A választott malac/koca/év = élve született malacok száma (= fialási átlag x kocaforgó)
-választásig (fertőző ill. nem fertőző okokból) elhullott malacok száma.
Az alábbiakban a választott malacszám növelésének lehetőségeit érintem. Élve született malacok számát a „élve születhetett volna” körre tágítva, az elhullási okokat pedig a nem fertőző okokra szûkítve.

Választás előtti malacelhullás ideje szerinti megoszlás: (dr.Biksi nyomán)

• fialás előtt: 14 %
  
• fialás alatt: 16 % halva ellés
  
• fialás napján: 16 %
  
• 1. nap 15 % 60 %
  
• 2. nap 13 %
  
• 3.-6.nap 12 %
  
• 7.-35-nap 14 %
  

Természetesen az átlagadatok telepenként jelentős szóródást mutathatnak, az első lépés az adott állomány elhullási okainak és az elhullások időpontjának feltárása.
A különböző időpontokban bekövetkező malacveszteségek okai viszonylag jól körülírhatók és elkülöníthetőek.

• A fialás előtt, alatt, után bekövetkező magzat ill. malacelhullást perinatális - ellés körüli - veszteségeknek nevezzük, és holt ellésként regisztráljuk. Ezek egy része kivédhetetlen, más részük megmenthető. Százalékos arányokat említenek jóllehet teljesen mást jelent egy adott % 8-10 db-os, mint 12-14 db-os fialási átlag mellett, mégpedig fordított előjellel, mint amit az adott % darabban jelent, azaz a „túlélők” darabszáma fontosabb, mint az aránya. Mindenesetre a szakmai közvélemény a 10 % alatti holtellés arányt tartja elfogadhatónak.
  A teljesen kifejlődött, holtan született malacok
  
  
  
  • 5-10 %-a ellés megindulása előtt (pre partum)
    
  • 70-80 %-a az ellés közben (intra partum), döntően oxigénhiány (hypoxia) következtében
    
    
  • 10-20 %-a közvetlenül az ellés után (port partum) hullik el, ez utóbbiak hypoxia, trauma, vagy kihûlés miatt.
    
  
  
  
• Az 1.-6. nap között elvesztett malacok haláloka (az arányok ezen belül telep függőek) vagy trauma (elnyomás) vagy eléhezés.
  
  
• Az ezt követő időpontban bekövetkező elhullások aránya nem jelentős, az okok között elvétve előfordulhat még elnyomás, illetve csecsvesztés, jobbára következményként, például izületi gyulladás hatására fellépő mozgáskorlátozottság miatt szopások maradnak ki, az adott csecs tejtermelése csökken, majd elapant. A korlátozott mozgás miatt nő meg az elnyomás lehetősége is.
  

A veszteségek csökkentésének lehetőségei

Ellés alatti veszteségek
Az okok között említik:

• a koca korát - idősebb kocáknál gyakoribb
  
• a fialás elhúzódását
  
• a magas alomszámot
  
• az elhúzódó vemhességi időt (117 nap felett a gyakoriság nő)
  
• a magas fiaztatói hőmérsékletet.

• Korábban magam is úgy gondoltam, hogy a kutricára telepítést nem szabad elkapkodni, a 112.-113. nap a megfelelő. Az ennél hosszabb várakozás a kutrica higiéniáján túl sokat ront. Most azt gondolom, hogy máshonnan kell megközelíteni a kérdést, a koca egészségi állapota (kórokozókkal való fertőzöttsége, patogén csírák ürítésének megakadályozása, immunállapota) legyen a malacok számára veszélytelen, sőt a föcstejen keresztül biztosítson minél nagyobb védelmet. A fiaztató kutrica higiéniáját nem a koca fogja amortizálni, ebből a szempontból lényegtelen, hogy néhány órája, vagy néhány napja tartózkodik-e az elletőben. A kiinduló állapot persze életbevágó, a mosás - száradás - fertőtlenítés - pihentetés elhagyhatatlan. Jelenleg a 110. napon telepítünk az elletőbe, hogy a - mindenképpen stresszel járó - áthajtás ne okozzon törést hormonális változás idején. Változik az etetés ideje, a takarmányozás technológiája (vályú, adag, összetétel), változik a mikroklíma, és - mindenekelőtt - a tartás, hiszen zárt térbe kerül. A sertés - mint minden normális élőlény - klausztrofóbiás, szeretne menekülni. A jó technológia a kocával azonnal beláttatja a dolog lehetetlenségét, gyors felmérés után a próbálkozásig sem jut el. Ha próbálkozik, az azt jelenti, hogy az ellető - mint technika - rossz. Segíthet egy extra adag táp, kidomborítva előtte pillanatnyi helyzetének előnyös oldalát.
  
• Az ellés elhúzódásának megakadályozásában a további teendők a tolófájások idején vannak:
  
  
  
  • Alapesetben az első 4-8 malacot a koca ütemesen, 50-20 percenként spontán tolja ki. (az első után szinte mindig hosszabb szünetet tart, legtöbbször fel is áll.)
    
  • Általános elvként fogadható el, hogy mindig az ártatlanabb megoldástól haladjunk a drasztikusabb és ütősebb gyógyszerek és adagok felé, az ellés második felére koncentrálva. A holtellések döntő hányada az utolsó 2-4 malacot érinti.
  
  
  
• Az ellés mindenképpen megrázkódtatás a kocának, fájdalmai vannak és zavaró körülmények. (Ezeket mi ne fokozzuk szükségtelenül) Ezért javasolható minden ellő kocának az ellés elején 4 ml suivet (adrenalin blokkoló).
  
• A fájások intenzitásának csökkenésekor a nálunk alkalmazott fokozatok:
  
  
  
  • Csecsre rakás, csecs sor simogatása
    
  • Péra mellé 1 ml oxitocin vagy 2 ml decomoton
    
  • 3 ml hypophysin
    
  • 5 ml spasmotitrát
  
  
  
• Meglévő - intenzív - fájásokat ne erősítsük: nő a köldökzsinór összeszorulásának valószínûsége és a hypoxia miatti elhullás. Az elakadt malacot ki kell venni.
  
• Korábban szó volt róla, itt említés szintjén újra beszélni kell a prosztagladinnal történő ellésindukálás pozitív hatásairól. A sertésben a vemhesség egész ideje alatt fennmaradnak a sárgatestek és termelik a progeszteront. PGF 2x adagolás luteolízist vált ki, és
  
  
  
  • 24-36 órán belül megindul az ellés,
    
  • gyorsabban megy végbe, ennek következtében
    
  • kevesebb a holtellés
    
  • csökken a puerperális (gyermekágyi) szövődmények aránya és súlyosságuk foka. (mint önálló indikációs terület, számosan emiatt alkalmazzák)
    
  • 116. napon mindenképpen indokolt.
  
  

Közvetlenül az ellés utáni veszteségek. Itt tehetünk a legtöbbet. Azokról a malacokról van szó, amelyek élve jöttek a világra, de az ellés végéig vagy közvetlenül utána elhullanak.

Burokban születik:
Az irodalom, mint ritka eseményt írja le, tapasztalataim szerint azonban
eléri az 5 %-ot. Mindenesetre annyira értelmetlen halálok, hogy már csak ez
az egy is indokolja minden ellés sine qua nonját: az emberi jelenlétet.
Egyszerûen megengedhetetlen az elletős bármilyen oknál fogva való távolléte
az ellő állattól.

Légzési elégtelenség:
Stimulálni kell, a fejről fejő mozdulatokkal eltávolítva nyálkát, mellkas tájéki masszázs. Néha mesterséges légzés kell. A szájba fújás abszolút értelmetlen, a malacot hasi irányba be kell hajlítani (kilégzés) majd kiegyenesíteni (belégzés).

A spriccelő köldökzsinór:
Azonnal el kell kötni. Mindig legyen egy előre lazán meghurkolt 10 cm-es bálazsineg, amit a köldökzsinórra húzva nem túl erősen megkötünk. Hamar el fogja veszíteni, de a vérzés elmarad.

A koca ellés közben átfordul, feláll, lefekszik. A - kezdetben - elég ataxiás mozgású malac képtelen kitérni a veszélyes zónából. Szelíden tereljük el. A malacon ne az ellető kutrica mellett végezzük a beavatkozásokat, ez mindenképpen a malac felsírásával jár. A koca erre akár hisztérikusan is reagálhat. (→ adrenalin → ellés üteme lassul vagy megakad)

A koca megharapja a malacot - esetenként meg is öli. Különösen süldőknél fordulhat elő. Valószínûleg megijed a malactól, fél tőle. Nem tartom kannibalisztikus dolognak, másról van szó. Előfordul, hogy ha végzett egy malaccal megnyugszik és a többit békén hagyja, rájön hogy ártalmatlan dologról van szó. Ki lehet próbálni, mégis azt javaslom, hogy - testsúlytól függően 3-6 ml stressznilt adjunk, majd néhány malacot helyezzünk újra csecsre. A kritikus pillanat az ébredés és az azt követő reakció. Általában a dolog megnyugtatóan rendeződik, legutóbb mégis más történt. Az egyik - hihetetlenül jó anyai tulajdonságú - csúcskocánk lánya - akinek már több mint 10 testvére (alom és féltestvére) termelt minden komplikáció nélkül közmegelégedésre - egyszerûen megőrült. Két alkalommal nyugtattam meg - altattam el stressznillel, ébredéskor ugyanott folytatta, halott malacát tépte, szaggatta. Soha nem adtam még ellést be nem fejezett kocának algopirint, ez volt az első. Teljesen megnyugodott, lefeküdt és szoptatott. A malacokra nyilván - nem minden alap nélkül - fájdalmának okaira tekintett, és meg akarta szüntetni a kiváltó okot.

A vitalitás csökkenését és később elmúlást okozhat a lassú száradás, alacsony fiaztató hőmérséklet közvetlen halálokként ez kihûléssel is járhat. A száradás hőelvonással jár, fel kell gyorsítani a folyamatot, papírtörülközővel való törlést követően 15-20 percre tegyük malacgyûjtő kosárba infralámpa alá, miközben az almot a kosárban többször kicseréljük.

Az ellést követő hét veszteségeiről:
Ha egy megfelelő biológiai értékû (most maradjunk annyiban, hogy minimum 1000 g tömegû) malac az ellést követő napon él és a környezet agresszív, patogén kórokozókban szegény, két dologra van szüksége, hogy életben maradjon:

• Száraz, meleg (30-32 oC) pihenőhelyre és
  
• Saját, megfelelő mennyiségû és minőségû tejet termelő csecsre.

A mûködő csecsek számát a legkézenfekvőbb az ellés előtt ellenőrizni, mikor a tejelválasztás már megindult. Az ellés alatt így végig tudjuk, hogy ellés végén hány malac tartható meg alatta, illetve hány rakható még alá. A mi telepünkön a választási átlag növekedésének a korlátja a csecsszám, függetlenül attól, hogy minden süldő minimum 14-ről indul. Ha a malacszám meghaladja a csecsszámot, + 1-et hagyhatunk alatta. A más oknál fogva bekövetkezett veszteség pótlására. Az életkor előrehaladtával az aktív csecsek száma csökkenhet, emiatt az eddigi legmagasabb választott alomszám csak támpont lehet. A dajkásításról már korábban szó volt, néhány kiegészítés:

• 3 naposnál idősebb malacot nem érdemes áthelyezni csak kivételesen marad meg (a frissen ellett alatt is) mert nem fogadja el az új helyet.
  
• A kisebb súlyú malac (70-75 cm) kutricában a koca lefekvéskor elzuhan, esélyt sem adva a malacnak, a túl szûk (>55 cm) kényelmetlen, hason fekvésre kényszeríti, nem szívesen szoptat. A jól beállított szélességû kutricában a koca lassan, megfontolva, először az elülső lábtőre, majd lapockára ereszkedik, majd a farát lassan lecsúsztatva az oldalára fekszik.
  
• Egyedi eltérések a viselkedésben: a szaporaság, mint komplex tulajdonság valóban alacsony genetikai determináltságú (h2≈0,1), egyes résztulajdonságok, mint pl. az anyai magatartás, viszonylag jól öröklődik (h2=0,3-0,5). Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy kerüljük a deviáns viselkedésre hajlamos koca után a tenyészkiválasztást. Normálistól eltér a gyakori felülés (mindig veszélyhelyzet, ha a malac eközben az elülső lábak felől - között keresi a csecset), méginkább az ülve szoptatás. A vérmérséklet jó ha élénk, a véletlenszerûen alákerült malac sírására az ilyen koca testhelyzetének módosításával reagál. A túl élénk vérmérséklet, mint ahogy a tunya, flegma, közömbös viselkedés is károkat okozhat.
  
• Az első napokban javaslom, hogy az etetések után várjuk meg, míg valamennyi koca elpihen, lefekszik. Ezt követően a malac egyrészt ügyesebb lesz, másrészt megtanulja a kutricarendet, a feszek- csecs- trágyázósarok közötti mozgást.
  
• A kedvezőtlen mikroklíma - főleg az alacsony hőmérséklet - szintén hozzájárulhat az elnyomásból származó veszteségek növekedéséhez. Az normális, hogy a malac szopás után szinte a cseccsel a szájában elalszik és az anyja mellett marad. Ez a jó közérzet egyik jele, az viszont nem, ha fázósan bújik, tapad a kocához. Az pedig, hogy az anyjára fekszik, jelzi, hogy nyirkos, hideg az egész padozat.
  
• A hannoveri kiállításon olyan fiaztató kutricát mutattak be, ahol a malac pihenőtér állítható magasságú („malaclift”). Igaz, a 70-es években Magyarországon láttam olyan hizlaldát, ahol az etetést irányító automatika csak funkciójában tért el egy atomerőmû operátorpultjától. Ennél azért egy kicsivel jobban bízom az emberben és az állatban is.
  

Az első hét után:
Ezt már le kell választani és tényleg nem jelentős az ebben az időszakban bekövetkezett elhullás, bár itt már az egyet is soknak tartom.
Az izületi gyulladások egyik okáért fialásig kell visszamenni: az elmaradt köldökfertőtlenítés. Az a probléma, hogy készen nem lehet kapni, csináltatni kell. A gyógyszertárak viszont nem szívesen foglalkoznak vele, mert a jó köldökfertőtlenítő alkoholtartalmú, ami jövedéki adó (?) köteles és nyûgös az ezzel való foglalkozás. Mi sem tudjuk megcsináltatni az ellátó állatorvosunk számára - kérésére kapjuk csak meg, de van, és használjuk.
Itt kell érinteni a zootechnikai és terápiás higiéniát. Tényleg nem kerül szinte semmibe, ha minden véres beavatkozáskor fertőtlenítjük - legalább almonként - az eszközt legyen szó akár fogelcsípésről, csipkézésről, farokkurtításról vagy ivartalanításról. Az egyszer használatos tûk ára is csak töredéke annak a gyógyszernek, amit azon keresztül beadnak.

A rábacsécsényi telep tulajdonosával beszélgetve említette, hogy a 12-es választási átlag elérése a célja. Mondtam, hogy egyáltalán nem tartom lehetetlennek, sőt soknak se.

El kell fogadnunk, hogy a gazdaságos sertéstartás feltételeinek többsége nem a sertéstartó kezében van, nincs sok ráhatásunk az átvételi árakra, mint ahogy az energiahordozók és egyéb inputok árát sem mi diktáljuk. Amit tehetünk, az a racionális költségek felhasználásával minél magasabb hozamok, naturáliák elérése. Racionális költségnek azt tekintem, melynek elhagyása növeli a veszteséget. (Jelen közgazdasági helyzetben szándékosan mellőzöm a jövedelem csökkenése kifejezést.)


Dr. Gács Pál

Címlapkép: Getty Images