Zöldtrágya növényt az egész tenyészidőszak folyamán termeszthetünk. Főnövényként, illetve köztesként vetve zöldtrágyás ugart alakítunk ki. Ez a mód hazánkban igen ritkán fordul elő, a majdani EU-csatlakozás után azonban a területpihentetésbe bekapcsolva minden bizonnyal nagyobb hangsúlyt kap. Fedett tarlós zöldtrágyázás esetén az őszi kalászosra tavasszal rávetjük az évelő pillangósok valamelyikét. Előnye, hogy nem igényel külön talajmunkát, hátránya azonban, hogy száraz évjárat esetén a zöldtrágya növény termesztése nem jár sikerrel. A harmadik mód a sarjú zöldtrágyázás, ekkor az évelő pillangós első növedékét takarmányként hasznosítjuk, a másodikat használjuk fel trágyázási célra. Hazánkban a tarlóvetéses zöldtrágyázás a legelterjedtebb, leginkább alkalmazott eljárás. Másodvetésre a főnövény betakarítása után a tarlóba rövid tenyészidejû, szárazság tûrő zöldtrágya növényt vetünk, majd virágzás előtt, általában szeptemberben leforgatjuk. Az árvakelés és az élő tarló is lehet zöldtrágya értékû. A június végétől augusztus közepéig betakarított növények aratásakor elpergett magjai, ha néhány centiméterre a talajba kerülnek, árvakelésük után a talajt a termesztett zöldtrágyákhoz hasonlóan védik. A betakarítást közvetlenül követő tarlóhántással elérhető a talaj nedvességvesztésének csökkentése, a gyom- és az elpergett kultúrnövénymagok kelésének elősegítése, valamint a talaj biológiai életének előmozdítása. Az árvakelés zöldtömegét akkor keverjük be a talajba, mielőtt a T-életformájú gyomok (kakaslábfû, disznóparéj-félék, libatop-félék) virágozni nem kezdenek. Fontos előnye még a talajélet serkentésén kívül, hogy csökkenti a talaj gyommag- készletét. Középkötött és kötött talajokon a zöld tarlónak is szerepe lehet a talajtermékenység növelésében, mivel ezeken a talajokon termesztésük csak öntözve lehetséges, ami viszont gazdaságtalanná teszi az eljárást. A zöldtakarmányok, és egyéb zölden betakarított növények után maradt élő tarló kiváló trágya lehet. A pillangós virágú zöldtrágyát nagy N-tartalma miatt célszerû kiegészíteni foszfor- és káliummûtrágyákkal, hogy teljes értékû szerves trágyává váljon.
A zöldtrágya növények két csoportba oszthatók: pillangós virágúakra és egyéb zöldtrágya növényekre. A pillangósok klaszszikus zöldtrágya növények, ilyen például: a csillagfürt, a fehérvirágú somkóró, a szöszös- és pannon bükköny, a perzsahere, a svédhere, a fehérhere, a nyúlszapuka, a szeradella. Nem pillangós virágú zöldtrágya növények: az olajretek, a fehérmustár, a facélia, a napraforgó, a takarmányrepce, a réparepce. A jó zöldtrágya növény ismérvei a következők: dudvás szár, a talajt dúsan átszövő gyökérzet, jó tápanyagfeltáró képesség, és főleg a csírázáshoz, a kezdeti fejlődéshez mérsékelt vízigény. A fehér mustár, az olajretek, a fehérvirágú somkóró a talajlazító növények csoportjába tartozik. Termesztésükkel, mivel gyökérzetük erőteljes növekedésû, talajlazító hatást érhetünk el.
A talajok biológiai javítása – ami a kedvezőtlen talajtulajdonságok megszüntetése növények segítségével – az utóbbi években sajnos háttérbe szorult, a zöldtrágya növények termesztésével azonban tehetünk valamit azért, hogy talajainkban kialakítsuk a megfelelő kultúrállapotot és azokat abban fenntartsuk. A zöldtrágya növények termesztésének számos előnye ismert: felhalmozzák a nitrogént, felhalmozzák a humuszt, ellensúlyozva az intenzív talajmûvelés szervesanyag-csökkentő hatását, mérséklik az ásványi anyagok kimosódását (talajvédő hatás), csökkentik az eróziót, deflációt, a talajt morzsalékos állapotúvá alakítják, gyomirtó hatásúak, egyes fajoknak fonálféreg-gyérítő hatása is van, elősegítik a csapadék hasznosulását, lazítják a fel- és altalajt.
Számos előnyük mellett azonban meg kell említeni, hogy vetésforgóba illesztésük kockázatot is hordoz magában, ezek a következők: aszályos időszakban fellépő talajnedvesség-hiány a rosszul megválasztott zöldtrágya növény, vagy a főnövény alá kijuttatott túl sok nitrogén miatt; rosszul megválasztott zöldtrágya növény esetén betegségek, kártevők felszaporodhatnak; a ki nem kelt kemény héjú magok éveken át a talajban elfeküdve kultúrgyomként fertőzhetnek; a nagy tömegû zöldtrágya rossz minőségû beforgatása a későbbi mûvelések minőségét károsan befolyásolhatja, és terméscsökkentő hatása lehet.
A zöldtrágya növények termesztésének sikerességét alapvetően befolyásolják a főnövény betakarítása után végzett talajmûvelési beavatkozások. A tarlóhántást közvetlenül a betakarítást követően a talaj úgynevezett beárnyékolási érettségében kell elvégezni, a felszín kiszáradása előtt. A tarlóhántást lehetőleg azzal egy menetben gyengén tömöríteni is szükséges, a felszínt le kell zárni. Száraz időben a tarlóhántás késedelmes elvégzése nemcsak a zöldtrágya növény termesztésének sikerességét ronthatja, hanem elégtelen téli csapadék esetén a tavaszi vetésû növény kelési esélyeit is. A tarlóhántást a talaj kötöttségétől függően a Magyarországon legelterjedtebb tárcsával, ásóboronával, kultivátorral, talajmaróval végezhetjük. A felszín lezárására gyûrûs vagy pálcás henger, esetleg fogas alkalmas. Megfelelő talajnedvesség mellett végzett tarlóhántás és annak lezárása kevésbé kötött és jó szerkezetû talajokon már a magágykészítést is magában foglalja. Kötött talajokon és száraz viszonyok között azonban szükség lehet még egy mûveletre, amellyel a magágyat alakítjuk ki. Ezután következhet a vetés. Vetés után szükség lehet a tarlómaradványokkal fedett felszín lezárására. Ezt a vetéssel egy menetben célszerû elvégezni, csökkentve ezáltal is a költségeket, valamint a talajfelszínen járást. A többszöri mûvelés azonban nemcsak a zöldtrágyázás költségeit növeli meg, hanem a többszöri taposás kedvezőtlenül hat a talajéletre is. A hazai gépforgalmazók többségénél már találhatók magágykészítést és vetést egy menetben elvégző modern eszközök (pl. vetőkultivátor).
Ezekkel az eszközökkel egy menetben olcsón és pontosan egyenletes magágy mélységet kialakítva tudunk minimális talajnedvesség veszteséggel vetni.
A zöldtrágya növény elővetemény értékét megfelelő zöldtömeg esetén a talajba forgatás ideje és minősége határozza meg. Szántás előtt szükséges lehet a zöldtömeg forgatás irányában történő hengerezésére. Az alászántott zöldtrágya fejlődési fázisa befolyásolja a trágya hatását. A virágzás előtt, bimbós állapotban – mikor a legnagyobb zöldtömeget éri el – alászántott növények hatása kedvezőbb. Elképzelhető az is, hogy a zöldtrágyát hagyjuk lefagyni és tavasszal mulcsba vetünk. A leforgatott szerves anyag hatására javul a talaj mûvelhetősége, a levegő- víz- és hőforgalma, kialakul a morzsalékos szerkezet, amely javítja számos növény termésbiztonságát és termésminőségét, valamint növeli a talajmûvelés hatástartamát. A zöldtrágya talajba juttatását követően a felület elmunkálására nem használhatók olyan megoldások, amelyek leronthatják az előző mûvelés minőségét, vagyis a felszínre hozzák a leforgatott, talajba kevert zöldtrágyát.
Magyarországon a zöldtrágyázás, mint a szervesanyag-viszszapótlás egyik lehetséges módja nem általánosan elterjedt. Ez az ismertség hiányának tudható be, valamint annak, hogy a zöldtrágya növények termesztése szakértelmet és nagy odafigyelést igényel. Ez az állapot az Európai Unióhoz történő csatlakozás után nagy valószínûséggel változni fog. Erre az optimizmusra Ausztria példája adhat okot, ugyanis ott a csatlakozás után emelkedett a zöldtrágya növények termőterülete. A fejlődés annak tudható be, hogy az Unióban jelentős támogatást élveznek ezek a területek.
Bodnár Péter
Címlapkép: Getty Images
