A nem túl száraz vagy vizes pince, amelynek páratartalma 85-90 % körül van, és hőmérséklete is kiegyenlített, ilyen célra általában alkalmas. Igaz a pincék a szükségesnél valamivel melegebbek (12-14 0C) - ideális lenne a 4-6 0C - ennek ellenére a legtöbb tárolható zöldségnövény 2-4 hónapig jó minőségben eltartható bennük. A kamrák esetében a hőmérséklet ingadozás ennél nagyobb, sok esetben ez szab határt a tárolhatóságnak. Az ilyen célra épített prizmák alkalmasságát az építés módja és minősége dönti el.

A tároló mûszaki alkalmassága még nem garancia a sikeres tárolásra, ennek érdekében a következő fontosabb szabályokat kell betartani:

1. A szedést megelőző két hétben már nem szabad öntözni, és négy héttel a betakarítás előtt nem tanácsos nitrogénmûtrágyával fejtrágyázni. A sok víz és a nitrogéntrágya fellazítja a szöveteket, ami termés romlásához vezethet.

2. A tárolásra csak ép, egészséges, sérülésmentes termény kerülhet, ezért a felszedést követően alapos osztályozást és válogatást kell végezni. Hasonlóan káros, ha sáros, vizes a termés, ami elősegíti a termény bemelegedését, és ezt követően a romlását. Az éretlen vagy a túl érett termések esetében nagyobb a romlási veszteség és az apadás.

3. Magától értetődőnek tûnik, mégis sokan elmulasztják a tároló gondos kitakarítását, és ha szükséges a fertőtlenítést. Erre elsősorban akkor van különösen nagy szükség, ha korábban romló termés vagy más növényi részek voltak a helységben. Általában a takarítást követő alapos meszelés elegendő, de olyan tárolóban, ahol komoly rothadás volt tapasztalható, és ebből adódóan nagyobb a fertőzés veszélye, célszerû a falakat és a földet (padozatot) klórmésszel vagy formalinnal is fertőtleníteni.

4. A legtöbb tárolt zöldségféle számára optimális a 0 0C és a + 4 0C közötti hőmérséklet és a 90 %-os relatív páratartalom. Ezek az értékek olyan tárolókban, amelyek klímaszabályzó berendezéssel nem rendelkezek, gyakorlatilag nem tarthatók, viszont a szellőzők, az ablakok és az ajtók nyitásával, ill. zárásával megközelíthetők, ezzel a tartós tárolás viszonylag jó eredménnyel megvalósítható. Fontos, hogy a hőmérsékletet és a páratartalmat folyamatosan mérjük, és a szellőztetést, mint a klímaszabályozás egyetlen lehetőségét ennek alapján végezzük. Talán nem árt hangsúlyozni, hogy a szellőztetésnek nemcsak a hőmérséklet szabályozásában van szerepe, hanem a növények által kibocsátott és a tárolóban felgyülemlett gázokat, amelyek a termények érését és bomlását felgyorsítják, így tudjuk elvezetni.

A gyökérzöldségféléket (sárgarépa, petrezselyem, paszternák, feketegyökér, zeller, cékla retek, cikória saláta) legjobb nedves homok közé rétegezve tárolni. A burgonyát és a káposztaféléket (fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, stb.) a padozatra helyezzük, a hagymaféléket hidegebb és szárazabb helyen lehet eredményesen eltartani, pl. padláson.

Amíg a nappali felmelegedés jelentős, és éjszakánként sem kell jelentős lehüléssel számolni, addig tartsuk az ablakokat és a szellőzőket nyitva, de a mint a hőmérséklet éjszakánként erősen lehûl, -1 -2 0C alá süllyed, már zárjunk. Ilyenkor, ha még szükséges a további hûtés, nappal szellőztessünk, amikor nem kell attól tartani, hogy a betárolt zöldség megfagy.

A betárolt termény romlását legjobban a hőmérséklet emelkedésén keresztül tudjuk ellenőrizni. A romlás ott kezdődik el, ahol a répa vagy a káposzta melegszik. Ezért a termés között elhelyezett hőmérőknek igen fontos szerepe van az eredményes tárolásban. A felmelegedés észlelésekor a terményt át kell rakni, és a megbetegedett terméseket ki kell válogatni.





Bp. 2002. szeptember 4.
Dr. Terbe István