1. táblázat
A makro- és mikroelemekre történő közismert felosztás mellett gyakran megfeledkeznek arról, hogy az elemek többnyire vegyületeket alkotva hasznosulnak a különböző növényi szervezetekben. Így az alábbiakban meg kell adni néhány elem közismert vegyületeiben érvényesülő arányát:
- foszfor: P x 2,29 = P2O5
- kálium: K x 1,20 = K2O
- magnézium: Mg x 1,66 = MgO
- kén: S x 2,50 = SO3
Elsőként a makroelemek ismertetésére kerül sor. A fontosabb mikroelemek bemutatását külön fejezetben érdemes tárgyalni a jelenségek összetett mivolta által. Az alábbiakban leírásra kerülő makroelemek esetében csak a legfontosabb tényezőkre térhettünk ki, mivel további, részletes ismeretekre csupán egyes szakirodalmak tanulmányozása adhat lehetőséget.
Makroelemek
Nitrogén
A nitrogén legfontosabb szerepe a vegetatív aktivitás szabályozásában, valamint a növény produktivitásában van. A fás növények esetében mondhatjuk el, hogy a termőképességet, azaz a produktivitást növeli, míg lágyszárú növények esetében inkább a vegetatív erély fokozásában játszik szerepet. Erre a kettősségre mindig gondolni kell, hiszen a lágyszárú növények esetében túlzott nitrogén adagolással produktivitás-csökkenést és szöveti lazulást idézhetünk elő.
Hiányában, amely leginkább homokos, savanyú és szerves anyagokban szegény talajokon fordul elő, a következő problémák jelentkezhetnek:
- gyenge vegetatív fejlődés,
- kis levelek klorotikus tünetekkel,
- rendellenes terméskötődés, terméskezdemény-hullás,
- kevesebb és kisebb méretû termés kialakulása.
A többnyire megfelelő nitrogén-szint középkötött vályogtalajok esetében 1,0-1,6 ezrelék. A közismert nitrogén, foszfor, kálium mûtrágyákat az alábbi táblázat szemlélteti (2. táblázat).
2. táblázat
Foszfor
Foszforhiány ritkábban lép fel, leginkább olyan savanyú talajokon találkozunk vele, ahol az időjárás esős. Ebben az esetben az alábbi hiánytünetek észlelhetők:
- a leveleken bronz-szerû bevonat képződése,
- vegetatív növekedési zavar, továbbá zavar a rügydifferenciálódásban és a terméskötődés során,
- késői érés, gyengébb tárolhatóság.
Inkább mediterrán országok gyümölcsöseiben jelentkező probléma (Olaszország), nálunk ritkán foszfor-hiányosak a talajok. Természetesen gondosan elvégzett laboratóriumi vizsgálatokra van szükség abból a célból, hogy meghatározzuk a termesztendő kultúra igényét. Különösen javasolt a savanyú talajokon a táblázatban említett Scorie Thomas granulátum (amennyiben beszerezhető), amely Európa-szerte közismert és jól bevált. Közepes asszimilálható foszfor-mennyiség 9-17 ppm a középkötött vályogtalajok esetében.
Kálium
Az agyagos és a vulkanikus eredetû talajok kálium-ellátottsága általában megfelelő. Mint közismert, az agyagásványok jelenléte nagy szereppel bír. Hosszú időn át fenntartott ültetvények esetén a kálium visszapótlásáról gondoskodni kell (gyümölcs- és szőlőültetvények egyaránt). Fontos kiemelni a kálium-magnézium antagonizmust, amely a szőlő esetében az apikális levelek főerén tapasztalható beszáradáshoz vezethet. Gyakoribbak ezzel szemben a kálium hiányában előforduló fiziológiai betegségek:
- a levelek sötétkékes opálossá válnak, először klorotikusak, majd nekrotikusak apikális, illetve marginális vagy internervális irányultsággal,
- gyengül a fotoszintézis,
- kisebb termések rosszabb minőséggel,
- a növény egésze érzékennyé válik a lehûlésekre és a szárazságra.
Végezetül szükséges megjegyezni, hogy a talajok elsavanyodásához hozzásegíthet a gyakori kálium-klorid mûtrágyák használata. Ajánlatos tehát ilyen veszély esetén kálium-szulfát alapanyagú mûtrágyák használata (2. táblázat). Elmondható, hogy középkötött vályogtalaj esetében a megfelelő asszimilálható kálium-szint 100-150 ppm.
Kalcium
A kalcium jelen van minden magyarországi termőtalajban, a gyökérszintben Ca++ formában, felvehető állapotban áll rendelkezésre. Ki kell térni az NH4+, K+ és Mg++ antagonizmusra. A kalciumban gazdag talajok esetében nehézkessé válhat a bór és a vas felvétele is. A talajokban megengedett kalcium-szint növénykultúránként változó (1-2 %). A 3-4 % feletti kalcium-koncentráció esetén egyes növények termesztése nem ajánlott (például birs, illetve birs-alanyú ültetvények). Hiánya esetén az alábbi tüneteket észleljük:
- a levelek megsárgulnak, fonnyadnak: a jelenség főleg a fiatal leveleken észlelhető,
- az almatermésûek esetén a gyümölcsök könnyen ragyássá, illetve ripacsossá válnak, az őszibarackon sugárirányú parásodás észlelhető,
- a szőlő esetében nagyon jellemző a levelek főerén tapasztalható száradás.
A kalcium a növényekben nehezen mozgó elemnek számít. Az idős szövetekben akkumulálódik, és előfordulhat, hogy ezen oknál fogva a fiatal levelekben, illetve a gyümölcsökben kálium-hiányt észlelünk. A kalciumban szegény talajokat trágyázni kell. Erre alkalmasak a különböző mészkőporok, amelyek hazánkban közismertek.
Magnézium
Minden eddigiekkel ellentétben a magnézium olyan elem, amely trágyázás során ritkán javasolt, még akkor is, ha a gyümölcstermő növényekben (szőlőben is) kisebb mennyiségben asszimilálódik, mint a foszfor. Hiányában, amely homokos talajok esetén jelentkezik leginkább, a következő tünetek észlelhetők:
- a levelek a szélükön sárgulnak, majd nekrotikussá válnak, amely hulláshoz vezethet,
- fontos az is, hogy a tünetek először az alsóbb leveleken jelentkeznek, valamint az alsóbb elágazásokon és leginkább a nyár végére válnak egyértelmûvé,
- a növény ellenálló képessége az erősebb lehûlésekkel szemben csökken,
- igazából az alma, a körte, az őszibarack és a szőlő reagál érzékenyen a magnézium-hiányra.
A gyökérzónában Mg++ formájában van jelen, és ki kell emelni az NH4+ és K+ antagonizmust. A magnézium pótlása leginkább olyan mûtrágyákkal történik, amelyek komplexek és így limitált mennyiségû magnéziumot tartalmaznak.
Kén
A kén olyan elem, amely általában ritkán mutat hiánytüneteket, tehát ritkán kerül jelentős hiányba a növényi szervezetekben. Hiánytünetei többnyire nem karakterisztikusak. A kén visszapótlásának módja többféle lehet:
- tulajdonképpen visszapótlásról beszélhetünk a lisztharmattal szembeni permetezések esetében, amikor meglehetősen nagy mennyiségû kenet juttatunk a fákra, illetve az asszimiláló felületre (különösen szőlőültetvényekben),
- nitrogén, foszfor és kálium mûtrágyák szintén tartalmazhatnak kenet, mint másodlagos elemet (2. táblázat),
- utolsóként, sajnálatos módon a levegő szennyezettsége által, a nagy ipartelepek közelében, jelentős mennyiségû SO2 jelenlétéről kell beszámolni, amely az adódó esőkkel a termőföldekbe mosódik (úgynevezett savas esők).
Hiányában a növény fejlődése lassul, a levelek törékennyé válnak, színük világosodik, a gyümölcsök érése elhúzódik.
Összefoglalás
A hiánybetegségek elkerülésére kiváló lehetőséget biztosít az egyes lombtrágyák használata. Több új termékkel találkozhatunk, így például a Kemira Agro Hungary (Hódmezővásárhely) és a Damisol (Szigetszentmiklós) termékeivel, stb. Az egyes gyártók ajánlataival könnyen megismerkedhetünk az internet használata által is. Természetesen nagy jelentőséggel bír, miként a fentiekben említésre került, a mikroelemek arányának kellő szakértelemmel történő biztosítása. Egyes mikroelemek hiányában szintén jellegzetes tüneteket, fiziológiai problémák jelentkeznek az ültetvényekben. Külön kell részletezni a vas, bór, mangán, molibdén, réz és cink hatását az egyes gyümölcs- és szőlőültetvények szakszerû fenntartása során. A téma részletezése azonban olyan terjedelemmel bír, hogy külön fejezetben, a későbbiek során kerülhet ismertetésre. Azt azonban már most érdemes megemlíteni, hogy megfelelő hatásra csak a növényanalízis többszöri elvégzése vezethet. Mind a kezelések előtt, mind pedig az egyes kezelések után szükségessé válhat a pontos laboratóriumi analízis, az előírásoknak megfelelő, rendszeres ellenőrzés.
Dr. Iváncsics József
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Kertészeti Tanszék
Címlapkép: Getty Images
