Április végétől helyrevetéssel (május közepétől egészen július elejéig palántázással is) szaporíthatók. Kisüzemben elterjedt az ún. fészkes vetéses tőelrendezés, amikor 1x1 méteres tenyészterületre egymástól ún. fészkeket alakítanak ki, és ezekbe a fészkekbe több (3-4 szem) magot helyeznek el. Az érett szerves trágyát (mert azt igénylik) gazdaságossági okokból a magvakhoz hasonlóan nem terítjük, csak a fészkek alá szorjuk (2-3 kg/fészek).
Kifejezetten melegigényes növény, fejlődésük csak 20-25 0C-on kielégítő. A hidegre nagyon érzékenyek, 0 0C-on elfagynak. Csírázásuk is csak meleg talajban indul meg, ezért sem érdemes vetésükkel nagyon sietni. Fényigényük közepes, az árnyékot - félárnyékot elviselik, ezért jól ki lehet velük használni a gyümölcsfák alját és a szőlősorokat. Annak ellenére, hogy a vízigényük jelentős, mégsem kell sokat öntözni őket, mert helyrevetés alkalmával az erős, mélyre nyúló gyökérzetük a talaj vízkészletét jól hasznosítja. Ennek ellenére a szárazabb években vízpótlásra szorulnak.
Tenyészidejük rövid, ezért korai káposztafélék, gyökérzöldségfélék, korai burgonya, tavaszi saláta, hónapos retek, zöldhagyma vagy zöldborsó után másodnövényként, ill. előnövényként másodvetésû zöldbab, őszi saláta, őszi és téli retek, áttelelő hagyma előtt is megtermeszthetők.

Kert termesztésre javasolt fajták:
Spárgatök: Indátlan fehér, Vecsési, indás, Alba, Olivia, Daki 802
Patisszon: Óvári fehér
Cukkíni: Vitamin
Szedésük legkésőbb akkor esedékes, ha még a körmünkkel a héjukba könnyen lyukat tudunk vágni, ilyenkor már csak főzeéknek készíthetők el. A cukkínit szokás egészen fiatal korban szedni, amikor még a virág a termésen van. Ilyenkor olajban sütik vagy panírozzák.
Az elmúlt években nemcsak a hajtatott növények termesztésében volt tapasztalható jelentős mértékû technológiai fejlesztés, néhány szabadföldi zöldségféle esetében is - mindenek előtt az étkezési paradicsomnál - sikerült a termesztési módszerek korszerûsítésével, a támrendszeres termesztési mód bevezetésével növelni a termésátlagokat és javítani a minőséget. A támrendszeres termesztés előnyei az alábbiakban foglalhatók össze:
- Nagyobb termésátlag érhető el,
- jobb minőségben, tisztábban szedhetők a bogyók,
- könnyebben végezhetők az ápolási munkák,
- gyorsabb az érés,
- korszerû öntözési és tápoldatozási módszerek alkalmazhatók,
- gyorsabb a szedés,
- könnyebb a növényvédelem.
A növénytartó kordonokat kb. 1,5 méterre alakítsuk ki egymástól, a felső dróthuzal 2-2,2 méter magasan legyen. Hogy a szél ne tudjon a növényekben kárt tenni, legalább 4-5 méterenként erős oszlopokhoz rögzítsük a huzaokat.
Úgy tûnik, hogy a 3-3,5 növény/m2 az a tőszám, amely termésmennyiség szempontjából a legkedvezőbb, ugyanakkor még jól kezelhető. Az ikersoros elrendezés: 1,2 + 0,3 cm-es sortávolság és 0,3 - 0,4 cm-es tőtávolság a jelenleg termesztett fajták esetében megfelelőnek bizonyult.
Jelentősen megnövekedett a „talpára állított” növény vízigénye. (Napos időben akár a 2-3 liter/nap/m2/tő mennyiséget is elérhet.) A vízutánpótlás hagyományosnak számító módszerekkel nem biztosítható, helyette csepegtető öntözést kell alkalmazni, ami lényegesen gazdaságosabb vízfelhasználással mûködik, lehetőséget nyújt a legkorszerûbb tápanyag kijuttatási módszernek a tápoldatozásnak a megvalósításához, ill. használatával számos gombás és baktériumos betegség fellépésének a veszélye minimálisra csökkenthető.
A nagyobb terméseredményekhez és a jobb minőséghez jelentős mértékben hozzájárultak az új korszerû fajták, amelyeket kifejezetten erre a termesztésimódra nemesítettek ki: Monika F1; Kristina F1; Delfine F1; Marilyn F1; Platus F1; Thomas F1.
A palánták kiültetése május 5-15 között lehetséges, amikorra a talajmenti fagyok veszélye már elmúlt. Érdemes fejlett, nagy tápkockában előnevelt paradicsomot palántázni.