A metszés hagyományos eszközei a különféle ollók. Kézi, pneumatikus, hidraulikus és elektromos mozgatású változataik léteznek.
A kézi ollók marok- és karos változatban készülnek. Előbbiek 20 mm-es, utóbbiak 35 mm ágátmérőig alkalmazhatók folyamatos munkában.
A pengék kialakítását tekintve két változatot különböztethetünk meg: a mellévágó és az üllős ollókét.
A mellévágó pengés ollók szerkesztői arra törekednek, hogy a vágás a lehető legkisebb erővel legyen elvégezhető. A pengék aszimmetrikusak és íveltek. Az előbbi következtében a metszendő ágrész közel kerülhet az olló tengelyéhez, így kisebb erővel történhet a vágás. Az íves pengék következtében a vágás különleges fajtája, a metszés fokozottan érvényesül. Tapasztalatból tudjuk, amit mérések is igazolnak, hogy metszéssel - más néven csúsztató vágással - bizonyos esetekben kisebb erőkifejtés szükséges. A kisebb erőkifejtés közben a vágó él hosszabb utat tesz meg a vágandó anyagban. Ebből következően csak akkor érdemes csúsztatva vágni, ha biztosított a „kenés”, vagyis a penge és a metszlap között kicsi a súrlódó erő. Ez az eset élő, nedvdús lombozatnál áll fenn, ezért általános szabály, hogy mellévágó ollóval ilyen állományt metsszünk.
Az üllős ollók egyetlen pengéje két oldalról élezett, mely zárás során puha fémből készült sík felületen (üllőn) ütközik fel. Az él a lehető legrövidebb úton vágja át a gallyat, hogy a késél és metszlap közötti súrlódó erő rövid úton hasson. Az üllős metszőollókat száraz gallyak, vesszők vágására célszerû tehát alkalmazni.
Az ollók nagy választékában ergonómiai szempontból a legkedvezőbbek a forgó markolatú változatok. Különösen hosszantartó munkavégzésnél van annak jelentősége, hogy a markolat a kézben nem csúszik az olló zárásánál, hanem legördül.
Az alacsony beruházás-igényû, teljesen kézi erőre alapozott metszési munkákhoz a marok olló (20 mm átmérőig) és karos olló (35 mm-ig) mellett a vastagabb ágak vágásához keretes vagy merev pengéjû fûrész szükséges.
Melévágó és üllős metszőolló
Beruházási költség szempontjából a legkedvezőbb gépi eszközök az elektromos mozgatású marok-ollók. Tömegük 900 gramm körüli. Villamos motor hajtású kézi egységét 1 méteres kábel köti össze a kezelő derekára-vállára rögzített akkumulátorral. A tápegységek többféle változatban készülnek. A gyorsan tölthető akkumulátor például 4 óra munkavégzést tesz lehetővé, töltési ideje 1 óra, tömege 2 kg. A hosszabb, 8 óra munkavégzést biztosító változat töltési ideje 1.5 óra, tömege 3.5 kg. Jelenlegi árai 300-400 eFt között változnak.
KÉP
FELCO gyártmányismertető
Elektromos metszőolló és tápegység
Az elektromos ollók egyszerre váltják ki a marok- és karos ollót, mert a vágható ágátmérő esetükben 30 mm. Ergonómiai szempontból kedvező, hogy a vágás erőkifejtést nem igényel. Hátránya a viszonylag nagy tömege (a kézi mozgatású ollók tömegének3-4 szerese).
Marokollók néhány paramétere | ||
Metszőolló mozgatása | Vágható átmérő (mm) | Tömeg (g) |
Kézi olló | 20 | 200-300 |
Elektromos olló | 30 | 900 |
Pneumatikus olló | 30 | 710 |
Hidraulikus olló | 50 | 900 |
Több metszőmunkás egyidejû munkáját segítik a pneumatikus metszőberendezések. Központi egységből, kézi ollókból és ezeket összekötő légvezetékből állnak. Központi egysége nagy nyomású (8 bar körüli) levegőt állít elő. Egyidejûleg több olló csatlakoztatható hozzá. A vágópengék mozgatását a kézi egységben dugattyú közbeiktatásával a nagy nyomású levegő végzi. A ki-be kapcsolást a kezelő légszelep útján végzi. A vágóerő fokozása érdekében egyes típusoknál a markolatban két vagy három dugattyút helyeznek el. A marokegység teljes tömege 750 gramm körüli. A központi egység légsûrítőből, légtartályból, biztonsági szelepből, légelosztóból, vízleválasztóból, olajozóból, nyomásszabályozóból és nyomásmérőből áll. A légsûrítőt traktorra függeszthető berendezéseknél TLT, kisebb, kézi mozgatású gépeknél belsőégésû motor hajtja. A betakarításnál használt korszerû szedőkocsik kompresszoregységgel is rendelkeznek, így mobil metszőállványként is szolgálnak.
Pneumatikus metszeőberendezés
A pneumatikus rendszerhez hasonlóan épülnek fel a hidraulikus metszőberendezések. Mivel itt a munkaközeg igen nagy nyomású (120-200 bar) hidraulikafolyadék, ezek az ollók nagyobb ágátmérők vágására képesek. Hátrányuk a pneumatikus rendszerekhez képest, hogy ollóik és csővezetékük nehezebb, ráadásul itt dupla cső köti össze a hidraulikus szivattyút az ollókkal.
Mindkét rendszerben lehetőség van a marokollók mellett nagyobb vágókapacitású, két kézzel tartott ollók, valamint pneumatikus illetve hidraulikus láncfûrész üzemeltetésére. Így egy-egy gyártónál a teljes metszőeszköz-sor beszerezhető.
A pneumatikus és hidraulikus metszőberendezéseknek közös hátránya a kötöttség, amit a flexibilis csővezeték jelent. Az egy központi egységhez kapcsolódó munkásoknak közel azonos munkabírásúaknak, ügyességûeknek kell lenniük, hogy a gépesítés termelékenységet fokozó hatása megmutatkozzon.
Tetejezésre és oldalazásra, síkfal-metszésre traktorra építhető kaszák, késes vágószerkezetek és fûrésztárcsák állnak rendelkezésre.
A kaszás metszőgépek alternáló mozgású vágószerkezettel, valamint végtelenített szíjra szerelt egy irányban mozgó pengesorral készülhetnek. Mindkét esetben álló vagy mozgó ellenpengék biztosítják a megtámasztást vágás közben. Egy-egy egység akár több síkban elhelyezett vágófelületből is állhat, egy munkamenetben így az ültetvénysor teteje és egyik oldala, teteje és mindkét oldala (a sort áthidalva), a bal és jobboldali sor teteje és belső oldalai egyszerre kaszálható. A korszerû gépeken a vágószervek hajtása hidraulikus, így lénygében tetszőleges szöghelyzetbe állíthatók.
A késes vágószerkezeteket egy síkban sorban elhelyezett forgórészek alkotják. Kialakításukat tekintve tárcsák, melyekre lengő kések vannak szerelve. A kések nagy kerületi sebessége miatt ellenpengékre nincs szükség.
Forgókéses vágószerkezet az ültetvénysorok két belső felületének és tetejének metszésére
Síkfal metszésre alkalmasak a tárcsás koronaalakító gépek is. Az igen nagy fordulatszámmal hajtott fûrésztárcsák szintén megtámasztás nélkül vágnak. A vágási felület növelése érdekében a tárcsát hordozó kart saját forgáspontja körül íven vagy körkörösen mozgatják.