Az utóbbi években nagyon sok telepen genetikai cserét, állományfrissítést és rekonstrukciót hajtottak végre, amely alapján jogosan várhatnánk el a termelési eredmények hatékonyságának növekedését. A fő problémát az állategészségügyi státusz általános romlása, másrészt a stresszorok megszaporodása jelenti. Az állategészségügyi státusz romlása alatt azt értem, hogy megjelentek olyan összetett és komplex betegségek (cirko, illeitis stb.), amellyel szemben nem lehet egy hagyományos gyógyszerrel védekezni. Ezen vírusbetegségek ellen csak a környezeti tényezők optimálissá tételével lehet védekezni. Ez felveti annak szükségét hogy együtt és összhangban dolgozzon az állattartó telep tulajdonosa, az ottani szakembergárda, az állatorvos és a takarmányos. A tulajdonosnak kell döntenie az épületi és tartástechnológiai beruházások szükségességéről és mértékéről, a telepi szakembergárda feladata hogy a technológiát a legjobb hatásfokon mûködtessék, és hogy az emberi tényezőket optimalizálják. Az állatorvos feladata az hogy megkeresse és kidolgozza a leghatékonyabb és leggazdaságosabb gyógyszerezési programot a telepen, míg a takarmányosnak a külső gazdasági tényezők figyelembe vételével olyan tápot kell szállítania a telepre, amely a maximális eredmények kihasználását teszi lehetővé. Sajnos a külső tényezők is sokat romlottak. Míg tavaly a sertés felvásárlási árak száguldottak, ma éppen csak az önköltségre elegendőek. A magas árak a termelőket az állomány felszaporítására és a minnél gyorsabb és nagyobbszámú hízósertés kibocsájtásra ösztönözték. Míg a jelenlegi piaci helyzet az önköltség visszaszorítására ösztönöz.

Ameddig a malac eléri a 20-25kg-os súlyt, számtalan problémával kell megküzdenie ugyanúgy mint a tulajdonosának. Viszont a jó hír az, hogy mindkét félnek ugyanaz az érdeke - minnél gyorsabban, minnél egészségesebben minnél nagyobb súlyt elérni. A takarmányos ehhez a medikált malactápot adja (egy, kettő vagy három fázisú), amelyből a malacnak minnél előbb minnél többet el kell fogyasztania. „Sajnos” az első időszakban a koca alatt a prestarterek konkurenciája a kocatej, amit a malac érthetően preferál. A termelt tej mennyisége szorosan összefügg az alkalmazott fajtával. Azon telepeken ahol a kocaállomány genetikájában a nagy fehér génhányad magas, gyakran olyan problémával küszködnek, hogy a malacok csak későn állnak át a szilárd takarmány fogyasztására. Éppen ezen okok miatt kell a malactápoknak jó ízünek és kellemes illatúnak lennie.

A prestarterrel szemben az alábbi követelményeket támasztjuk:

Legyen a malac számára könnyen felvehető (2-3mm-es granulátum vagy morzsa), ízletes és illatos készítmény (különböző aromák, ízanyagok)

Legyen könnyen kezelhető, boltozódás és tapadásmentes

A beltartalmi paraméterek tekintetében maximálisan elégítse ki a malac igényeit

Tartalmazza az állat létfenntartásához és fejlődéséhez szükséges táplálóanyagokat (tejfrakció, szénhidrát, zsír, vitamin, stb.)

Gátolja meg az esetleges emésztési problémákat (savanyítók, enzimek, feltárt gabonák), és előzze meg az emésztőrendszeri betegségek kialakulását (gyógyszerek preventív célra való bekeverése)

Az állat igényeit egy magas szintről induló és aránylag gyorsan csökkenő görbével tudnánk jellemezni. Kérdés hogy a táp beltartalmi szintjét éppen mely életnap igényéhez alakítsák. Ezen elvből kiindulva célszerûbb lenne minnéltöbb fázist alkalmazni, aminek viszont gyakorlati hátrányai vannak. Egyrészt munkaszervezési és készletgazdálkodási, másrészt élettani gátjai (takarmányváltások) vannak a 2-3-nál több fázis alkalmazásának.

A malacok takarmányozása szempontjából az első hónapot 3 részre oszthatjuk.

0-10.nap közötti időszak: a malac ebben az időszakban nem vagy csak egészen minimális mennyiségû malactápszert fogyaszt, és ha az állatok elé is van téve a takarmány, a pazarlás nagy mértékû.

10-20.nap közötti időszak. az állatok előtt ebben az időszakban mindenképp legyen jelen szilárd takarmány, bár a fogyasztás csekély, és a szóródás nagy. Sokan ajánlják ebben az időszakban a kétfázisú prestarter első fázisát, amely magas ára miatt még a magas beltartalmi paraméterei és a jobb eredmények ellenére sem mindenhol használatosak (hiszen jogosan mondja a termelő hogy minek költsek annyit a malacaim testtömeg-gyarapodásának maximalizálására, amikor a későbbi fázisokban nem tudom biztosítani azokat a feltételeket hogy ezen tulajdonságát az állat végig maximálisan kihasználja).

20-28.nap közötti időszak: ekkor a malacok már mérhető mennyiséget fogyasztanak vagy az egyfázisú prestarterből, vagy a kétfázisú tápsor második fázisából. Szakmai berkekben úgy mondják hogy a malacot akkor lehet leválasztani, ha legalább annyi szilárd takarmányt fogyaszt, amely fedezi a létfenntartó takarmányhányadát.

A legújabb kutatások arra hajlanak, hogy a fiatal malac részére biztosított túlzott fehérjebevitel a gyors és rossz hatékonyságú bomlás miatt ugyanolyan káros lehet mint az alacsony szint. A jelenlegi korszerû egyfázisú prestarterek fehérjetartalma nem haladja meg a 20%-ot. A magas aminosav szinteket szintetikus aminosavakkal oldják meg, amellyel tökéletesen helyettesíthető az állati vagy növényi fehérje egy része.

A receptúrák készítőinek a következő feltételeknek kell megfelelniük amikor egyfázisú prestartert állítanak össze:

Az egyfázisú prestarter készítményekkel szemben támasztott követelmények
MEsertés	min.	14,4 MJ/kg
Nyers fehérje:	min.	19,0%	max.	20,5%
Lizin:	min.	1,40%
Metionin:	min.	0,50%
Met+cisztin:	min.	0,90%
Treonin:	min.	1,00%
Triptofán:	min.	0,25%
Nyers rost:			max.	3,0%
Nyers zsír:	min.	4,00%	max.	10,0%

Egy kiváló prestarter akár 60 különböző alapanyaggal is készülhet. Az alapanyagok kiválasztásánál a legfontosabb szempont a minőség, és csak másodlagos az ár. Egy ilyen készítményt nem az ára, hanem a haszna limitál. Az energia és a zsírtartalom szorosan összefügg, mivel az energia bevitel 50%-a zsírból származik. Ezt kétféle módon tudjuk megoldani, vagy növényi olajok használatával (leggyakrabban full fat szójababbal vagy más növényi zsiradékkal), vagy állati zsiradékokkal (zsírporok), vagy a kettő kombinációjával. Az energiatartalom növelésének másik lehetősége a szénhidrátokban rejlik, ezt legnagyobb mértékben a gabonákkal visszük be az állati szervezetbe. A másik kiváló szénhidrátforrás a cukor, amely növeli az energiatartalmat, és javítja az ízhatást, emiatt a prestarterekben előszeretettel alkalmazzák. A következő fontos alkotóelem a különböző tejkészítmények, amelyek lehetnek teljes tejporok, sovány illetve zsíros savóporok. Céljuk az ízhatás mellett a malac tökéletesebb emésztését elősegíteni mesterségesen bejuttatott tej alkotórészekkel, ezáltal téve zökkenőmentesebbé és gyorsabbá az átállást. A fehérjetartalmat kétféle alapanyagtörzsből tudjuk bevinni az állati szervezetbe, a növényi illetve az állati fehérjék révén. Mára az állati fehérje fogalma leegyszerûsödött a hallisztre, míg a növényi fehérjék kizárólag a szójadarára szorítkoznak. A szükséges aminosav szintek biztosítása miatt a receptúrák készítői szintetikus aminosavakat is használnak a fehérjehordozók mellett.

A prestarter készítmények még mindig egy kicsit misztikus, megfoghatatlan fogalmak, amely a takarmányos cégek „boszorkánykonyhájában készül”. Remélem hogy egy kicsit sikerült leomlasztanom a falakat, és sikerült érdekes dolgokat közölnöm az olvasókkal.

Muzsek András

Címlapkép: Getty Images