Kiemelkedő eredményt – nagy termést és jó minőséget – igazán csak a támrendszeres uborka termesztésével érhetünk el. A támrendszert úgy alakítsuk ki, hogy a sorok 1,2-1,4 méterre legyenek egymástól, soron belül a karók távolsága kb. 3-4 méter legyen, ennél nagyobb távolság esetén fokozott mértékû szélkárral kell számolni. Jobb három huzalt kifeszíteni, a legfelső kb. 2 méter magasan legyen, ehhez rögzítsük a netlonhálót, amire a növényeket felvezetjük, az alsó kb. 20 cm-re a talajfelszíntől, a középsőt kb. 1-1,2 méteres magasságban helyezzük el. Ültethetünk szimpla és ikersorba is – a szimplát könnyebb kezelni, az ikersor esetében a kedvezőbb mikroklíma miatt a növények jobban érzik magukat –, mindenesetre a tőtávolságot úgy határozzuk meg, hogy négyzetméterenként kb. 3-3,5 növény legyen.
Szerves trágyát, ha ősszel nem juttattunk ki, szükséges az ültetést megelőző hetekben kiadni (jobb az őszi kijuttatás), ennek mennyisége a talaj szerkezetétől függően 10 –25 kg/m² lehet.
Meglehetősen bőséges a fajtaválaszték, a hazai fajták mellett kiváló termőképességû külföldi fajták is beszerezhetők:
Túlnyomóan nővirágú fajták: Express; Othello; Perez; Pannónia; Mohikán; Barbara; Astora; Minerva; Orient; Santana.
Partenokarp fajták: Accordia; Amber; Claudia; Harmonie; Profi; Pazano; Ringo; Nati; Duet.
A korábbi érés és a nagyobb termésátlag miatt előnyösebb a tápkockás (tálcás) palánták ültetése, amit csak a talaj menti fagyok elmúltával, azaz május közepe után szabad elvégezni.
A támrendszeres uborka meglehetősen sok kézimunkát és szakértelmet igényel. Ha rendszeresen öntözünk és permetezünk, a hajtásokat folyamatosan a netlonhálóra igazítjuk, a beteg, száraz leveleket eltávolítjuk, és gyommentesen tartjuk az állományt, ill. a szedések alkalmával nem tapossuk össze a hajtásokat, akkor még szeptemberben is terem a növény.
Az uborka gazdaságos termesztéséhez a legcsapadékosabb esztendőben sem elég az eső formájában lehulló csapadék, az öntözésről valamilyen formában gondoskodni kell, ugyanis a napi vízfelhasználása a júniusi-júliusi időszakban meghaladja az 5-6 l/m²/nap mennyiséget. Döntő, hogy a talaj nedvessége kiegyenlített legyen. Ezt csak gyakori, kis adagú öntözéssel lehet elérni (csepegtető öntözés). Minél lazább a talaj, minél szegényebb szerves anyagokban, annál gyakrabban kell öntözni.
Az uborka a párás környezetet szereti, ezért a száraz, meleg nyári napokon célszerû a páratartalom növelése érdekében, rövid időre szórófejeket is üzemeltetni vagy gumitömlővel időnként az utakat benedvesíteni. Ugyan az uborka kedveli a párás környezetet, de a túlzott párásítással a gombabetegségek terjedését is elősegítjük. Ezért párásításkor, arra mindenképpen ügyeljünk, hogy a növényekre minél kevesebb víz kerüljön.
Ideális fejtrágyának a vízben tökéletesen oldódó, nitrogént, foszfort és káliumot 2-3 : 1 : 3 arányban tartalmazó, komplex mûtrágya mondható. Ezt az arányt célszerû a tenyészidő vége felé módosítani, a nitrogén kismértékben növelhető a kálium rovására. Mennyiség tekintetében általában elfogadható, hogy 7–10 naponként 1-1,5 dkg/m² azaz hetenként kb.1 dkg/m² komplex mûtrágya fedezi az uborka igényét.
A szedés gyakoriságát a kívánt termésméret határozza meg. A nagyobb 6/9-es vagy a 9/12-es uborkát heti két-három alkalommal szedjük, de az egyre keresettebb apróbb méreteket (2/5 cm) meleg időjárás esetén egy-két naponta kell szedni. Nagyon fontos, hogy a leszedett termések a szedést követően azonnal kerüljenek hûvös, árnyékos helyre, minél kisebb az uborka, annál fontosabb, hogy a szedést ill. az osztályozást követően azonnal lehûtsük.
A tojásgyümölcsöt is csak palántáról szabad ültetni, ugyanis nagy melegigénye és hosszú tenyészideje miatt a helyrevetett növény szeptemberig nem fog beérni. A kifejlett palántákat május 15-20 között ültessük kb. 60-70×30-35 cm-es tenyészterületre. Az uborkához hasonlóan sok vizet igényel, ezért kezdettől fogva rendszeresen, legalább hetente öntözzük.

Dr. Terbe István