A szőlő hajtásnövekedésének sajátosságait és mértékét a zöldmunkák mellett a növényvédelmi munkák végzésénél is figyelembe kell venni. Május közepére a hajtások a néhány cm-től a 30-40 cm-es hosszúságot is elérhetik.
A növényvédelmi munkákat a szőlő állapotától függően, a kórokozók és a kártevők életének ismerete, valamint előrejelzésük alapján végezzük. Ahol az előző évben jelentős károkat okozott a lisztharmat, ott már május első felében célszerû a lisztharmat ellen védekezni. Már 4-5 cm-es hajtáshosszúságnál kezdjük meg ezt a munkát. Ekkor permetezzünk a szőlőlevélatka ellen is. Ha az előző évben az orbánc kártételét tapasztaltuk, ellene szintén korán, lehetőleg háromleveles korban kell először permetezni, majd ezt 8-10 nap múlva megismételni. Ez már egybeeshet a peronoszpóra elleni első permetezéssel. A peronoszpóra ellen lehetőleg előrejelzések alapján védekezzünk! A szőlőilonca ellen (ha szükséges) korábban, a szőlőmolyok ellen május második felében kezdjük a védekezést. Eredményesebb a védekezés, ha azt a szexferomon-csapdák előrejelzése alapján végezzük. A rajzáscsúcs után következzék az első permetezés, majd – az időjárástól függően – 7-14 nap múlva a második. A cserebogarak imágói ellen permetezéssel védekezzünk. (Vannak jó hatású növényvédő szerek is.)
Az előző évben észlelt kocsánybénulás és a leveleken látható magnéziumhiány mérséklésére, illetve megszüntetésére virágzás előtt 1 %-os keserûsóval (magnézium-szulfát) vagy más magnéziumtartalmú levéltrágyával permetezhetünk. A vas- és bórhiány is lombtrágyázással mérsékelhető, illetve szüntethető meg. Bórtartalmú levéltrágyával a virágzás előtti permetezés elősegíti a termékenyülést és a kötődést is.
Az elmúlt télen több termőhelyen jelentős téli fagykárok keletkeztek. A rügyek fakadásakor jelentkező erős tavaszi lehûlések tovább növelték a fagykárokat. Ezek hatásaként nagyszámú hajtás keletkezhet a vesszők alapi rügyeiből és az idős fás részeken a rejtett rügyekből. Ezért nagy szükség lehet a hajtásválogatásra; még olyan ültetvényekben is, ahol a korábbi években nem volt erre szükség, illetve elhagyható volt.
A hajtásválogatáskor a törzses, nagy termőfelületû tőkék alakításakor nélkülözhetetlen a zöldmunka. A törzses szőlőtőkék nevelésekor a törzsről (a kordon- és lugasmûvelésû tőkék karjáról) minél előbb távolítsuk el a fölösleges hajtásokat, hogy minél kevesebb tartalék tápanyag menjen veszendőbe. A termőszőlő hajtásválogatását a bimbós fürtök jól láthatóvá válásakor, a termőhajtások felismerésekor kezdhetjük, de még virágzás előtt fejezzük be. A következő évi metszéshez szükséges hajtásokat akkor is hagyjuk meg, ha azok meddők. A felesleges hajtásokat távolítsuk el. Az 1 m²-re jutó hajtások száma 4-20, optimálisan 6-15. A tőkék karján – folyóméterenként – a rövidcsapokon és az idősebb részeken 6-12 hajtás elegendő, a többi hajtás a hosszabb metszési elemeken helyezkedjen el. Nagy fagykárok után ügyeljünk arra, hogy a gyökérzet és az asszimiláló felület (hajtások) között fennmaradjon a kedvező egyensúly. A termőegyensúly fenntartásában és helyreállításában a hajtásválogatásnak nagy szerepe van. A sok hajtást nevelő fajtáknál gyakrabban indokolt a hajtásválogatás, mint a ritka lombozatú, kevesebb hajtást nevelő fajtáknál.
A gyalogmûvelésû és karós támaszú szőlőkben az első kötözést a hajtásnövekedéstől függően május végén, a második kötözést június első felében végezzük. A huzalos támaszú szőlőkben a kötözést a hajtásoknak a huzalok (huzalpárok) közé igazgatása helyettesíti. A függönymûvelésû szőlőkben az első hajtásigazgatást („fésülést”) május végén, június első felében végezzük.
Az erős növekedésû gyalogmûvelésû tőkék csonkázására június közepe körül szükség lehet.
A kiskerti és házikerti kordon- és lugasmûvelésû tőkéken a termékenyülést és a kötődést elősegítő termőhajtás-bekurtítást a termőhajtások csúcsának lecsípésével a virágzás előtt 3-4 nappal végezzük. A következő évi metszéshez szükséges hajtásokat (az ugarcsapok hajtásait) hagyjuk érintetlenül.
Május végén a zöldre fásoltást, esetleg a zöldre zöldoltást is elkezdhetjük. Ezek legkedvezőbb időszaka a virágzással esik egybe.
A gyomirtó sekély kapálást (sarabolást, horolást) a gyomosodás mértékétől függően végezzük. A kellő szélességû sorközben géppel, a tőkék sorában kézzel; a tőkék korától és a tőkemûvelésmódtól függően esetleg gyomirtó szerrel.
Dr. Sz. Nagy László
Címlapkép: Getty Images
