Az öntözés eszközeinél a víznyerés és kiemelés, illetve a víz(el)vezetés és szétosztás különböző lehetőségeiről kell beszélnünk.
Az öntözővíz kinyerését mindig a helyi – az adott üzemi – lehetőségek határozzák meg. Ennek megfelelően az öntözéshez szükséges víznyerés módjai a következők lehetnek: víznyerés folyóvízből, főcsatornából, tározóból vagy csőkutakból (hidránsokból). A víz kiemelésére öntözőszivattyúkat (öntöző aggregátokat), átemelő szivattyúkat használnak, illetve némely esetben az öntözővíz gravitációs úton való átemelését lehet kihasználni. Az öntözővizet – a felhasználás helyére – öntözőcsatornákban, beépített vagy mobil csővezetékeken juttathatják el. A vízszétosztás módja – az öntözés jellege – szakaszos vagy folyamatos lehet, s a víz adagolását szórófejek, csepegtetőtestek stb. végzik.
A hiányzó csapadék mesterséges pótlására a felületi, esőztető és mikroöntözési módok terjedtek el, illetve az egyes öntözőberendezéseket azok igényének megfelelően alakították ki.
Felületi öntözőberendezések
A felületi öntözési módon belül a területet ellátó vezetékek és öntözőelemek kombinálásával különböző öntözési rendszerek alakíthatók ki, amelyek közül a tömlős (mély)barázdás, az árasztó és a csörgedeztető eljárások a legelterjedtebbek. A barázdás és csörgedeztető módon történő öntözések berendezéseire jellemző, hogy az öntözővíz emelését és szállítását szivattyúk, szivattyús gépegységek, a víz vezetését csővezetékek vagy barázdák, míg az öntözővíz szétosztását (adagolását) szabályozható, illetve elzárható kifolyóelemek végzik el. Az árasztásos öntözés elsősorban a rizstermesztésben, valamint a rét- és legelőgazdálkodásban elterjedt módszer. A rizstelepeken a földkalitkák vízellátását csatorna segítségével, átemelő szivattyúkkal biztosítják. Mivel a területet a teljes tenyészidő alatt víz alatt kell tartani, így a jelentősebb gépigényt a kalitkák karbantartása (a megfelelő talajsimítás és terepesés biztosítása) jelenti.
Esőztető öntözőberendezések
A hazai öntözési technológiákban a területek legnagyobb részén a mozgás közben végzett esőztető, folyamatos öntözési módok terjedtek el. Az esőztető öntözőberendezések az öntözővizet – a csővezetéken keresztül – a szórófej(ek)be szállítják, amelyek azt a természetes esőhöz hasonlóan, cseppek alakjában juttatják a növényzetre és a talajra. Ennek gépei a csévélhető tömlős, a lineár és a center pivot (körbeforgó) berendezések.
A csévélhető tömlős öntözőberendezéseknek azokat a gépeket nevezzük, amelyek az öntözést a szórófej folyamatos mozgása (vontatás, csévélés) közben végzik. Ezek a berendezések egyaránt alkalmasak az alacsony és magas növényi kultúrák esőztető öntözésére a jó minőségû, egyenletes, szabályozható vízborításra. A csévélhető tömlős öntözőberendezések népszerûségét azzal lehet magyarázni, hogy azokat bárhol lehet alkalmazni, ahol öntözni lehet, áttelepítésük könnyen, gyorsan megvalósítható, üzemeltetésük egyszerû, az üzembe helyezés és a szükséges gépbeállítások után – az üzemeltetés során – csak felügyeletet igényelnek, csoportos üzemeltetés esetén egy kezelő több berendezés felügyeletét is elláthatja, és nem utolsósorban beruházási igényük – más lineár berendezésekhez képest – jelentősen kisebb.
A csévélhető tömlős megoldású berendezések, a leggyakoribb járva üzemelő öntözőgépek. Vízadagoló elemeik egy-, vagy kettő nagy hatósugarú – szektorosan mûködő – szórófej, esetleg több vízszétosztó elemmel rendelkező – 20-60 m munkaszélességû – öntözőkonzol. A vízellátásuk csévélhető (30-140 mm átmérőjû) félmerev, kemény polietilén (KPE) tömlővel, vagy mûszálszövettel erősített – lapuló – gumitömlővel biztosítható. Az utóbbi időben a KPE-tömlők részaránya növekedett meg jelentősen, illetve az öntözőberendezések többségén a kemény polietilén tömlőket alkalmazzák. A berendezések főbb részei: az alváz a futómûvel, a felépítmény a csévélhető tömlődobbal, a dobmeghajtó berendezés és a vízszétosztó rendszer. Az öntözőgépet traktorral telepítik ki az öntözendő területre, ott kitámasztó lábaival rögzítik, majd ugyanaz az erőgép – a szórófejállvánnyal vagy öntözőkonzollal együtt – kifekteti (lecsévéli) a KPE-tömlőt. A csévélhető tömlős öntözőberendezések kiszolgálásához mobil szivattyús gépegységeket, traktor TLT meghajtású vagy villanymotoros szivattyúkat használnak. A vízkiemelés helyétől gyorskapcsolóval ellátott – általában alumíniumból vagy horganyzott acélból készült – 3-6 m hosszúságú öntözőcsövekkel szállítják a vizet az öntözőgéphez. Az öntözővíz bevezetése a kétponton csapágyazott öntöződob tengelyében történik meg. Öntözés közben a tömlődob forgatását és ezáltal a kifektetett tömlő felcsévélését leggyakrabban az öntözővíz energiáját hasznosító turbina vagy kilincsmûves munkahenger végzi el. A szórófejállvány (öntözőkonzol) öntözési – behúzási – sebessége szabályozható, és ezzel a kijuttatható vízborítás nagysága változtatható. A szomszédos sávok határvonalán egy bizonyos sáv átfedéssel kap vízborítást – így csak az öntözés hasznos szélességét lehet figyelembe venni –, ezért a nagy hatósugarú szórófejes berendezéseknél a névleges munkaszélesség általában a szórási sugár kétszeresének 85 %-a. Gyakorlatilag ugyanilyen hasznos szélességi mérettel kell a berendezést a következő fogáshoz áttelepíteni.
A lineár és center pivot öntözőberendezések, mint járva üzemelő, illetve körben járó (körforgó) rendszerek a korszerû nagyüzemi öntözés vezérgépei is esőszerû (némely esetben barázdás felületi) öntözést végeznek. A center pivot rendszer kötöttpályás berendezés, mint rögzített középpont körül körbejárva végzi az öntözést. A lineár öntözőberendezések állandó helyre telepítve, csőre merőleges irányban juttatják ki az öntözővizet. Hajtásuk (mozgatásuk) központi áramfejlesztőről táplált villamos motorokkal történik.
A különböző berendezések rendeltetésszerû alkalmazására az adott tábláknak megfelelően, öntözésre berendezett területeken kerülhet sor. A berendezések telepítéséhez sík, felszíni akadályoktól mentes táblák szükségesek. Az öntözőrendszerek nagy választéka, több hosszúsági és csőátmérőbeli változatot kínál, igazodva azok telepítési lehetőségeihez. A berendezések hidránsokról, illetve csatornából végzik az öntözővíz kiemelését. Az öntözőberendezések járótagokkal alátámasztott csővezetékekből állnak, végükön konzolokkal kiegészítve. A támaszközökön belüli csőszakaszok önálló szerkezeti egységnek tekinthetők. A központban merev csatlakozással hídszerûen kialakított támaszközhöz – a további – flexibilis csatlakozású támaszközök igazodnak. A gépegységek központi járótagján található meg a hajtó dízelmotor, a szivattyú, a tápfeszültséget szolgáltató áramfejlesztő és az automatikus rendszer központi vezérlőelemei. A korszerû, fejlett mûszaki színvonalat képviselő öntözőberendezések az öntözéses minőségi növénytermesztésben eredményesen alkalmazhatók, a gazdálkodás termelékenységét és biztonságát fokozzák.
Mikroöntöző berendezések
Mikroöntözési rendszernek egy adott terület öntözését végző, többnyire állandó telepítésû, szabadföldi, vagy zárttéri (növényházi) növények öntözésére létesített berendezés-együttest nevezzük. A mikroöntözés kis vízmennyiségek – kis térfogatárammal történő – koncentrált adagolása a talaj felszínére vagy a gyökérzónába, cseppekkel, kis vízsugarakkal vagy – légnedvesítés céljából – finom permettel a levegőbe. Ennek megfelelően a csepegtető, felszín alatti, miniesőztető és felületi mikroöntözési módok, illetve azok különböző megoldásai alakultak ki. Az egyes berendezések általános szerkezeti felépítése megegyezik, a lényeges különbségek a vízadagoló elemek sokféleségében mutatkoznak meg. A legelterjedtebb vízadagoló elemek: a csepegtetőtestek, csepegtetőgombák és mikroszórófejek.
A mikroöntözés legfontosabb előnyei a kis- és közepes hatósugarú szórófejes öntözéssel szemben: a víz- és energiatakarékosság, a legpontosabb vízszétosztás, az öntözéssel egyidőben tápoldatozás – tápanyag-kijuttatás, a legkisebb érzékenység a szél, a talaj, valamint a terep zavaró hatásaival szemben, és nem utolsósorban a maximális automatizálhatóság.
Dr. Fûzy József
FVMMI GM Kht. – Gödöllő
Címlapkép: Getty Images
