A különböző módszerû vetőágykészítések során az alábbi főbb szempontokra kell tekintettel lennünk:
Þ csapadékmegőrzés, vízgazdálkodás, ill. kapilláris folyamatok;
Þ egységesen átmûvelt, jó talajszerkezetû és ezáltal gyors(abb) felmelegedést biztosító magágy elkészítése;
Þ a vetés előtt/vetéssel egymenetben kijuttatott kémiai szerek hatékony talajba dolgozása.
Fontos továbbá, hogy a mûveletek számát a feltétlen szükségszerûre csökkentsük, azaz a talajt csak okszerûen mûveljük. A munkamenetek száma többnyire a felső réteg kiszáradását és nem kívánatos méretû rögösödését okozhatja, nem is szólva a káros talajtömörödés növekedéséről. Ez utóbbival együtt az idei, az előrejelzések szerint várható túlzottan nedves talajállapot melletti magágykészítések esetén a talaj szerkezet rombolása is hatványozódhat. Mindezek figyelembevételével kell átgondolnunk tehát a magágykészítő gépek szereltségét, agrotechnikai jellemzőit.
A tavaszi talajelőkészítési munkák közé a talajegyengetést, vegyszerbemunkálást és vetőágykészítést sorolhatjuk. Mindezen mûveletek egy célt, a vetőmag számára optimális kelési feltételek biztosítását szolgálják. Az e feltételek kielégítésére rendelkezésre álló gépeknek az alábbi követelményeket – ezt sem árt átismételnünk – kell kielégíteniük:
Þ a talajt a vetési mélységnek megfelelően lazítsák, porhanyítsák;
Þ mûvelőtagjaik alkalmazkodjanak a talaj felszíni egyenetlenségeihez;
Þ egyenletes mélységû aprómorzsás réteggel borított, tömör alapú magágyat hozzanak létre;
Þ hatékonyan irtsák a kelőfélben lévő és még meg nem erősödött gyomokat;
Þ végezzenek megfelelő keverő munkát az indító mûtrágyák és a gyomirtószerek talajba munkálásához;
Þ a munkavégző egységek cseréjével biztosítsák a különböző növények igényeit kielégítő mélységû, jól porhanyított magágy létrehozását;
Þ munkavégző szerszámaik ne legyenek hajlamosak eltömődésre/berakódásra.
E feladatok ellátására a simítók/fogasok, az ásóboronák és a kombinált magágykészítő gépek (kombinátorok) különböző szélességû változatai készültek idehaza, és külföldről is hasonló mûvelőelem-szereltségû és mûködési elvû, de magasabb gyártástechnológiát képviselő gépek érkeztek az országba. Az előzőeket elsősorban felszínelmunkálásra, vegyszerbekeverésre az utóbbiakat pedig közvetlen vetés előtti talajelőkészítésre használják. A hazai gépek munkavégző elemei (simító lapok, késkeresztek, fogas-, vagy rugósboronák, hengerboronák stb.) ma már zömében elérik a nemzetközi színvonalat, üzemeltetési problémát csupán a gépek kezelése és esetenként beállítása, ill. néhány esetben a szerszámok élettartama, s típusválasztékának szûkössége okoz. Örvendetes viszont, hogy a magágykészítő gépek pontos beszabályozásához szükséges állítószerkezetek szinte minden gépcsaládnál megtalálhatók. Egyes típusoknál például a keresztirányú mélységegyen-letességet hidraulikus rendszerrel biztosították, míg a legegyszerûbb, s olcsóbb gépárképzésre törekvő, ill. teljes alternatívát kínáló gépcsaládnál a merev, a tekercsrugós és hidraulikus rendszer egyaránt megtalálható. Hazai alkalmazást tekintve a két utóbbi módszer igények szerinti párhuzamos gyártása célszerû azért, hogy a felhasználók anyagi lehetőségeik és üzemeltetési körülményeik függvényében választhassanak.
A precíziós magágykészítés térhódításának köszönhetően a sekély-, ill. mély vetőágyú növények talajelőkészítésére kombinált gépek tendenciájukban különváltak, szakosodtak, de főleg „pontosabbak” lettek: míg korábban egy gépvázon belül cserélhetők voltak a mûvelőegységek (betétek), addig ma már a két feladatra szívesebben vásárolnak a gazdálkodók un. célgépeket; elég, ha csak a cukorrépa és a kukorica (napraforgó) vonatkozásaiban megismert újabb típusokra gondolunk. Az eltérő szereltségû gépek mûvelőelemeinek geometriai kialakítása és különböző rugókarakterisztikájuk is igazolja, hogy adott feladatra és az adott termesztési (talaj) körülményekhez igazodóan kell a gazdálkodónak új gépet/szerszámot vásárolnia. Nagyon fontos üzemeltetési szempont továbbá, hogy agrotechnikailag jó minőségû munka – elsősorban a sekély magágykészítéshez – csak traktornyom lazítóval felszerelt gépekkel végezhető. Ma már egyre több gyártó/forgalmazó „kénytelen” opcióban kínálni ezeket a kiegészítő elemeket is. Sok helyen gondot okoz – a növényi maradványok kezelési és az alapmûvelés pontossági kihatásainak köszönhetően – a szerves anyagok felszíni/felszínközeli jelenléte, amely a kultivátor jellegû szerszámmal felszerelt magágykészítő gépek üzemeltetésénél technológiai problémákat (eltömődés, berakódás) jelent. Ilyen körülmények között a talajhajtású, általában ívelt fogakkal ellátott csillagkerekek, egyéb rotációs elemek nagy kerületi sebességû kései képesek a gyomnövények gyökereit is elmetszeni, s az erősebb szármaradványokon átgördülve csökkentik az eltömődés veszélyét. Az ilyen forgómozgású mûvelőelemek olyan talajnedvesség állapot mellett is megfelelően dolgoznak, ahol a merev, vagy rugósszárú kultivátorkapák (passzív elemek) már eltömődnek.
A forgalomban lévő gépek/gépcsaládok mindegyike különböző munkaszélességû és szereltségû változatokkal rendelkezik. A teljesség igénye nélkül foglaljuk össze a különböző talajokon való alkalmazhatóságukat:
Þ igen kötött, nehezen elmunkálható kötött talajokon: Becker Optimator;
Þ kötött, nehezen elmunkálható/tömörödött középkötött talajokon: Amazone Europak, Lemken Kompaktor, KÜHNE-KMG 6 FF, Synchrogerm, PUMA 6,0;
Þ jó szerkezetû, középkötött és könnyû talajokon: Kongskilde Germinátor, RAU Terramax/Sterntiller, UNIMAT-6,6, GÜTTLER Földmester, OMIKRON OMKS-7,7.
Mint minden sorrend, önmagában ez sem mondhat ki végérvényes dolgokat (itt említjük meg, hogy fenti – zömében MGI vizsgálattal rendelkező – gépeken kívül természetesen számtalan más típus kapható különböző kereskedelmi csatornákon: Pöttinger, Kverneland, Väderstadt, Vogel-Noot, Regent, Farmet, stb.), hiszen az alkalmazási területet döntően az üzemeltetési körülmények összessége határozza meg. Ám utalhat a gépkiválasztásra, amely mögött termőhelyre koncentrált, szakmailag megalapozott döntéskészségnek kell állnia. Ezen modern eszközök nem jelentik a bevált tavaszi magágykészítési eljárások (simítózás, egy-, ill. kétmenetes magágykészítés, valamint a talajfertőtlenítő, a N-mûtrágya és a gyomirtó vegyszer különmenetes bedolgozása) teljes elvetését, azaz alkalmazásuknál a szakmai ésszerûség kell legyen a döntő érv.
A tavaszi magágykészítést is magukba foglaló feladatok egészének felelevenítése céljából, de nem azok részletezésével felhívjuk a gazdálkodók figyelmét az alábbi „11-parancsolatra”: a jó kelés szükségszerûségeinek átismétlésével remélhetőleg még időben felkészülhetnek a tavaszi munkákra:
Gödöllő, 2002. január 21.
/: Dr. Soós Sándor :/
A JÓ SZÁNTÓFÖLDI KELÉS 11 PARANCSOLATA
(KLEINWANZLEBEN –KWS alapján)
1. ÜGYELJ A SZÁNTÁS MINŐSÉGÉRE
2. TÖREKEDJ A BARÁZDAKÉPZÉS KÁROS HATÁSA-INAK CSÖKKENTÉSÉRE
3. KERÜLD A TALAJELŐKÉSZÍTÉS SORÁN ELKÖ-VETHETŐ NÉGY HIBÁT
4. ÜGYELJ A SÓKONCENTRÁCIÓRA
5. HATÁROZD MEG HELYESEN A VETÉS IDEJÉT
6. TÖREKEDJ AZ IDEÁLIS VETÉSRE
7. VÉGEZD EL MEGFELELŐEN A VETÉS ELŐTTI KARBANTARTÁST ÉS BEÁLLÍTÁST A VETŐ-GÉPEKEN
8. ELLENŐRIZD A KIVETÉST
9. ADAGOLD HELYESEN A GYOMIRTÓ SZEREKET
10. HATÁROZD MEG TERMŐHELY ÉS VETÉSFORGÓ SZERINT A ROVAROK ELLENI VÉDEKEZÉST
11. VÁLASZD A MEGFELELŐ FAJTÁT
1. A szántás minősége
Mindig ideális talajnedvességnél végezzük a szántást, ezzel megelőzzük a talajszerkezeti károkat, valamint a szántással járó tömörödést. „Holt” talajt ne szántsunk fel, mert ebben a rétegben a biológiai aktivitás csekély, rossz a víz és tápanyagszolgáltató képesség. Ez a kelési folyamatokat erősen akadályozza.
2. Barázdaképzést kerülni
A szántás során keletkezett barázda képződésnél fennáll a talajtömörödés veszélye, ami kelési gondokat és répa elágazódást okozhat. A vetőágy elkészítése során a talajmûvelést úgy végezzük el, hogy ezzel a barázdákat kiegyenlítsük.
3. A talajelőkészítés négy hibája
Þ túl korai: segíti a talajtömörödést és a répa elágazódását;
Þ túl mély: megnehezíti a talajzárást és megszakítja a talajban a kapilláris víz mozgását;
Þ túl gyakori:
Þ túl gyors: tönkreteszi a talaj morzsalékos szerkezetét, segíti a kérgesedést és az eróziót.