra alapozott mûvelési módok között. Joggal mondhatjuk ezért, hogy az alapfeltételek megléte esetén (a talaj megfelelő nedvességtartalma, a G1 és G3 életformájú gyomoktól való mentesség, a "kezelhető" szár és tarló maradvány), megfelelő eszközök birtokában nyugodtan alkalmazhatjuk az energia és víztakarékos forgatásnélküli eljárásokat. A kísérletben szereplő altalaj-lazításos kezelés eredményei arra utalnak, hogy az altalajlazítás esetleges szükségességét, nem a növény speciális igénye, hanem a talaj tényleges tömörödöttségi viszonyai szabják meg. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a lóbab nem igényel feltétlenül mélymûvelést, sem a cukorrépa igényével jellemezhető felszínegyengetést. Az is közömbös, hogy az alapmûvelést ekével vagy forgatásnélküli eszközökkel végezzük. Az őszi mélyszántás elmunkálásával megalapozhatjuk a kora tavaszi vetés feltételeit. A korai és kellően mély vetés szempontjából, a tavaszi talaj-előkészítési munkáknak, annak mélységének az alapmûvelésnél nagyobb jelentősége van. A talaj-előkészítéssel szemben támasztott valamennyi agronómiai feltétel teljesíthető a kukoricatermesztésben használatos talajmûvelő eszközökkel.
A lóbab fajták iránt támasztott követelmények
A kis vetésterülethez viszonyított tekintélyes fajtaválaszték /13 minősített fajta / ellenére sem tekinthetjük a lóbab fajtakérdést megoldottnak. A fajták ökológiai plaszticitása kicsi és nem rendelkeznek a termésbiztonsághoz feltétlenül szükséges tulajdonságokkal. A termésbiztonságot alapvetően meghatározó fajtatulajdonságok: a tenyészidő hosszúsága, a szárazságtûrő képesség, a szárszilárdság, a növény felépítése és a rezisztencia viszonyok. A legnagyobb probléma a fajták szárazságtûrő képességével van. A lóbab egyáltalán nem mutat xerofíta jelleget és ilyen szempontból sajnos nincs markáns különbség az egyes fajták között, annak ellenére, hogy egyesek a kis-magvú fajta csoport tagjait szárazságtûrőbbnek tartják a nagymagvúaknál. A termést alapvetően meghatározó terméselemek, a növényenkénti hüvelyszám, a hüvelyenkénti magszám és az ezer mag tömeg a vetés sûrûségétől is befolyásoltan erőteljes évjáratonkénti ingadozást mutatnak. Egy bonyolult regressziós kapcsolaton keresztül a terméselemek nem csak a termésre, de egymásra is hatnak. Sajnálatos módon a potenciálisan lehetséges magkezdeményeknek a fajtáktól teljesen függetlenül csak kis százalékából lesz betakarítható termés. A jelenleg minősített kis magvú ( kisebb mint 500 g 1000 mag tömeg) fajták a következők: Jasny II. , Kisvárdai 29, Minor, Nóra, Vica. A nagy magvú fajtacsoport tagjai: Anka, Jupiter, Karácsony, Kisvárdai 22, Kisvárdai 25, Lippói, Mirna, Óvári 137. Speciális nemesítési cél az étkezési lóbab fajták előállítása. Ilyen szempontból figyelemre méltó a nagy 1000 g fölötti ezer mag tömegû salátababként hasznosítható fajták pl: Karácsony szerepe, illetve az alacsony tannin tartalmú fajta (Anka) hasznosíthatósága.
Vetése
A vetés agrotechnikai elemei - a vetésidő, vetésmélység, a tenyészterület alakja és nagysága, a felhasznált vetőmag mennyisége alapvetően befolyásolják a termelési költségeket és a termést. Már Cserháti - majd az Ő nyomán a magyar szerzők többsége - kiemeli a korai és a kellően mély vetés szükségességét. Többen felhívták a figyelmet egy sajátos vetésidő és tőszám kapcsolatra. Ezek szerint ellentétben a gabonaféléknél szokásos "magkorrekcióval" a későn vetet táblákon a vetőmag mennyiséget csökkenteni kell. Optimális vetésidő mellett betakarításkor 55, kései vetésnél 45 növény/m2 elérésére kell törekedni. Az eltérést a megkésett vetések erőteljesebb vegetatív növekedésével indokolják. A vetést a kitavaszodás első napjaiban - amint a talajra rálehet menni - el kell kezdeni. A korai vetésû állományoknak hosszabb a vegetatív fázisa, magasabban hozzák az első hüvelyeiket, kisebb a mag abortáció és a hüvely elrúgás veszélye. A kísérleti eredmények és a gyakorlati tapasztalatok is alátámasztják a minimálisan 8-10 cm mélységû vetés szükségességét. A lóbab ugyanis a megfelelő mélységû vetés esetén képes az epikotilon is gyökereket fejleszteni. Nem lehet ezért kétséges, hogy a szárazság tûrés alapfeltétele a kellően mély vetés.
Az alkalmazott állománysûrûség nem csupán a vetéstechnológiai elemek egyike, hanem fontos ökológiai tényező is, amely a növények közötti együttmûködési és konkurencia folyamatokon keresztül befolyásolja a termés nagyságát. Az állománysûrûség növelésének hatására igazolhatóan csökken a növényenkénti hüvely szám és csak kissé változik az ezer mag tömeg. Az állomány sûrûség nagyobb hatást gyakorol a növények habitusára és növekedési jellemzőire mint a talaj és klíma viszonyok. A nagyobb állomány sûrûség hatására növekszik a növények magassága, csökken az elágazási hajlamuk, a tömegük, és magasabbra tolódnak az első és utolsó termékeny nóduszok. A növekvő tőszám hatására csökken a hüvelyenkénti magszám és nő a magvak egyedi tömege. A legjobb ökostabilitású lippói fajta tőszámigényét normális vetési időben 500000 csira / ha, megkésett vetés esetén 400000 csira / ha- ban határozhatjuk meg. A legtöbb növényhez hasonlóan a lóbab is érzékeny a tenyész terület alakjára. Az Óvári kísérletekből arra következtethettünk , hogy a fajtáknak némileg eltér, a tenyész-terület alak igényük, de általában legkedvezőbb a kör alakú tenyészterületet legjobban megközelítő állapot. Ez 12 cm sortávolsággal biztosítható méterenként 6 mag egyenletes kivetésével.
A lóbab károsítói
Betegségek
A lóbabot a vírusfogékony növények között tartjuk számon mivel természetes körülmények között több mint 40, mesterséges környezetben pedig több mint 50 vírus fertőzi.
A lóbab valódi mozaikvírus fertőzi még a borsót, babot, lencsét, szegletes ledneket, csillagfürtöt, görögszénát és a somkórót is. A beteg növények levelein nagyméretû foltok találhatók, amelyeket az erek mentén kialakult klorotikus sáv kísér. Kísérő jelenség a levél színének hólyagosodása és a levéldeformáció. Az egész növény habitusára jellemző a törpe növés, a nekrotikus foltosodás a levélen, levélnyélen és a száron. A termésveszteség a betegség elterjedésétől függően 10-90 % lehet. A vírus présnedvvel, levéltetvekkel és csipkéző barkókkal terjed.
A bab sárga mozaikvírus szinte az összes lágyszárú hüvelyes növényt fertőzi. Jellemző tünet a mozaikos levélfoltosság. A levelek kanalasodnak és nektrotizálódnak. A fertőzés okozta kártétel 15-100 % között változik. A vírus terjedéséért a levéltetvek a felelősek. A terjedésben szerepe van még a vetőmagnak.
A bab levél sodródás vírusa a hüvelyes növényeken klorózist és törpülést okoz. Kísérő jelenség a fő ér irányával megegyező levéllemez sodródás. Korai fertőzés következtében az egész növényre jellemző tünet a csokrosodás. A késői fertőzés csak a növény csúcsán lévő levelekre terjed ki. Súlyos esetben levélhullás is bekövetkezhet. Ezeknek a növényeknek a szár keresztmetszetén floem nektorizálódás látható. A termésveszteség 20-100 % között változik. A vírus terjesztését levéltetvek végzik.
A lóbab tarkulás vírus kárt okoz a lágyszárú pillangós virágú növényeken és a libatop féléken. A levéltünetek megegyeznek a lóbab valódi mozaik vírusának tüneteivel. A fertőzés súlyosságától függően levélhullás következhet be. A beteg növények maghéján sötétbarna elhaló foltok, többnyire pedig sávok formájában látható a károsodás. A vírus terjed présnedvvel, vetőmaggal, cickányormányosokkal, csipkéző barkókkal és levéltetvekkel.
A borsó enációs mozaikvírusa a levélfonákon keletkező kinövéssel hívja fel magára a figyelmet, amit mozaikfoltosodás és ablakosság követ. A károsodás mértéke 9-35% között változhat. A kórokozó présnedvvel, mechanikai úton és levéltetvekkel terjed.
A lucerna mozaikvírus kiterjedt gazdanövény-körrel rendelkezik (61 növény család, több mint 500 növényfaja). A fertőzött lóbabon nektrotikus tünetek láthatók a vírus behatolásának helyén és a növekedés során kialakuló új növényi részeken. A sarjhajtásokon meghatározó tünet a mozaikosodás. A vírus présnedvvel, vetőmaggal és levéltetvekkel terjed.
Az uborka mozaikvírus gazdanövény körébe több növénycsalád és azon belül növényfaj tartozik. A lóbabon a behatolás helyén nekrózis alakul ki, ami később az egész növényen jelentkezik. Mozaikosodás csak a sarjhajtásokon tapasztalható. Présnedvvel, vetőmaggal és levéltetvekkel terjed.
A lóbab virág elzöldülésének kórokozója mykoplazma. A fertőzött növény virágai elzöldülnek és ellevelesednek.
A palántadőlés és levélfoltosodás kórokozói baktériumok. A fertőzött növények gyökér és hajtáscsúcsa elfeketedik, a növény elhervad majd elpusztul. A kifejlett növények levelein és hüvelyein feketén elszíneződött szabálytalan alakú és diffúz peremû foltok képződnek. A hüvelyek belső fala elszíneződik, a maghéjon sötét színû foltok keletkeznek. A virágfertőzés következménye virágtorzulás és virág-szám csökkenés. A fertőzött növények magvai kényszerérettek lesznek.
A lóbab rozsda által okozott betegség jól felismerhető a gomba leveleken és a száron elhelyezkedő uredo és teleutó telepei alapján. Az uredo telepek világosbarnák, a teleutó telepek pedig sötétbarnák. A kórokozó korai fertőzését a levélzet és a növények elhalása követi. Ez a súlyos kártétel tavasszal, meleg csapadékszegény időjárás esetén következik be. További kártétel a magtömeg csökkenése és a beltartalmi érték minőségi romlása.
A lóbab foltosság kórokozója a hosszú tenyészidejû fajtákat károsítja. A beteg növények levelein 5 mm átmérőjû, köralakú, rozsdabarna foltok láthatók, amelyek élénk szürkés-zöld vagy vöröses szegéllyel határoltak. A növényállományokban az alsó és középső leveleken azok szélétől induló nagyméretû sötétbarna majd feketés színû foltok képződnek. A száron megnyúlt barna csíkok jelzik a kórokozó jelenlétét. A csíkok szárölelők is lehetnek. A kártétel szürkésbarna foltok formájában jelentkezhet a virágon és a hüvelyen is. A betegség terjedésének következménye levélszáradás és hullás lehet. A fertőzött állományban sok növény elpusztul akkor, amikor a levegő hőmérséklete meghaladja a 20 °C-ot, a relatív páratartalma pedig a 80 %-ot. Járvány esetén a termésveszteség 30-100 % között alakulhat.
A hüvelyfoltosság a leveleken szabálytalan alakú, többnyire 1 cm átmérőjû besüppedt, szürke színû, barna szegélyû foltok formájában jelentkezik. Az első tünetek a vetés után 6-8 hét múlva jelentkeznek. A fertőzés későbbi következménye a hüvelyen és a magvakon kialakuló bemélyedő barna foltok, amelyeket vörösesbarna szegély vesz körül. A járvány kialakulását elősegíti a szél és az eső.
Az alternáriás levélfoltosság több mint 120 növényen okozhat fertőzést. A kórokozó által fertőzött növényeken az első tünetek hasonlítanak a lóbab foltossághoz, később a foltok közepe és pereme is sötétebb színû lesz. Az idős leveleken a foltok nagy kiterjedésûek, kezdetben vörös színûek, később megfeketednek. A károsodott levelek tónusa sárga színû lesz és ezek korán lehullanak. A kórokozó fekete színû elváltozást okoz a levélnyélen és a levelek fő erén. A növényen táplálkozó levéltetvek és atkák kórokozóval együttes hatása csúcsnekrózist okoz.
Károsító állatok
A lóbabot károsító állatok között több polifág faj található és csak néhány – de egyben igen jelentős – olyan faj, amelyek a pillangós virágú növények kártevői közé tartoznak.
A növények föld alatti részeinek károsítói a pattanóbogarak lárvái a drótférgek, a cserebogarak lárvái a pajorok, a lótücsök valamint a mezei pocok. A gyökérzet károsítói között találjuk a különböző fonálféreg fajokat.
A szíkleveles és az első néhány lombleveles növényeket károsítják a csipkéző barkók, a hegyesfarú barkó, a feketebarkó és a csigák.
A lóbab tenyészidejében nagy egyedszámban találhatók a levéltetvek. Kisebb egyedszámban károsítanak az aknázólégy fajok és a lóbab aknázó légy lárvái. A virág és a termés kártevői között a tripsz fajoknak van szerepe. A zöld növényi részeken táplálkoznak még különböző poloska és kabóca fajok.
A magtermés károsítója a lóbab-, a bükköny- és a kis bükköny-zsizsik.
A kárt okozó állatfajok közül csak azokat emeljük ki, amelyek még a korábban megjelent cikkekben nem kerültek ismertetésre.
A szár fonálféreg polifág táplálkozású faj, ennél fogva a lóbabot is károsítja. Kártételével a mélyebb fekvésû nedvesebb talajokon kell számolni. A károsított növények törpe növésûek, száruk kezdetben vöröses barna később feketés lesz, a nekrózisok gyakran lehatároltak. Jellemző a szár csavarodása és részaránytalan megvastagodása. A levelek színesednek és nekrotizálódnak.
A csipkéző barkók az elvetett magvak csírázásával és kelésével egyidőben a szikleveleket és a fiatal lombleveleket rágják. A kárkép „U”-alakú karéjozás. A kártevő egyedszámától függően a növényállomány foltszerû vagy frontális pusztulása is bekövetkezhet. A lárvák a talajban élnek és ott a növények hajszálgyökereit valamint a nitrogén gyûjtő gümőket fogyasztják. A kártétel következtében a magtömeg veszteség 20-30 % lehet. A csipkéző fajok elszaporodásának a száraz, meleg, napos időjárás kedvez.
A borsótripsz imágói és lárvái a növények hajtásait, bimbóit valamint a fiatal hüvelyeket szúrják meg és szívják magukba a táplálékot. A megtámadott növényi rész elszíneződik és deformálódik. A táplálkozás helyén ezüstös barna érdes bevonat alakul ki. A virágkártétel következménye azok elhalása és lehullása.
A répa levéltetû előfordulására a tenyészidőszak egészében számolni kell. A termésveszteség alakulása szempontjából legfontosabb a virágzó lóbab levéltetû fertőzöttsége, aminek következménye 60 % vagy annál nagyobb termésveszteség. A növényenként táplálkozó 25 levéltetû 25 %-os termésveszteséget okoz. A levéltetvek táplálkozása a levelek deformációját és sodródását eredményezi. A hosszan tartó táplálkozás következtében a levelek sárgulnak, barnulnak, majd elszáradnak. A levéltetvek szaporodását kedvezően befolyásolja a 20 °C körüli átlaghőmérséklet és a 70-85 %-os levegő relatív páratartalom. A hûvös, csapadékos időjárás a populáció jelentős egyedszám csökkenéséhez, esetleg megsemmisüléséhez vezet.
A borsó levéltetû táplálkozásának következménye a hajtásvégek sárgulása, a levelek torzulása és a virágok lehullása.
A lóbab zsizsik lárvái a magban táplálkoznak és annak belső állományát – a többi zsizsikfajhoz hasonlóan - fogyasztják. A faj csak a zöld növényen szaporodik, tehát még a vegetációs periódusban, ezért a védekezést a növény állományban célszerû elvégezni. Eredményre akkor számíthatunk, ha az ott lévő imágókat még a tojásrakás előtt pusztítjuk el. A lóbab zsizsik raktárban, száraz terményen nem szaporodik.
Gyomnövények, gyomirtás
Az előveteményektől és a talaj gyommag készletétől függően presoving (vetés előtt) gyomirtás végezhető az e célra engedélyezett gyomirtó szerekkel. A gondos és agrotechnikai igényeket kielégítő talajelőkészítés nagyban hozzájárul a gyomnövények számának csökkentéséhez. Tekintettel azonban arra, hogy a lóbabnak nagy a tenyészterület igénye, ezért a gyomelnyomó képessége kisebb, mint a sûrû növényállományoké. Emiatt célszerû a preemergens (vetés után, kelés előtt) gyomirtás alkalmazása. A gyomirtó szerek érvényesülése az ökológiai feltételek alakulásától nagyban függ, ezért számolhatunk hiányosságokkal és igényeket kielégítő eredménnyel is. Amennyiben az előbbi két gyomirtási lehetőséggel nem éltünk vagy a várt hatás elmaradása miatt kialakul a gyomosodás, célszerû az újabb beavatkozás és akkor állománykezelést kell alkalmazni, ami az un. postemergens gyomirtás. Ezt – igénytől függően – az állomány 12-15 cm-es fejlettségi állapotában végezzük el. A postemergens kezelés 5 nap kihagyásával osztottan is elvégezhető. Gyomirtásra azok az engedélyezett készítmények alkalmazhatók, amelyeknek utóveteményen érvényesülő távhatásával nem kell számolni.
A lóbab integrált védelme
- A lóbab termesztés során alkalmazzuk a 4-5 éves vetésváltást, ami csökkenti a károsító szervezetek (baktériumok, gombák, fonálférgek, tripszek) életben maradási lehetőségét.
- Az elővetemény betakarítása után szántsuk a tarlót, ezzel hozzájárulunk a szervesanyag maradványok gyors lebomlásához és a károsító szervezetek pusztulásához.
- A károsítók egyedszám gyérítésére hatásos a mélyszántás. A talajelőkészítés során kikelt gyomnövényeket, esetleg árvakeléseket semmisítsük meg.
- A tápanyag utánpótlásnál vegyük figyelembe a talaj tápanyag készletét és a növény igényét. Kerüljük az egyoldalú nitrogén túladagolást.
- A termesztés során részesítsük előnyben a rezisztens növényfajtákat.
- Vetésre ellenőrzött, egészséges vetőmagot alkalmazzunk.
- A vetőmag előkészítés egyik fontos lépése a csávázás. A lóbab esetében rendkívül fontos, mert a vetőmaggal nagyon sok, súlyos károkat okozó kórokozó terjedhet.
- Vetés előtt állapítsuk meg a talajlakó kártevők egyedszámát és attól függően döntsünk a talajfertőtlenítés elvégzéséről.
- Mezei pocok gradáció esetén időben gondoskodjunk a hatékony védekezésről.
- Kerüljük azokat az előveteményeket, amelyek gazdanövényei a lóbab kórokozóinak és kártevőinek.
- Tápnövény szerepben lévő növényfajok esetében biztosítsuk az izolációs távolságot.
- A lóbab termesztés sikere érdekében területi adottságoktól és gyomviszonyoktól függően végezzünk presoving, preemergens vagy postemergens gyomirtást.
- A növényállományokban akkor alkalmazzunk peszticidet, ha a kórokozók járványszerû, vagy a kártevők gradáció szerû fellépésének megakadályozása a cél.
- A betakarítás után ne alkalmazzunk tarlóégetést hanem gondoskodjunk a visszamaradt szármaradványok talajba dolgozásáról és gyors lebomlásáról.
- Zsizsikfertőzés esetén a betakarított termést részesítsük gázos fertőtlenítésben.
Betakarítása
A gyommentes lóbabállományok defóliálására átlagos időjárási viszonyok esetén nincs szükség. A megkésett gyomos vetések, hûvös csapadékos nyáron szükségessé tehetik a lombtalanítást. A fejlődő magvakban a tartalék tápanyagok felhalmozódása már akkor bekövetkezik a mikor az 55% szárazanyag tartalmat túllépik. A legkorábbi defóliálási időpont ehhez az állapothoz kötődhet. A fajták zöme 110-125 nap közötti tenyészidejû, így betakarítási idejük a kalászosok betakarítása után, július végére augusztus elejére tehető. Az optimális betakarítási idő megállapítása az elhúzódó virágzás és érés miatt nehezebb mint a gabonaféléknél. A termés és a csírázóképesség már állandósul amikor az alsó hüvelyek 30%-a megfeketedett, de a betakarítást csak 18-20 % magnedvesség tartalom mellett célszerû megkezdeni. Ebben az állapotban a hüvelyek 90 %-a már fekete. A mechanikai hatásokra a 20 %-nál lényegesen nedvesebb és szárazabb magvak az érzékenyek. A lehetséges betakarítási nedvességtartalmat 15 - 28 %-ban, az optimálist 18 - 23 %-ban jelölhetjük meg.
Mosonmagyaróvár, 2002 február 6
Dr. Pocsai Károly
Dr. Kuroli Géza
Címlapkép: Getty Images
