A 23-24 hónapos kori első ellésnek a gyors fejlődés, korai ivarérés és fogamzás az alapvető feltétele. Az újrafogamzás eléréséhez ugyanakkor az ellés utáni takarmányellátásra is fokozott figyelmet kell fordítani.
Mindezek mellett azonban hangsúlyozni szükséges, hogy a felnevelés során, illetve annak egyes fázisaiban a túl intenzív takarmányozás hátrányos következményekkel jár (elhízás, kisebb tehénkori tejtermelés, szaporodásbiológiai és ellési problémák, rossz szervezeti szilárdság, stb.). Mérsékelt intenzitású takarmányozásra kell törekednünk, de ki kell használnunk az üszők növekedési erélyét.
Annak ellenére, hogy az üszőket a választás után úgy takarmányozhatjuk szakszerûen, hogy a célzott gyarapodást biztosító adagokat állítunk össze számukra, előnyös, ha az adagban szerepel olyan takarmány is melyet lényegében ad libitum etethetünk. Ilyen lehet pl. a legelőfû, a réti széna, a különböző szalmafélék stb. E módszerrel elérhetjük, hogy az előgyomrok nagyok, jól fejlettek legyenek.
Választás előtt
A borjak gyarapodása ebben a szakaszban elsősorban a tehenek tejtermelésétől függ, amit számos tényező befolyásol. A nagyobb tejtermelés nyilvánvalóan előnyösebb, melyet a szoptató tehenek helyes takarmányozásával is elősegíthetünk. A tehenek által fogyasztott takarmányféleségek a borjak számára is hozzáférhetők, azonban részben a borjak korábbi szilárd takarmányra szoktatása, részben a nagyobb választási súlyok elérése érdekében, érdemes az úgynevezett borjú óvodában abrakot és jó minőségû szénát elhelyezni. A borjak póttakarmányozásával a választási súly 15-35 kg-mal növelhető.
Választás után
A szorosan vett üszőnevelés a húshasznú marhatartásban a választás után veszi kezdetét. A tél végén, kora tavasszal született borjak esetében a téli takarmányozási, tartási körülmények egyaránt döntő jelentőségûek. Ebben a periódusban van lehetőségünk arra, hogy a későbbi születés, az anyák kisebb tejtermelése, vagy egyéb okokból kisebb súllyal választott üszőket, vagy azok egy részét felzárkóztassuk, növekedésbeli lemaradásukat kompenzáljuk.
Amennyiben a kétéves kori első elletésre törekszünk, úgy a választott üszőállomány téli tartására, takarmányozására fokozott gondot kell fordítanunk. Az elhelyezésükre legjobbak az egy oldalról nyitott, kifutóval ellátott színszerû épületek, ahol a kifutó mentén elhelyezett vályú hossza olyan, hogy egyszerre minden állat hozzáfér a takarmányhoz.
A választott üszők takarmányozása viszonylag intenzív. Azok az üszők amelyeket 180-220 kg-os élőtömeggel választottak, napi 570 g gyarapodással a fedeztetési idény elejére elérhetik a 300-340 kg élőtömeget és tenyésztésbe vehetők. Az előbbi élőtömegre vonatkozó kisebb értékek a közepes rámájú, a nagyobbak a nagy rámájú típusokra, fajtákra vonatkoznak. Szerencsés, ha a termékenyítés, illetve fedeztetés kezdetekor az üszők egyszer már ivarzottak, így elérhetnek akár 80 % vemhesülést a szaporítási idény első 21 napjában.
Az üszők fejlődését és kondícióját folyamatosan kísérjük figyelemmel és a jó minőségû kukoricaszilázs, valamint az abrak felhasználás mértékét ettől is tegyük függővé. A réti szénát ajánlatos ad libitum etetni. A fiatalabb és kisebb üszők rendszerint kevesebb szénát fogyasztanak, az éves kor felé közeledve a széna mennyiségét növeljük.
Az alábbiakban bemutatunk néhány takarmányadag kombinációt a választott üszők téli takarmányozására, l. 1. táblázat. A húshasznú marhatartásban, ha korai tenyésztésbevételre törekszünk, takarmányozási szempontból a legnagyobb figyelmet a választott üszők takarmányozásának kell szentelni. Fontosabb takarmányaik, szükség szerint vizsgálattal meghatározott táplálóértéke alapján, a megcélzott gyarapodásra állítsuk össze az adagot. Kísérjük figyelemmel az állomány kondícióját, gyarapodását, és az adagösszeállítást ezek ismerete alapján havonta-kéthavonta ismételjük meg. A téli időszakban vegyük figyelembe, hogy a tartási körülményektől függően a létfenntartó szükséglet 10-20 %-kal több lehet. Az etetett abrakkeverék lehetőség szerint gabonadarából és extrahált napraforgóból álljon, és tartalmazzon megfelelő mennyiségben komplett növendékmarha premixet. Az extrahált napraforgó szükséges aránya az etetett egyéb takarmányok fehérjetartalmától függ.
| 1. táblázat | |||||
| Ajánlott takarmányadagok, illetve takarmányadag- kombinációk 7-15 hónapos üszők számára |
|||||
| Takarmányadagok | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 |
| Kukoricaszilázs, kg | 8 | 10-14 | – | 6 | – |
| Fûszenázs, kg | – | – | 8-12* | – | – |
| Réti széna, kg | 3-4* | 2-3* | 3* | – | 1-2* |
| Legelőfû, kg | – | – | – | 20* | 20* |
| Abrak, kg | 2 | 1 | 2 | 1 | 1,5 |
| *= ad libitum etetés javasolható | |||||
A húsmarhatartás sajátosságaiból adódik, hogy ősszel különböző korú és élőtömegû üszőket választunk. A célunk az, hogy közülük május-júniusra minél több érje el a tenyészérettséget. Az ősszel nagyobb élőtömeggel (180-200 kg) választott üszők esetében a tavaszi tenyésztésbe vétel nem jelent nehézséget, de az átlagosnál kisebb üszők gyakran nem érik el a megfelelő fejlettséget a tenyésztési szezonra.
Külföldi és hazai tapasztalatok is vannak viszont arra nézve, ha a kisebb, fejletlenebb üszőket a választás után külön tartjuk és takarmányozzuk, úgy jelentős részük felzárkóztatható és tenyésztésbe vehető. Így ugyanis fejlődésük, növekedésük a téli időszakban gyorsabb lehet. Jellemző, hogy külön tartás esetén, viszonylag kis változtatással, a gyarapodásra fordítható energia mennyiség növelésével a takarmányozásban, elérhető a gyorsabb fejlődés. Az erre vonatkozó kísérlet eredményeit a 2. táblázatban foglaltuk össze. A kísérlet két egymást követő évben folyt 72-72 üszővel, melyek magyartarka x hereford tehénállomány hereford bikától származó utódai voltak.
| 2. táblázat | ||
| Eltérő élősúllyal választott, külön tartott üszők növekedése differenciált takarmányozás esetén (Várhegyi és mtsai, 1987.) | ||
| Létszám | 72 | 72 |
| Élősúly választáskor, kg | 187 | 156 |
| Kor | 7-8 hó | |
| Átlagos takarmányfogyasztás a választástól a tenyésztésbe vétel kezdetéig |
||
| Kukoricaszilázs, kg | 12,6 | 11,5 |
| Réti széna, kg | 1 | 0,5 |
| Abrak, kg | 1 | 2 |
| A takarmányadagból a létfenntartó szükséglet levonása után gyarapodásra fordítható NEg, MJ |
11,7 |
14,5 |
| Súlygyarapodás, g/nap | 717 | 812 |
| Élősúly a fedeztetés elején, kg | 307 | 292 |
| Vemhesülési % | 97 | 92 |
A vizsgálatok eredményei alátámasztják, hogy amennyiben cél a növekedésben, fejlődésben lemaradt üszők felzárkóztatása a választás után, úgy érdemes a kisebb üszőket külön tartani és kissé bőségesebben takarmányozni. Így jelentős részük időben tenyésztésbe vehető lesz.
Vemhes üszők takarmányozása
Az üszők a vemhesség alatt további 120-150 kg-ot gyarapodnak a fajtától, illetve kifejlett kori testtömegtől függően, aminek érdekében napi 420-530 g gyarapodást kell elérniük. Ezt a súlygyarapodást ebben a korban jó minőségû tömeg- és szálastakarmányok etetésével, abrak nélkül is elérhetik.
A tavasszal szezonálisan ellő állományokban az ellés körüli vemhes üszők többnyire még nem tartózkodnak a legelőn. Jó ha ebben az időszakban is a tehenektől külön tartjuk, és a kondíciót figyelemmel kísérve takarmányozzuk őket. Az ellés előtti két hónapban az intenzív takarmányozástól, abrakolástól óvakodni kell a nehéz ellések elkerülése érdekében. Arra azonban ügyelni kell, hogy jó kondíciójukat megőrizzék, mivel így az újra vemhesülésük kedvezőbb lesz. A jól fejlett, egészséges vemhes üszők 420-490 kg-os ellés előtti élősúly mellett könnyen ellenek és jó újravemhesülési eredményeket érhetnek el. Az ajánlható takarmánykombinációkat a 3. táblázat szemlélteti.
| 3. táblázat | |||||
| Ajánlható takarmánykombinációk vemhes üszők számára | |||||
| A legeltetési idényben | Ősszel, télen | ||||
| Legelőfû |
Szudánifû |
Kukorica- növény |
Kukorica- szilázs |
Fûszenázs |
Fûszenázs |
| Zabszalma | Réti széna | Borsószalma | Réti széna | Réti széna | Répaszelet |
| V. réti széna |
Réti széna |
||||
Takarmányozás az első borjazástól az újravemhesülésig
Az ellés után különös gondot kell fordítani az elsőborjas tehenek takarmányozására, ezért indokolt továbbra is a kifejlett tehenektől való külön tartásuk. Létfenntartáson és tejtermelésen felül további növekedésre, fejlődésre is igényelnek táplálóanyagot. Az újravemhesülést számos tényező, (a fajta, az időjárás, az első ellés lefolyása, stb.) befolyásolja, a tapasztalatok szerint mégis a takarmányozás legfontosabb tényező. Az újravemhesüléshez az elsőborjas teheneknek jó kondícióban kell lenniük, ez akkor érhető el, ha az ellés után minél előbb újra gyarapodni kezdenek, 200 g körüli napi gyarapodás kívánatos ebben az időszakban, amit ha szükséges, akár abrakolással is biztosítani kell. Ha ugyanis az ellés után huzamosan veszítenek a testtömegükből, testtartalékaikat kénytelenek mobilizálni a tejtermelés érdekében, úgy az involúció elhúzódik és a fogamzási eredmények gyengék lesznek.
Megjegyzések a tenyészüszők legelőn tartásához
A legelőn tartott állatok táplálóanyag-felvételét két fő tényező szabályozza, nevezetesen a rendelkezésre álló gyeptermés mennyisége és minősége. A legfőbb limitáló faktor a mennyiség, mivel a felvett takarmány minőségére a szelektív legelés pozitív befolyást gyakorol. A legeltetés módszereivel itt nem foglalkozunk részletesen, de azt meg kívánjuk jegyezni, hogy húsmarháknál, növendéküszőknél a stabil kerítéssel határolt, szakaszos rendszerek váltak be leginkább.
Sokan úgy vélik, hogy a legelő, a legeltetés kedvező feltételeket nyújt az üszőállomány növekedéséhez, fejlődéséhez. Ezt úgy is értelmezik, hogy ha az állomány jóllakhat, tehát a legelőn elegendő hozam áll rendelkezésre, akkor további teendők nem lehetnek.
Ezzel szemben viszont az üszőállomány sikeres legelőn tartásához ismerni kell és állandóan figyelemmel kísérni a gyep minőségét ugyanúgy, mint a legelő állomány viselkedését a legelőn. Az előzőek alapján hazai legelőink minőségének ismeretében a legelőn tartott üszőket pót- és kiegészítő takarmányozásban kell részesítenünk. Ehhez olyan etetőhelyek kialakítása szükséges, ahol az állatok a takarmányhoz jól hozzáférhetnek. Az etetők, vályúk lehetnek mobilak és így a takarmányozás mindig a legelt szakaszon történhet, de kialakíthatók a nyári szállások mellett is. A legelőn tartott üszők póttakarmányozására minden esetben szükség van, ha nem áll megfelelő minőségû vagy mennyiségû fû rendelkezésre. Szintén póttakarmányozni kell, ha a legeltetéshez még nem szokott, először legelő állatokat hajtunk a legelőre. Ha ezt elmulasztjuk, úgy jelentős termelés kieséssel, sok esetben súlycsökkenéssel kell számolnunk, ahogy ezt a 4. táblázat adatai mutatják.
| 4. táblázat | ||
| A legeléshez szoktatott és először legelő üszők
gyarapodási eredményei a legelőre hajtás utáni időszakban |
||
| Legeléshez | Először | |
| szokott | legelő | |
| Élőtömeg kihajtáskor | 291 | 344 |
| 14 nap múlva | 286 | 333 |
| súlyváltozás, g/nap | -357 | -786 |
| 55 nap múlva | 305 | 342 |
| súlyváltozás, g/nap | +463 | +219 |
| Súlyváltozás a teljes időszakban, g/nap | +254 g | -36 g |
A táblázat adataiból látható, hogy a tavaszi zsenge legelőfüvön póttakarmányozás nélkül, még a legeléshez szokott állomány is veszített testtömegéből az első két héten. Az üszők legeltetésével kapcsolatos hazai tapasztalataink azt sugallják, hogy egyes időszakokban nálunk is gyakran előfordul, hogy az állatok testtömege csökken vagy stagnál. Ezt támasztja alá a gyakran észlelt 10 kg körüli havi átlagos gyarapodás a legeltetési idényben. Ennek elkerülése érdekében, tavasszal és ősszel, ha a gyeptermés túl sok vizet tartalmaz, a száraz szálasokkal való póttakarmányozás elengedhetetlen. Szintén póttakarmányozásra van szükség minden olyan esetben, amikor nem áll elegendő mennyiségû legelőfû az állatok rendelkezésére.
Címlapkép: Getty Images
